Sziasztok! Igen-igen megint eltűntem, vagyis valami olyasmi. Most hoztam nektek a novemberi részt. Hogy miért novemberi? Hát, mert már novemberben megosztottam (legalábbis azt hittem...) És csak most, hogy a 66. részt írom, nézem, valami nem jó. Hát azért, mert publikáltam. Jó olvasást, és bocsánat az apró bakiért. Idén még jön egy decemberi rész.
- ...Megértem, hogy egy volt pasival nem szívesen mész el, hiába lettetek barátok. Ha gondolod, szívesen elkísérlek...
- ...Megértem, hogy egy volt pasival nem szívesen mész el, hiába lettetek barátok. Ha gondolod, szívesen elkísérlek...
Azt hittem, az volt a cikis beszédhelyzet Norbival. De ez...
Felülmúlta az előzőt. Most mit mondjak? Hulla ciki, hogy Norbi megtudta, hogy
Louis a volt pasim, ráadásul most sincs senkim... Mit mondjak erre?!
- Lucas nem kellene sietned? Már vagy negyedórás
késésben vagy... És ami azt illeti kicsit alul vagy informálva. Beszéljük meg
máskor, mert most sietek- néztem Lucasra gyilkos szemekkel.
A táskámból előhalásztam a
kulcsomat, és továbbindultam a kocsihoz. Norbi követett, és próbált meggyőzni
arról, hogy beszéljük meg azt, amin már nincs mit tárgyalni. Bár még mindig
megveszek érte, ha ránézek, be kell látnom, hogy már tényleg nincs közünk
egymáshoz... Eltelt másfél év. Egy félig idegen ember áll előttem, már semmit
nem tudok róla. Milyen alapon ugorhatnék a karjai közé?