Mindennek végeszakad egyszer...

Sziasztok!

  Eltűntem, megint... És most, hogy az életem valamelyest helyreállt, azt hiszem végleg eltűnök. Az utolsó rész óta 10 hónap telt el. Úgy érzem nem tudom folytatni, mert már nem lenne ugyan az.

  Amikor az utolsó részt elolvastam nem úgy éreztem, hogy - Na, akkor a holnapi napon Norbiék így találkoznak, beszélnek majd... egyszerűen elolvastam, és ültem a monitort bámulva, hogy hogyan is legyen tovább.
 Azt, hiszem ez azért van, mert ezalatt az idő alatt más ember lettem, szinte semmi nem maradt ugyanolyan az életemben, mint azelőtt. Persze nagyon jó értelemben. Új otthon, új embereket ismertem meg, és azt hiszem, "felnőttem". Már nem az a "kislány" vagyok tele  van abszurd álmokkal. Jelentem 17-et is betöltöttem, és realizálódtak az "elvárásaim" az élettel szemben. Tehát, mint egy könyvben, az én életemben is véget ért egy fejezet. És ez a blog nem kapott helyet az újban.

 Az írás viszont hiányzik... Ha az élet nem szól közbe, már biztosan lezártam volna ezt a történetet valamiféle happy end-el. és az új blogom írnám.
  Úgy gondoltam A ritmus szava még annyira "kezdetleges", hogy tudok alakítani rajta, a mostani énemhez. Nem tudom van-e rá egyáltalán igény, de kirakok egy- két részt, és meglátom mi lesz.

  Szeretnék köszönetet mondani NEKTEK! Nélkületek nem tudtam volna ezt véghezvinni. Az elmúlt időszakban is sokat gondoltam rátok. Sokszor gondoltam, hogy mi lehet veletek, hogyan töltitek a napjaitokat. Remélem, hogy sok változáson mentetek át ti is, persze csak jó értelemben.

  Akik, most szomorkodnak - már, ha van ilyen. Azzal búcsúznék, hogy: Egyszer minden véget ér, azok szomorúak, akik csak a véget érzékelik, azt pedig nem, hogy ez valaminek a kezdete lesz.

 Kezdet

 Az új -régi- blogon érdemes újraolvasni az első részt, mert picit változik majd. Remélem, akik itt velem voltak, újra velem tartanak. Én szeretnélek újra megismerni titeket, és remélem ti is az én új énemet.

  Nehezen, de végleg búcsúzom a történetemtől, azonban remélem tőletek nem kell fájó búcsút vennem.
Na, jó talán csak egy kis időre, amíg jelentkezem az új történetemmel. Szóval, viszont látásra :) ♥

65. rész

Sziasztok! Igen-igen megint eltűntem, vagyis valami olyasmi. Most hoztam nektek a novemberi részt. Hogy miért novemberi? Hát, mert már novemberben megosztottam (legalábbis azt hittem...) És csak most, hogy a 66. részt írom, nézem, valami nem jó. Hát azért, mert publikáltam. Jó olvasást, és bocsánat az apró bakiért. Idén még jön egy decemberi rész.


 - ...Megértem, hogy egy volt pasival nem szívesen mész el, hiába lettetek barátok. Ha gondolod, szívesen elkísérlek...

Azt hittem, az volt a cikis beszédhelyzet Norbival. De ez... Felülmúlta az előzőt. Most mit mondjak? Hulla ciki, hogy Norbi megtudta, hogy Louis a volt pasim, ráadásul most sincs senkim... Mit mondjak erre?!

 - Lucas nem kellene sietned? Már vagy negyedórás késésben vagy... És ami azt illeti kicsit alul vagy informálva. Beszéljük meg máskor, mert most sietek- néztem Lucasra gyilkos szemekkel.

A táskámból előhalásztam a kulcsomat, és továbbindultam a kocsihoz. Norbi követett, és próbált meggyőzni arról, hogy beszéljük meg azt, amin már nincs mit tárgyalni. Bár még mindig megveszek érte, ha ránézek, be kell látnom, hogy már tényleg nincs közünk egymáshoz... Eltelt másfél év. Egy félig idegen ember áll előttem, már semmit nem tudok róla. Milyen alapon ugorhatnék a karjai közé?

64. rész

            Hajnali két óra van. A sötét szobában csak egy kis asztali lámpa fénye világít, és a monitor fénye pislákol. Az íróasztalnál egy lány ül. Fejhallgatóval a fején, melyben üvölt a zene, de kívülről ebből nem hallani semmit. Csakis az óra kattogását és a billentyűzet vad csattogását. Egyszercsak nyitódik a szoba ajtaja, halkan, és lassan. A lány megállítja a zenét, és az ajtó felé fordul. A lány anyukája kukucskál félig az ajtó mögül.

 - Azt hittem már alszol. Hajnali kettő van- néz a lányra hunyorgó szemmel, mivel látszólag bántj a a szemét az az aprócska, halovány fény is.

 - Jó ezt leírom, és utána lefekszem- ezzel már csukódott is a résnyire nyitott ajtó. A lány újból nekikezdett a monoton gépelésnek. Végül mikor az utolsó szóval is végzett, az utolsó vesszőt is kijavította (tudása szerint). Ránézett az órára. Hajnali négyet mutatott az óra, fogta magát a lány kikapcsolta a fényforrását és a sötét szobában alvásra helyezkedett, végül pár perc elteltével már mélyen aludt.

(Valós események alapján)

Bár hosszú-hosszú kihagyás után, de hoztam az új részt. Remélem tetszeni fog. Következő részt nem tudom, mikor fogok tudni hozni, de addig is minden jót, és sok sikert. És ígérem sietek a következővel. És nagyon szépen köszönöm a kommenteket.

Sziasztok!! Fontos bejelentés:

Sziasztok!

      Nem tudom, hányan nézitek még az oldalamat, de úgy gondoltam magyarázattal tartozom. Tényleg nagyon sajnálom, hogy nem hozok új részeket. (Tudom, hogy állandóan csak bocsánatot kell kérnem azért, mert nem tudok nektek hozni új részt. Higgyétek el nekem is rossz.)
Végig gondoltam, hogy hogyan folytassam így. Arra jutottam, hogy nem adom fel értetek, és magamért sem, mert imádok írni. Bár most ez sajnos háttérbe szorult. Viszont hetente nem tudok új résszel előállni, sajnálom. Ha úgy megfelel, havonta hozok egy részt, és ha szerencsém van az idővel lehet kettőt, de azt nem ígérem.
      Most sem volt túl sok időm, csak erre a pár sorra. Hamarosan itt az őszi szünet, így a következőrészt az őszi szünet folyamán közzéteszem. Ami a Patrícia naplóját illeti, még nem tudom, hogy párhuzamosan menni fog-e a kettő, ha nem akkor az addig félbemarad. És csak miután ezt befejeztem kezdem el. Mert most már tényleg le akarom zárni ezt a sztorit.
     Tudom, hogy sokan elhagytak, de akik még velem vannak nagyon köszönöm a türelmüket, és tudom, hogy nagyot csalódtatok bennem.

   U.i.: Bár nem is tudom, van-e értelme folytatni. Szeretném, ha jeleznétek, hogy még vagytok-e egyáltalán páran. Köszönöm :)

Puszi Adri :-*

Sziasztok!

Jó hétvégét mindenkinek :)

Tudom, hogy nem hoztam suli előtt sem részt, és már nagyon esedékes. Viszont nem tudom, hogy be tudom-e fejezni még ma. Így arra gondoltam, hogy legyen mit olvasni megosztok egy "fiókban" lapuló részt a másik történetemből. Így hát jó olvasást kívánok --> 1. rész
Még egyszer sajnálom, de nagyon sok dolgom, gondom van.