Sziasztok!

Sziasztok! Már többen is megkerestetek azzal, hogy meséljek magamról. Szívesen megosztok egy-két titkot. Már gyűjtöm, hogy miről is írjak, de ha gondoljátok írjatok. Mi érdekel titeket... Bármire szívesen válaszolok.

55.rész

(December 20, hétfő)

    Rengeteget gyakorolok, az orvosok is megdicsérték az akaraterőmet. Már mondhatni szaladok, na, jó azért nem... De már sétálni tökéletesen tudok, csak néha inogok meg. Ma is a folyosón sétálgattam, amikor egy eszetlen vadbarom meglökött. Persze nem tudtam megtartani az egyensúlyom, így esni kezdtem. Nagy meglepetésemre valaki elkapott. Mikor megláttam ki az köpni, nyelni nem tudtam. Krisz?! Mégis mit keres itt?

 - Hát te? Miért vagy itt? - robbant ki belőlem.

 - Talán baj? - nevetett és segített talpra állni.

Komolyan kedvem támadt felpofozni az anyja helyett is. Miután elmondta végleg haza, jön. Kicsit lefagytam - What?. Nem értem őt, kint akar tanulni. Megtanul folyékonyan franciául, felveszik oda, ahova menni akar, majd egy kis idő múlva (másfél év) haza táncol azzal, hogy bocs mégse. Csak nekem furi ez?

 - Tegnap jöttem haza, akkor hallottam anyától mi történt veled. De látom, már szaladsz - viccelődött.

 - Hát, te is tudod, milyen vagyok. Szívós mit egy csótány - nem jutott eszembe jobb hasonlat.

Tíz perc röhögés után - Hát lehet, hogy szívós vagy, sőt biztos. De nem vagy olyan csúnya, mint a csótány - nevetett tovább. - Hallom mi van Norbival és veled... - folytatta.

 - Hát akkor mesélhetnél, mert én nem tudok szinte semmit - csodálkozva felvonta a szemöldökét. - Szakítottunk, de nem tudom miért. Te mennyit tudsz? - folytattam.

 - Hát úgy látszik, én se tudok többet. Jól vagy már? - kérdezte aggódóan.

 - Tudom, hogy az öcséd, de nem éri meg, hogy életem végéig küzdjek érte. Megpróbáltam, de nem. Már feladtam - egy keserű mosoly ott settenkedett a szám sarkában.

 - Jaj, tudom, hogy az öcsém egy bunkó idióta. Nem kell bemutatni - bólogatott egyetértően.

Még egy ideig szidta Norbit. Mondtam neki, hogy hagyja ezzel Norbit, mert feleslegesen kavarja fel őt, és engem is.

 - Miért? Hát, ha észbe kap, és újra összejöttök.

 - Biztosra tudom, hogy ez nem történik meg - nevettem fel fájdalmasan.

Láttam Kriszen, hogy érdekli miért, de nem akar többet kérdezősködni. Jó sokat beszélgettünk, én közben fel-alá járkáltam. Egyszer kétszer még elkapott, aztán elment. Későre járt, így lezuhanyoztam és ágyba bújtam. Holnap jön anya és csütörtökön pedig már el is hagyom a kórházat (és az országot).

54.rész

(November 23, hétfő)

    A gondolataimat megzavarta a kiabálás. Kimentem, hogy megnézzem mi történt. Nem hittem a szemeimnek. Levi verekedett... Nem láttam az arcát a másik srácnak. Csak, amikor már két férfi leszedte őket egymásról. Nem hittem a szememnek... Ott álltam ledöbbenve, hogy ilyen hosszú idő után így látom újra Norbit. Levinek az arca csupa vér volt. Norbi is kapott pár ütést, de nem nézett ki olyan rosszul, mint Levi. Hirtelen annyira meg voltam zavarodva, csak annyit tudtam kinyögni, hogy -Levi jól vagy? Azután ott álltam némán kettőjükre nézve. Megjött a rendőrség, letartóztatták őket. Ezután a rendőr megkérdezte, hogy ismerem-e őket.

 - Persze ő Levi a barátom, és ő... - még mielőtt folytathattam volna Norbi közbevágott.

 - Semmi közöm ehhez a nőhöz - ez lesokkolt, akkor miért van itt?

 - Igaz ez hölgyem?

 - Öhm.. igen, vagyis nem. Egy osztályba járunk, de semmi több -ahogy ezt kimondtam könnybe lábadt a szemem.

A fiúkat elvitték a rendőrök, engem pedig visszakísértek a szobámba. És azt hiszem kaptam egy kis nyugtatót, a gyógyszerem mellé. Rengeteget agyaltam. Nem értettem semmit. Azt hiszem Norbi volt az, aki benyitott. De miért jött, ha számára egy ismeretlen ember vagyok? Nem értek semmit. Csak egyet akarok soha többet nem akarom látni egyiküket sem. Azt érzem Levi eltitkolt valamit előlem. És ők tudnak valamit, amit én nem. Tudni akarom mi folyik a hátam mögött.

Körömkihívás: Kedvenc minta

Sziasztok! Ez az utolsó előtti fordulója a márciusi körömkihívásnak. Kedvenc minta.. Hmm... mit is csináljak? Hát ez volt az egyetlen téma aminél nem tettem fel ezt a kérdést. LEOPÁRD *.* Ez a kedvenc mintám, amit elviselek magamon. Egy pár ruhám is van. (Tavaszi kabát, szőrös mellény, egy dögös póló.) Íme a képek a maniról:

Felhasznált körömlakkok:

True Lover 14 (sötét)

Paris 569 (világos, kis szexi :D )

a fekete akril festék

Később teszek még fel képet, de most csak erre futotta telefonról. Bocsi

Körömkihívás: Kedvenc körömlakk

Sziasztok!! A mai köröm kihívás témája: Kedvenc körömlakk. Nem tudom mit is mutathatnék. Talán akkor mondanék igazat, ha mind a 96 lakkot lefotóznám, ugyanis mindet imádom. A színek csodásak. Rengeteg található a birtokomban (bár elég szegényes Mannáéhoz képest). Nem is tudok választani sajnos. Régebben lefotóztam a lakjaimat, szóval most abból hozok képet (sok nem szerepel, ami már most megvan):

És még jó pár.

Ha van olyan amelyik megtetszett írj komiba. És szívesen leírom a kódját (már ha van).

53. rész

(November 23, hétfő)

   Kedves naplóm, azt hiszem, kezdek megőrülni. Legalábbis azt hiszem... Azok, akik őrültek tudják magukról? Egy hete, hogy utoljára írtam. Az utolsó dolog, amit leírtam az a furcsa álom volt. Ez alatt az egy hét alatt nem sokat aludtam. Minden éjszaka az álmom kellős közepén felriadtam. És az, ami miatt felriadok ez a mondat:  ~ˇ Adri, nyisd ki a szemeid, ne tedd ezt velem. Nem hagyhatsz itt. Szeretlek!!ˇ~.  Csak ismételgeti, ismerem a hangját, de fogalmam sincs, ki lehet az. Szeretném azt, hinni, hogy Norbi mondja. De ha ő mondta a balesetkor, akkor tud a balesetemről.. és ha tud róla, akkor már jött volna. Vagy tévedek?! Biztos csak a képzeletem játszik velem. Túlságosan akarom, hogy szeressen. Telik az idő egyre közelebb van az az idő, amikor hazamegyek. Furcsa mikor várom, a nap végét olyan lassúnak érzem az idő múlását, de ha visszagondolok az elmúlt napokra, akkor olyan rövidnek tűnik. Kevés a látogatóm… és Klemi is hetente csak egyszer látogat, mint Tomi. Úgy tűnik Levit sikerült elmarnom magamtól. Már két hete nem láttam. Azt hittem, hogy meg fogok könnyebbülni, hogy "eltaszítom magamtól". De nem, fáj a szívem... Fáj, hogy nem látom, nem mosolyog rám. Talán Norbi pótlékként gondolok rá, vagy nem is tudom. Csak annyit tudok, hogy hiányzik mellőlem. Nem tudom, mit írhatnék még... Tik-tak tik-tak... Olyan lassan telik az idő.

[...]

Körömkihívás: Kedvenc glitteres lakk

Sziasztok!! Bár még csak most kezdődött ez a hónap, de máris a harmadik fordulójához értünk a kihívásnak. Kedvenc glitteres lakk. Igazából mindent szeretek, amit csillog-villog :D Na, de most "egyszerű" volt a választás. Méghozzá azért, mert pont ma szereztem be egy új lakkot és ahhoz választottam csillámos lakkot. Nem is szaporítom a szót. (Inkább a történetre pazarolom a szavakat.) Íme a kész mani:

 Nem tudom, nekem tetszik (bár nem szeretem a barnát túlzottan). De ma a Rossmanban megszólított: Végy meg, végy meg :DD. Nem volt szívem otthagyni. A glitteresek már régebb óta megvannak, szegények már fogyófélben vannak. Na, lássuk ezeket a drágákat:

(Balról-jobbra:)

Rimmel London Salon PRO 397 (1199,-ért vettem)

Da Vinchi 104G (elég olcsó volt, 249,- fél éve vettem kb.)

Da Vinchi 109G (ezt is 249,-ért vettem ;) )

Mára ennyi, holnap hozok új részt is puszi :* Remélem tetszik És Nektek melyik a kedvencetek? ♥

Köröm kihívás: Kedvenc technika

  Sziasztok! Meghoztam a köröm kihívás második fordulójára szánt képeket. Amikor olvasgattam, akkor valahogy elsiklottam felette. DE amikor ott voltam, hogy választok, azt mondtam - Á, ez semmi. Egyértelmű, hogy a...  Na melyik technikát is? :D Rengetegfélét szoktam csinálni. Márvány, szivacs, nylon (folpack) és ezek keverve, variálva. Végül csak azért döntöttem ez mellet, mert tudtam, hogy másnap olyan ruhában megyek, amihez menne. Szóval a "kedvencem" a szivacsos (színátmenet). De, hogy ne legyen olyan unalmas tettem rá mintát. A gyűrűsujjamra rózsa minta került. Íme pár kép:

És íme a lakkok:

(Balról-jobbra)

Ezt egy újsághoz kaptam még tavaly szeptemberben (azt hiszem a blikkhez volt)

True Lover 08 (rózsa)

 Ez egy COLOR TREND lakk, de már ősrégi, a számát nem tudom :(

Essence colour & go 138 L.O.L

AVON seeddry+ limeade

True Lover 16

AVON pastel pink(lemaradt a képről, a rózsánál használtam)

Hát körülbelül ennyi lenne :) Remélem tetszett. Nektek mi a kedvenc technikátok?

Körömkihívás: Kedvenc szín

Sziasztok!

Már említettem, hogy megpróbálkozok egy körömkihívással. Tehát ez az első. A téma "Kedvenc szín" na ez elég nehéznek tűnt nekem, mivel én minden színt imádok. Rengetek, olyan körmöt csináltam már, amin nem egy és nem is két szín köszön vissza. Mivel jön a tavasz, arra gondoltam, hogy az egyik vidám színekből álló manimat mutatom meg ez alkalommal. Ezt kétféle képen hordom. Nyáron amikkor nincs suli a merészebbet, suliba a visszafogottabbat (?), ha nevezhető annak. Íme róluk a kép:

52. rész part 2

- Régen miért nem tudtál, ilyen lenni? - gondoltam magamban.

    Hitem azt, de mikor lehervadt a mosoly az arcáról rájöttem, hogy hangosan mondtam ki. A számhoz kaptam a kezeimmel és elkezdtem makogni. 

 - öhm.. bocsi nem úgy értettem. Nem akartam.. bocsáss meg..

 - Nyugi, megértem. Jogos a kérdés.

 - Nem, nem az... felejtsd el, amit az előbb mondtam. Kérlek... - láttam az arcán, hogy nagyon megbántottam.

 - Tudod mit? Nem válaszolok most. Csak majd a szilveszteri bulin. Szóval csak akkor tudod meg a választ, ha eljössz velem - megint elmosolyodott, de ez a mosoly kicsit fájdalmas volt.

   Ezután egy órát tanultunk, de azt hiszem nem voltam nagy segítség. Mivel végig a történteken kattogott az agyam. Fel sem tűnt, amíg nem szólt.

 - Húú, jól vagy? Ez a kattogás borzalmas, hallom, ahogy nyikorog az agyad - vigyorgott újra a rendes Levis mosollyal.

 - Mi? Nem... csak azon gondolkoztam, hogy "hogy lehettem ilyen bunkó?".

 - Ne ostorozd magad. Fáj így látnom téged és nagyon aggódom is érted. Te nem éreznél ugyanígy egy ilyen esetben miattam? - hosszú hallgatás után elhatároztam, hogy nem ringatom hiú álmokba, így hát nekikezdtem.

 - Tudod én még a történtek ellenére is Norbit szeretem. És azt hiszem ez egy jó darabig nem fog változni. Szeretlek, mint barátot és persze aggódnék érted. De ez nem ugyanaz az érzés, mint amit te érzel. Sajnálom... - némán felállt nyomott egy puszit a homlokomra, egy fájdalmas mosoly után elment.

(November 9, hétfő)

   Anya bejött a kórházba, sokat beszélgettünk. Jó volt, hogy végre nem veszekedtünk a visszaköltözés miatt. Az igazat megvallva nem tudom, mit akarok. Az eszem azt mondja, ha hazamegyek mindenkinek jobb lesz. És legalább szépen csendben le tudom zárni az érzéseimet Norbi iránt. Persze Levinek is az lenne a jó, mert így nem várna rám. És persze Norbinak sem lennék útban, de a szívem egészen mást akar... Ezen gondolkoztam, amikor anya megzavart.

 - Kicsim, hallod, amit mondok?

 - Jaj, bocsi anyu kicsit elkalandoztam. De most már figyelek...

 - Na, szóval. Mint az imént mondtam... Elintéztem a sulit. Mivel év közepe van, nem lehet átíratni a régi sulidba. De beszéltem mindkét iskolával. Végül úgy sikerült megoldanom erre az évre az iskolát, hogy ebben az iskolában leszel regisztrálva, mint tanuló. De "cserediákként" ott fogsz iskolába járni. A következő tanévben pedig már át leszel íratva. - mosolygott elégedetten.

 - Aham.. jó. Ügyes vagy anya.

 - Mi ez a nézés? ... Mindegy ne is folytasd! Tudom, hogy nem akarsz visszajönni, de így sem tudsz hatni a lelkiismeretemre - dacoskodott.

 - Tudom... Csak azt nem tudom, hogy mondjam el ezt Levinek. Érzem, hogy gyűlölni fog ér(te).. - fejeztem volna be, de egy puffanást hallottam.

 Levi állt az ajtóban, a puffanás pedig a földre ejtett szatyortól származott. Láttam rajta, hogy megdöbbentettem. Én sem tudtam megszólalni, nem így akartam elmondani neki. Anya kiment, hogy meg tudjuk beszélni.

 - Van valami... fontos dolog, amit el kell mondanom. Később akartam, mert nem akartalak megbántani vele. A szüleim azt akarják, hogy visszamenjek, és most már én is vissza akarok menni. Sajnálom, hogy nem mondtam el, de remélem attól még barátok maradunk. Mert nem akarlak elveszíteni.

 - Vagyis,... ha igent mondok, akkor itt maradsz? Ha csak barátok maradunk... - mereven bámulta maga előtt a földet.

 - Nem... Nem én döntök, apámék döntöttek, de most már megértem és az eszemmel felfogtam: Így lesz a legjobb mindenkinek.

- Ha elmész... Azt soha nem fogom megbocsájtani. ... De! Tudom, képtelen lennék megállítani téged Adri. Én nem vagyok képes rá. Miért,... miért nem lehetek én az, aki meg tud megállítani?! - Szorította ökölbe a kezét.

 - Sajnálom... - elcsuklott a hangom.

 Felállt és közel hajolt hozzám, mélyen a szemembe nézett. Majd megszólalt azzal a mély hangjával. - Mond meg az igazat... Ha szüleid nem akarnák, hogy hazamenj, elmennél? Erre nem tudtam mit válaszolni csak nyeltem egy nagyot és hallgattam. - Értem... megértem, ha szüleid mondják, akkor muszáj. De most azt hiszem, megyek.

(November 16, hétfő)

   Egy hét telt el azóta, hogy Levi megtudta visszaköltözöm. Bár azt mondta nem haragszik rám és megérti, hogy a szüleim így döntöttek, mégsem jött egy egész hét alatt. Talán csak egyszer..., de akkor is alig beszéltünk és hamar el is ment. Olyan rossz érzés, hogy ilyen hűvös velem. Olyan egyedül vagyok. Anya visszament, mert munkája van. Levi nem jön, Klemi és Tomi a sulival van elfoglalva. Ilyen egyedül soha nem éreztem magam. Sokat gondolkoztam, de úgy gondoltam alszom egyet.

  Sötét van, egyedül vagyok. Segíts! Üldöz.. mi az? Ne, csak ne érj utol. NEEE!! Fény, mi adja ezt a vakító fényt? Mi lehet az? Közeledik, egyre csak közelebb van....(!) Mi ez az érzés? Valaki sorosan ölel, de miért? Miért nem tudom kinyitni a szemeim... Ki ez, kik ők? Honnan tudják a nevem.. Miért szólongatnak? Miért hallom az aggodalmat a hangjukon? Annyi a kérdés, de semmi válasz... ( ~ˇ Nicole! Nyisd ki a szemed.. Ébredj... Adri!! ˇ~ ) Én is ki akarom nyitni, de nem megy. ( ~ˇ Adri, nyisd ki a szemeid, ne tedd ezt velem. Nem hagyhatsz itt. ˇ~ ) Mi ez? Kié ez a hang? Mély, de olyan lágy, hogy el tudnék olvadni tőle... Ismerem ezt a hangot, tudom ő...

  NORBI!! - kiáltottam miközben kipattantak a szemeim. A kórházban találtam magam. Ekkor jöttem rá, hogy mi történ. És, hogy ez csak egy rossz, nagyon rossz álom volt. De honnan jött az álom? Lehet, hogy visszaálmodtam a balesetem?! De Norbi ott sem volt, csak Levi. De most, hogy belegondolok akkor is két hangra emlékszem. Ott volt Norbi? Nem, az lehetetlen.. ha nem felejtem el gyorsan, akkor bele fogok őrülni ebbe.

  Kinéztem az ablakon, már sötét volt. Sokat aludtam, nagyon fáradt lehettem, na, mindegy. Vissza is fekszem.