31. rész
Oda hajolt hozzám és ezt súgta a fülembe...
- Még mindig beteg vagyok négy éve. Ugye érted?
Mi ezt most nem vágom beteg? Mi van??
- Még mindig szeretlek.. /ez után megcsókolt/
Ez most összezavart... Most akkor Levi vagy Norbi? Ki is vagyok én? Mivel nem tudtam mit válaszolni annyit mondtam.
- Öh.. oké... most már aludni kéne, jó éjt. /lefeküdtem és a fal felé fordultam/
Norbi felkelt az ágyról elsétált a villanykapcsolóhoz. Lekapcsolta a villanyt és lefeküdt. Ekkor jutott el a tudatomig. egy lány és egy fiú együtt egy sötét szobában.. A szülei háló szobája a folyosó másik végén van. Nem, nem Norbi nem olyan... Ugye? Nagyon izgultam. Szinte egész éjjel nem aludtam. Mikor átfordultam másik oldalamra felszisszentem, mert bele nyilallt a sebem. Norbi azonnal megkérdezte - Minden rendben?
Még mindig nem alszik? - Jól vagyok, csak nagyon fáj. Lemegyek, beveszek valami fájdalom csillapítót.
- Megyek, leviszlek a lépcsőn. /ajánlkozott lelkesen/
Nem tudtam visszautasítani. Lent mondtam neki, hogy menjen vissza nyugodtan. Fel tudok én is menni egyedül. Adott gyógyszert és egy pohár vizet. Felment én ledőltem az asztalra és még mielőtt bevettem volna bármit is elaludtam. Majd idővel később arra ébredtem a szobában, hogy besüt a nap az ablakon. Hogy kerültem én ide? Felültem, majd lebandukoltam.. a Norbi és a szülei már fent voltak.. Andi már rohant is hozzám.
- Istenkém jól vagy? Nagyon sápadt vagy /ezzel megfogta a homlokom/
- Te tűz forró vagy.. Norbi vidd az ágyba... /azzal megragadott és felkapott/
- Héé, tegyél, le tudok már menni.
Kalimpálóztam, de az ágyig cipelt. Ezek szerint még mindig nem gyógyultam meg. Andi feljött és hozott nekem bundás kenyeret.(Még mindig az a kedvencem.) Norbit kitessékelte a szobából.
- Tudod anyudék számát? Mert így nem lehetsz koliban..
Felhívta anyum és megbeszélték, hogy anyu megkéri a koli vezetőségét a betegségemre hivatkozva, hogy a "rokonaimnál" legyek ebben a hónapban. Szóval most 11 napig itt "lakok". Ma nem engedett el sehova, és fél óránként feljött ellenőrizni. Norbit elküldte a kolihoz, hogy hozza el pár cuccomat. Klemi összerakja üzibe küldtem neki mit rakjon be. Konkrét ruhákat a laptopom a könyvem (ami szigorúan titkos). Norbi délfelé már meg is jött a cuccaimmal. Megjegyzés: Jól mutat női ridiküllel a vállán. Felhozta, és akkor mondta el Andi neki a hírt és már szaladt is dolgozni. Látszott Norbin, hogy örül, de próbálta leplezni. Nagyon kis aranyos. Mikor ki ment a szobámból újra kötöztem magam és felvettem egy cicanacit és egy lenge pólót. Fogat mostam és hajat fésültem. Lementem hozzá a nappaliba és leültem mellé tévézni. Meséket néztünk, mint régen. Délfelé közelgett az idő ezért kimentem a konyhába inni. Norbi pedig benézett a hűtőbe.
- Semmi nincs ebben a &@#$ hűtőbe. /majd dühösen becsapta a hűtő ajtaját/
- Nyugi van /nevettem el magam/ - Ha használhatok, pár dolgot összedobok egy kis kaját /bólintott és leült a sziget mögé (a sütőlap is ott van). Összeütöttem egy tejszínes gombás csirkemellételt. Norbi csodálkozott, amikor megkóstolta, nagyon ízlett neki. Miután megettük együtt mosogattunk el. Persze, mint mindig tökéletesen béna voltam. Amikor a kést mosogattam megvágtam az ujjam. Norbi reflexből megfogta és megnyalta. Norbi csak nem egy vámpír? (Na, jó vicceltem.) Ezután leültetett és egyedül mosogatott el. Támadt egy tök jó ötlete.
- Miért nem mutogatod meg nekem a francia barátaid?
Felmentünk a szobába és lehasaltunk egymás mellé az ágyra. Meg mutattam neki az összes képet a kirándulásainkról és volt egy, amin én és Louis a háttérben csókolózunk. Mert egyébként nem mi voltunk a kép lényege. Gyorsan tovább lapoztam.
- Állj menny vissza, mi volt az?
Megmutatta. Felismert odafordult hozzám és megkérdezte
- Az te vagy?
- Igen én..
- Szóval tegnap izé.. értem és bocsi a tegnapit...
- Jaj, nem. Nem az. Már szakítottunk sok ok miatt /kicsit szomorúan néztem/
Még közelebb hajolt és megcsókolt. Majd hanyatt akart dönteni, de feljajdultam, mert fájt a sebem. Akkor eszméltem fel.
- Figyelj, ezt egy ideig ne csináljuk, mert nem tudom, mit érzek, ott van Levi.. és tudod... /nem tudtam, hogy, hogy folyassam/
- Jó felfogtam csak barát. Értem én... /szomorodott el/
Tisztáznom kéne az érzéseim. Meg persze Leviét is, hogy a (most) engem szeret, vagy csak pótolom Adrit (magam). Norbi eközben felállt az ágyról és valamit keresett a szekrényben. Az a társas volt, amivel régen négyesben játszottunk (Tomi, Klemi, Ő és Én). Sokat röhögtünk, ahogy a régi emlékek is felidéződtek. Észre se vettük, hogy már hat óra volt, csak abból, hogy megjött a Zoli. Norbi elment fürdeni, én addig beszélgettem az apukájával. Megkérdeztem, hogy nem baj-e, hogy főztem. Megkóstolta és nagyon ízlett neki. Norbi lejött és mondta, hogy szabad a fürdő így mehetek én is. Nagyon nehezen fürödtem le, mert csípte a víz a sebeket. Hajat is mostam, mert a tegnapi miatt koszos lett, nem szárítottam meg. Amikor kijöttem azt hallottam, hogy Zoli azt mondta Norbinak.
- Te aztán jó lányt fogtál ki. Kedves, okos, főzni is tud. Nem mellékesen még csinos is...
Jéé, ki lehet az?
- Ugyan csak barátok vagyunk Adrival...
Mi? Na, ne.. Én csinos? Okos?? Ezek vakok vagy mi a jó ég...?
Besétáltam a nappaliba Norbi mérges lett.
- Te meg mit csinálsz? Meg vagy fázva és vizes hajjal akarsz itt grasszálni? /ezután megragadta a kezem és berángatott a szobába. Törölközőt dobott a fejemre. és törölgetni kezdte a hajam. Egyszer csak megállt és a szemembe nézett. Majd hirtelen ráhúzta az arcomra a törölközőt, miközben ő elfordult. Adott egy hajszárítót, hogy megszárítsam a hajam. Ez után Zoli feljött a szobába és azt mondta.
- Mától Norbi a Krisz szobájában alszik. /Norbinak nemigen tetszett az ötlet/
Ezután Andi is haza ért megette a főztöm és ő is megdicsért. Majd úgy 10 felé mindenki elment aludni. Én még laptopon beszélgette Szandival. Már megint kombinálgat. Hamar elaludtam. Ja, azt nem is mondtam ma 25-e van. Kevesebb, mint egy hónap van a szülinapomig. Október 24.
___________________________________________________________
30. rész
Elértem a parkhoz. Nagyon sötét volt. Egy percre megálltam tétovázni. A park nagyon sötét volt, de ha a világos utcán megyek, akkor a plusz 20 perc. Végül a park mellet döntöttem. Sétáltam, sétáltam szinte futottam, hogy minél hamarabb ki érjek a sötét parkból. Egyszer csak észrevettem, hogy valaki követ. Nem néztem hátra csak felhívtam Norbit. (A nagybetű a hangos beszédet jelzi a kicsi pedig a suttogást.)
- SZIA. / mondtam hangosan, mintha nem félnék/ a parkban vagyok, IGEN-IGEN valaki követ segíts PONTOSAN...
- Nyugodj meg, máris megyek.
Ezután Vonalban voltunk és én úgy csináltam, mintha beszélgetnénk. Egy idő után egyre gyorsabbnak hallottam a lépéseket. Én is sietni kezdtem, ő is rágyorsított... Én már szaladtam... megbotoltam egy fadarabban. Elestem és bevertem a fejemet. Onnantól képszakadás.............
- A- Adri, Adri kelj fel. /hajolt fölöttem Norbi/ Jól vagy? Gyere, ülj fel....
Segített felülni, még mindig a parkban voltam.
- Hány ujjamat mutatom? /hármat mutatott a mutató-, középső- és gyűrűs ujjával/
- Három... Úristen mindjárt széthasad a fejem.
- Gyere, hazamegyünk, ott tudok adni fejfájás csillapítót.
Felálltam és Norbiba kapaszkodva mentünk el a házáig. Akkor már otthon voltak a szülei. Kicsit furcsán néztek rám.
- Hát ez meg ki? Most csaptak ki és már megint egy zűrös ügybe kevered magad? / Mondta dühösen az apja/
- Ezt később megbeszéljük... először lássuk el a kislányt, mert vérzik a feje...
Hogy micsoda vérzik? Végigsimítottam a homlokom, megnéztem a kezem és láttam, hogy tiszta vér. Nagyon megijedtem.... Andi (Norbi anyukája) mondta Norbinak.
- Hozd fel az emeletre, a fürdőbe gyorsan. /nagyon szédültem/
Norbi felkapott az ölébe és vitt felfelé a lépcsőn. Ellenkezni akartam, de valahogy nem volt erőm. A fürdőszobában leültettek egy hokedlire. Andi kizavarta Norbit, becsukta az ajtót.
- Na, jó honnan ismered az én fiamat? És milyen ügybe akarod belekeverni? /hirtelen stílusváltás, és kegyetlenül kezelte a sebemet/
- Hát, hogy is mondjam. Általános óta ismerem. Én vagyok az Adri. És ez nem valami kétes ügylet.. azt hiszem...
- Micsoda? De hát ők elköltöztek...
- Én vagyok idén jöttem vissza tanulni. Anyuék még mindig kint vannak Szandival. De jövőre Szaszi is jön ide tanulni. Áucs...
- Jaj, istenkém bocsáss meg nem ismertelek meg.... /befejezte a homlokomon a seb lekezelését/
A nagy találkozás örömére megölelt. Nagyon fájt az oldalam. Megkérte. Hogy vegyem le a pólóm. Teljesen le volt horzsolva. Azt is bekötözte, mondta, hogy ne vegyem vissza a ruhámat. Szóval farmerben melltartóban és mell alatt fásliban vonszol ki a fürdőből. Norbit, lent az apja (Zoli) teremtette le. Andi bevitt a Norbi szobájába és adott egy nagy pólót. Mondta, hogy öltözzek át és ezzel kiment a szobából. Sziszegve, de sikerült felvenni a pólót. Ezután lebicegtem a lépcsőn, besétáltam a nappaliba. Ott Zoli odajött hozzám és elkezdet szidni. És, hogy hagyjam ki Norbit ezekből a zűrös ügyekből. Andi próbálta félbeszakítani.. de csak fújta a magájét. Ezután megragadta a csuklóm és elkezdett vonszolni a bejárati ajtó felé. De Norbi levette az Apja kezét rólam, magához ölelt és ezt mondta.
- Nem miatta keveredtem bajba. Ha nem ismernéd meg ő Adri. Akitől régen el voltál ájulva, hogy milyen jól nevelt. És még egyszer ne nyúlj hozzá így.. Kérlek
Az apukája teljesen meg volt lepődve az Andihoz fordult és kérdezte, - Te ezt tudtad? Andi: - Próbáltam szólni...
Ez után megkérdezték, hogy ettem-e. Pont akkor korgott a gyomrom. Egy kiflit és egy bögre tejet kértem. Norbi szülei felmentek aludni, mert másnap korán kelnek. Norbi lent maradt velem, nem szólt egy szót sem csak nézett engem. Mikor megettem odasétáltunk a lépcsőhöz. Majd ezt mondtam
- Menny csak előre, én majd felcsoszogok...
- Ne hülyéskedj már. /ezzel felkapott és bevitt a szobába/
Leültetett az ágyra. Andi adott két hintaágy párnát, egy párnát és egy takarót, ja, és egy lepedőt is. Felálltam letérdeltem és elkezdtem megcsinálni a helyem.
- Te most csak hülyéskedsz ugye? Nem gondolod, hogy hagylak a földön aludni?!
- Miért? Nekem az is elég, hogy tudok hol aludni. /egy szó nélkül megemelt és felrakott az ágyra/
Majd csönd uralkodott el a szobában. Amikor kész lett leült mellém. Mit kérdezzek? Miről beszélgessek vele?
- Mi is van azzal a levéllel? Azt nem Levitől kaptam?
- Nem én kértem meg, hogy adja oda neked. Mivel kitiltottak a suliból egy hétre és nem akartam várni vele annyit. Eleget vártam eddig.... Na és mi a válaszod?
- A levelem eltűnt... az egyik percben még a párnám alatt volt azután már nem volt... Elmondod, hogy mi volt benne?
Ezután mélyen a szemembe nézett és közelebb hajolt. És a fülembe súgta ezt....
______________________________________________________________________
29. rész
- Kaphatok most is egyet? /mondta szemrebbenés nélkül/
Nagyon ledöbbentem rajta.. Most mit mondjak igen vagy nem? Na, jó mi baj lehet belőle? Végül is a fagyi "durvább" volt.
- Tartsd az arcod...
Oldalra fordította a fejét. Már hajoltam, amikor visszafordult. Vagyis megcsókoltam... vagy ő engem? Nem is tudom pontosan. Teljesen ledöbbentem, ellöktem magamtól. Felálltam és határozottan a csészével a kezemben lementem a lépcsőn Tomi utánam. Igazából fel sem fogtam, hogy mi történt. Beraktam a mosogatóba a bögrét, majd felmentem a pulcsimért. Valahogy addigra "értettem meg, hogy mi is történt. Tomival csókolóztunk... Ugye ez nem azt jelenti, hogy Tomi,... szóval értitek. Egész idő alatt? A szobájában felvettem a pulcsim és valahogy kijött a számon.
- Ez most mi volt? Ugye nem azt jelenti? /kérdeztem, mint valami holtkóros/
- Öö.. persze, hogy nem... csak mondani akartam valamit, és amikor észrevettem már késővolt. /mondta megilletődötten/
Épp menni akartam, amikor csörgött a telefonom. Kimentem a szobából. Klemi volt az...
- Sziaa... képzeld kibékültünk Marcival, hála neked. Kööszömööm.
- Szia.. örülök, pont most indulok Tomitól.
- Íí. Pont akartam kérdezni, hogy nem tudsz-e ma máshol aludni. Szeretnénk mindent átbeszélni Marcival.. Ha érted...
- Ha. Megnézem, mit tehetek...
Beszóltam Tominak, hogy elmegyek a fürdőbe. Ott megpróbáltam hívni Levit, hogy nem tud-e segíteni. Tízszer próbáltam hívni nem vette fel. Ezután már nem maradt senki, csak Dani. Ő másodszorra felvette. Örültem neki. Elmondtam neki, hogy - Klemi kidobott a szobánkból, hogy tudjon Marcival beszélgetni. Levi nem veszi fel a telóját. Tomi, pedig... macerás elmagyarázni, de ő se tud helyet szorítani nekem. Már csak te maradtál. Tudsz segíteni?
- Háát nem igazán.... már van szobatársam és nem éppen lázadó típus, ha érted. Sajnálom.
- Akkor véletlenül nem tudod Norbi teló számát?
- De tudom... megvan?
- Igen mondjad...
- 06-20-XXX-XXX
- Köszönöm ez is nagy segítség. Hát akkor, szia...
- Rendben.. pedig, jó lett volna veled lenni (kettesben) /ezt már csak halkan mondta, de hallottam/
Akkor most mi van, suliba egy szót szól hozzám, most meg jó lenne beszélgetni velem? A fiúkon kiigazodni lehetetlen. Na, gyorsan hívjuk Norbit.. Becsöng, becsöng...
- Haló? Ki az?
- Szia Nicole vagyok, vagyis Adri.
- Óó.. már vártam a hívásod. /hallatszott a hangján, hogy örül és, hogy várta/ (De miért is várta??)
- Miért is? Azért hívtalak, hogy megkérdezzem tudsz-e adni egy kis helyet a szobátokban.
Mert Klemi kidobott a szobánkból, hogy tudjon Marcival beszélgetni. Tomit, pedig... macerás elmagyarázni, de ő se tud helyet szorítani nekem. Már csak te maradtál. Tudsz segíteni?
- Mi és mi van a levéllel? /kérdezte izgatottan/
- Hogy micsoda? Várj, úgyis most indulok, Tomitól odamegyek, és ezt megbeszéljük. Szi
- Várj, tudod még, hogy hol lakok? Mert, otthon vagyok...
- Hogy-hogy?
- Hát felfüggesztettek egy hétre....
- Hogy micsoda? Na, megyek, és ezt elmeséled. Csörgök, ha indulok. A Rózsa utcába laksz még?
- Nem költözünk a Kinizsi utcában. Át a parkon, arra rövidebb.
- Ja, jó, szia...
- Hello...
Mikor bementem Tomihoz nem nézett ki valami jól. Megkérdeztem mi baja. Először nem mondott semmit. Amikor másodszorra kérdeztem elmondta
- Szeretem....
- Kit? /csodálkoztam/ (Aztán leesett, ugye nem engem?)
- .... ne mond el neki /bólintottam, hogy jó/ hát már kiskorunk óta... /bökd már ki gondoltam/ Klementinát
Hogy miiiiii? Klemibe sze-szerelmes.. Na, ezt nem gondoltam volna. Sajnálom szegényt... Klemi és Marci szeretik egymást. Akaratlanul is megöleltem, mivel mást nem nagyon tudtam tenni. Akkor a korábbi "csók" tényleg véletlen volt. Hát vagy öt percig öleltük egymást.
- Háát, most már mennem kell.. sajnálom... szeretnék segíteni, de nem tudok.
- Rendben.. és köszönöm, hogy itt voltál mellettem.
Ezután kimentünk a kapuhoz. Megcsörgettem Norbit, hogy indulok és Tomi elindult a mamája házának irányába. (Még jó, hogy a park és a suli egy irányban van.) Elindultam, görcsbe rándult a gyomrom... na, mindegy. Elértem a parkhoz.
______________________________________________________________________
28. rész
Ugyan úgy nézett ki, mint mindig. Fogtam és szépen kifestettem, megcsináltam a haját és megmutattam, hogy mit vegyen fel. Persze a táskámat is oda adtam. Klemit is beavattam a flörtölős tervbe. Így Marci pikpak féltékeny lesz és bocsánatot kér, majd Klemitől. A suli kapu előtt mondtam Kleminek.
- Húzd ki magad, magabiztosság és csak nézz előre... tudd, hogy mit akarsz és, hogy hova mész. Marcit nézd levegőnek. Ha kérdez, válaszolj, de egyébként, ne keresd a szemeddel.
Besétáltunk, Levi pont akkor jött a folyosón szembe velünk. Mutattam Kleminek, hogy menjen egy kicsit messzebb. Megállítottam Levit.
- Mi a bajod velem szerda óta? Mit csináltam, hogy így megsértettelek?
- Semmit....
- És el tudnád mondani mi volt abban a levélben? Mert elvesztettem, mielőtt el tudtam volna olvasni.
Megvonta a vállát és, ezzel elment. Klemi kérdezte - Mit akartál ettől? - Semmit-semmit...
Ezután belépett Klemi az osztályba, én rögtön utána. Az osztály több mint fele meg volt lepődve. Klemi lerakta a táskáját, oda húzott egy széket a mi padunkhoz. Beszélgettünk, amíg a tanát be nem jött. Az órából ismét egy kukkot sem értettem. Az ebédnél én Klemi és Tomi egy asztalhoz ültünk. Amikor leültünk láttam Marci arcát, nagyon meg volt lepődve. Nem szóltam Kleminek. Hármasban megebédeltünk. Majd kikísértük a suli kapun. Marci Klemi után kiáltott. Elhúztam Tomit és mondtam neki, hogy menjünk. Bementünk a szakkörterembe, de elmaradt (sejthettük volna), mert a kémiatanát hiányzik. Tomi azonnal kapott az alkalmon. Elhívott magukhoz (Mármint a mamájához.) Mit volt mit tenni, mennem kellet. Mielőtt indultunk felhívta a nagyiját, hogy megyek. Mikor odaértünk elfogott a nosztalgia. Ahogy beléptem megcsapta az orromat a Kati mami híres és isteni kakaós sütije. Kikiáltott a konyhából, hogy mindjárt jön, csak felvágja a sütit és tölt tejet. Amikor beléptem a nappaliba megláttam a párnát, amit a 60. születésnapjára készítettünk Tomival. Valahogy akkoriban szebbnek tűnt. Azt mondják az idő múlásával az emlékek megszépülnek. Erről a párnáról nem lehet elmondani. Kati mama bejött letette a sütit az asztalra és kérdezte - Hol van a drága Adrika. Kiment vécére?
- Nem, Kati néni én vagyok az... Nem tetszett megismerni?
Odajött és megölelt. Könny szökött a szemébe.
- Édeském nem gondoltam volna, hogy ilyen csinos leszel. Ezzel nem azt mondom, hogy csúnya voltál, félre ne értsd.
Leültünk, ettük a sütit és beszéltünk a régi szép időkről. Majd egyszer csak megszólalt.
- Tudtam én, hogyha Adri drága visszajön, együtt lesztek. /nevetett, mint az öreg nénik szoktak/
Tomi rám nézett, ebből tudtam, hogy rá kéne hagyni. A kakaós süti finomabb volt, mint régen. Ezután kimentünk a kertbe, még mindig ott állt az a fa, amin játszottunk. Utána megkértem, hogy menjünk el a régi házunkhoz. Tomi szülei még mindig ott laknak. Amikor megláttam a két házat sírva fakadtam. Eszembe jutott az utolsó nap, ahogy Tomi kiszaladt az útra és integetett. És ahogy én addig néztem, míg el nem tűnt. Tomi szorosan megölelt és azt mondta
- Ne sírj. Már itt vagy és bármikor idejöhetsz. Bemegyünk a házunkba?
Sírás közben hüppögtem, hogy igen. Bementünk, szokás szerint a szülei nem volt otthon. Tomi mondta, hogy menjek, fel a szobájába ő hoz egy kis teát. Felmentem, az ágy ugyanúgy az erkélyajtó mellett volt. A tükör, a szekrény, minden ugyan úgy volt. kivéve a képeket a falon. Más poszterek voltak fent. Egyet leszámítva, az "együttesünk" plakátját, ami ugyanúgy fent volt. Ennyire fontos neki? Nem is értem. Tomi Két csésze teával és három futóalbummal jött fel. Nézegettük a képeket és találtunk egy olyat, amin éppen puszit adtam az arcára.
- Kaphatok most is egyet? /mondta szemrebbenés nélkül/
Nagyon ledöbbentem rajta..
______________________________________________________________________
27. rész
Reggel felkeltem, Nagyon fáradt voltam. Szinte biztos, hogy Levi rakta oda a levelet. Rendbe hoztam magam ,ahogy csak tudtam. Ma nagyon hűvös volt, ezért pulcsit vettem. Na, hogy tetszik?
Még egyszer ágyazás közben megnéztem a levelet. Sehol sem volt. Már késésben voltam, így rohantam a suliba. A kapuból láttam Levit beszélgetni a barátaival.
- Sziasztok! Szia, Levi... /integettem neki/
A barátai szóltak neki, ő csak rám nézett és utána lehajtotta a fejét. Ennek meg mi baja? Kérdeztem magamtól. Mindegy, bent az osztályba beszélgettem Tomival, már sokkal jobban van a nagyija. Mondta, hogy menjek el hozzájuk, mert a nagyija látni szeretné mekkora lettem.
- Öö.. bocsi ma nem tudok, mert tánc van /Szinte abban a pillanatban lépett be Ria, Kiri és Ninett/
Ria: - Óó.. valaki visszatért. A kisasszony egy megfázástól három napig nem jön be és még a táncra se jön. És éppenséggel pont miatta nem haladt az osztály fele, szánalmas... /vihogott szokása szerint/
Ninett: - igen-igen.. milyen kis picsa....
Én: - Pontosan kis picsa, nem akkora, mint a tietek. Nekem nem kell sportolni, hogy megtartsam a normálméretű fenekem... /Tomi próbálta visszatartani a röhögést/
Ria és Ninett "besértődtek", Kiri egy papírdarabot rakott az asztalomra. Ránéztem, ő rám mosolygott, majd szaladta két boszorkány után. Tomi megkérdezte, hogy mi az? Kinyitottam és az volt ráírva, hogy a mai próba elmarad a hideg miatt. Tomi kapva kapott az alkalmon.
- Akkor mégiscsak el tudsz jönni igaz? /most mit mondhatnék/
- Ah.. Pe.. persze.
Ezután besétált Dani.. rögtön odarohant hozzám.
- Hát te hol voltál három napig? Már azt hittem, hogy hazamentél... /hadarta kétségbe esetten/
- Nem, csak megfáztam.. Már jó-jó-l /tüsszentettem egyet/ vagyok...
- Ja, értem akkor utólag is jó bullást... /én kifújtam az orrom, ő sarkon fordult és elment/
Na, most ennyi? - Ja, jó nem haltál meg? Oké, szia.. filingű volt. Ezután bejött egy számomra ismeretlen tanár. odasúgtam Tominak
- Ki ez?
- Helyettesít, egyébként francia és töri tanár. /gondoltam magamban- Hogy akar ez kémiát tanítani??/
Abban a pillanatban elkezdett sétálni felém. Majd franciául megkérdezte
- Te vagy az a diák, aki Franciaországból jött idén?
- Igen én vagyok. A nevem Nicole. Négy éve költöztem ki a családommal Franciaországba. Előtte itt laktam Magyarországon.
- Áá, értem. Hát köszöntelek a suliban. Most, ha nem zavar elkezdem az órát, bár egy kukkot sem értek a kémiához. Ne mond el az osztálynak miről beszéltünk. És tudnál segíteni? /mindketten kacajtottunk egyet/
- Hát a kémia nekem sem erősségem, de a mellettem ülő fiúnak, Tominak nagyon meg. Ő talán tud segíteni. És lakat a számon.
Majd oda sétált Tomihoz és megkérte, hogy segítsen, ha elakadna. Az osztály csak húzott. Nicole a tanár kis kedvence.. és hasonlók. Ebédidőig beszélgettem Tomival. Az ebédlőben láttam, hogy Klemi és Marci külön ülnek. Szóval ez volt tegnap a baja Kleminek, összevesztek. Odaültem hozzá.
- Na, mesélj, mi történt?
- Összevesztem Marcival... legalábbis azt hiszem.. /kezdett sírni/
Végül is elmesélte, hogy elmentek a plázába tegnap (oda ahova mi is). Ott három srác szenyózott vele (ugyanazok lehettek). Marci megvédte ugyan, de azután, hogy a fiúk kellőtávolságba mentek, leszúrta Klemit.
- Mert muszáj neked, ilyen kirívó ruhát felvenni igaz?
Ezen aztán összevesztek és azóta nem szólnak egymáshoz. Ha abban a ruhában volt, amiben hazajött, akkor Marci tuti meg volt húzatva. Most őszintén ez kirívó ruha? Na, jó egy kicsit ki volt sminkelve (tus, szájfény).
- Te normális vagy? Hogy lehet valaki, ilyen idióta? Egy lány töri magát érted, hogy megdicsérd és, hogy egy kicsit csinosnak érezze magát, erre te.. te...
- Nem beszélhetnénk meg ezt kint? /ekkor már Klemi is ott volt, hogy hagyjam már annyiban/
Végül is elmentem és visszaültem az asztalhoz. Támadt egy nagyon jó ötletem. Szokásom szerint az a furin vigyorogtam. Klemi már fogta is a fejét és kérdezte.
- Nah, megint milyen ötletet találtál ki?
- Miből gondolod? /nevettem el magam/
- Az a vigyor még most is olyan, mint volt... /vidult fel ő is/
Ebéd után Megkértem Tomit, hogy nem lehetne-e máskorra tenni a talit a mamájával. És, hogy tudna-e segíteni nekünk. A vigyorom itt is megvolt, szóval Tomi is rögtön kérdezte.
- Most miben mesterkedsz? Ismerlek elég jól, ahhoz, hogy tudjam... de szívesen segítek.
És nem is tudom, hogy de elkezdtük a réges-régi kézfogásunkat. Ami még jobban meglepett, hogy mind hárman emlékeztünk rá. Ezután elmentünk a plázába pár dögös ruhát venni Kleminek. Mázli, hogy nem költöttem el a pénzem tegnap. Klemi visszakozott, hogy nem fogadhat el ennyi ajándékot és különben is nem marad akkor a hónapra pénzem. Végül is elmaradt négy karácsony, névnap és szülinap. Vedd úgy, hogy azt kapod meg egyben. Tomi segítségével válogattunk ki öt pólót, három nadrágot (pontosabban két farmert és egy cicanacit) egy bőrkabátot, két sálat, egy cipőt, egy sapkát és megbeszéltük, hogy oda adom az egyik táskám. Ezután ettünk egy fagyit. Nekem még mindig ugyan az a kedvencem (csoki, vanília, karamell, kókusz), most viszont egy csokit és egy kókuszt kértem. Klemi, mint mindig a gyümölcsöset szereti. Ő egy málnát és egy citromot kért. Tomit nem lehet általánosítani. Most egy gyümölcsjoghurtot és egy málnás sajttortát kért. Mikor megkaptuk megnyaltam a sajttortát... hát nem volt rossz, de azért nem is finom. Tomi meglepődött és, mint régen is ő is bele akart nyalni az enyémbe. Csak nem szereti a kókuszt, úgyhogy megvárta, míg azt megeszem. A csokiba nyalt. Később belegondolva kicsit olyan volt, mintha közvetlen csókot kapott volna tőlem. Megettük a fagyit, Tomi hazament. Mi Klemivel vettünk egy nagyon szép szájfényt és egy parfümöt. Imádom ezt az illatot. (Hugo Boss Deep Red igazából is ilyet használok.) Hazafelé még ittunk egy forró csokit. Négy óra felé értünk vissza. Megfürödtünk, utána leültettem az ágyara és kifestettem a körmét. Egyszerű franciára egy kis csillámmal, ami megy a szájfényhez. Együtt megcsináltuk a házit, bár fogalmam sincs semmiről. Egyszerűen nem értem... Lefeküdtünk, másnap amíg Klemi a fürdőben volt felhívtam Tomit, hogy flörtöljön Klemivel, ha Marci a közel van. Amikor Klemi kijött majd szétvetett a düh.
______________________________________________________________________
26. rész
A levelemre az volt írva "Nicole-nak"... Kibontottam, épp olvasni akartam, amikor nyílt az ajtó. Azzal a mozdulattal visszatettem a borítékba és bedugtam a párnám alá. Remélem nem látta meg Klemi.. Elmentem fürödni, amíg anyuék nem lesznek fent. Mikor kijöttem Klemi nagyon furcsa volt, megkérdeztem mi baja. De amikor el akarta kezdeni csipogott a laptopom, anya. Felvettem, közben Klemi is elment fürdeni. Szandi kérdezte.
- Szia! Mi ez?? Valami családi kupaktanács?
- Sziasztok, puszi anyu, apu... Még nem mondtátok el Szaszinak? /Kérdeztem megdöbbenve/
- Nem.. azt szeretnénk, hogy ti beszéljétek meg. /mondták teljesen egyszerre/
Szandi nem értette, hogy mi miről beszélünk. Megkérdeztem apát, hogy megengedhetjük-e. Bólintott és azt mondta
- Az én lányaimnak mindent... / Szandi már nagyon dühös volt/
- Mondjátok már mi a jó ég van!!
- Szóval... /kezdtem lassan/ azaz ötlet merült fel bennem, hogy a következő évben, mi lenne ha... /nem tudtam befejezni, mert Szandi már sikongatott és ugrált/
- Szupi, Adri visszajön... /ujjongott/
- Öö.. nem egészen... /folytattam, Szaszinak lehervadt a mosolya/ arra gondoltunk, hogy jövő évtől átjöhetnél te is ebbe a suliba. Na, mit szólsz? De ahhoz nagyon tanulnod kell idén. /szögeztem le/
Szandinak tetszett az ötlet, bár nem annyira, mint az, hogy én visszamenjek. Belement a suli váltásba, anyu elkezdett sírni. Biztos rossz, ha mind a két gyereked 1480 km-re vannak tőle. Beszélgettünk még egy kicsit, mint régen otthon. Csak, hogy rossz érzés volt ilyen távol lenni tőlük. Apa finoman megjegyezte, hogy attól, hogy 1485 km-re van még az esetleges barátjelöltek tartsanak tisztes távolságot. (Istenem.. először a húgom most az apám.. gyanúsítgat. Mi lesz legközelebb a francia szomszéd fog gyanúsítani?) Szerintem apu észrevette, hogy hiányoznak, ezért mondhatta
- Tegnap kaptam jutalmat. Ami azt jelenti, hogy karácsonyra biztos haza tudsz majd jönni. De lehet húsvétkor is.
Ezután kérdezgettek barátokról. Felsoroltam Tomi, Ádám, Norbi, Vivi, Klemi és Levi. apunak kikerekedett a szeme... (Gondolta magában"szinte csak fiúk".) Anya kacagott és megkérdezte
- Hm.. Levi? Honnan is ismerős ez a név? Nem is tudom... /Szandi, mint az is besúgó "kérdezte"/
- És biztos, hogy csak barát? Mert nekem nem, úgy tűnt. Teljesen elvörösödtél, amikor kimondtad a nevét és tegnap is...
- Na, jó Szandi most fejezd be... elég a mesedélutánból. /néztem Szaszira szúrós szemmel/
Ezután könnyes búcsút vettünk egymástól. Lefeküdtem és elgondolkoztam. De jó is lesz, karácsonykor hazamegyek és találkozok a barátaimmal. Felpörögtem és mindenkinek elújságoltam. Charlotte, Lulu és persze Roul volt az első. De megakadtam, elhívjam Louis-t? Nem tudom, végül is szakítottunk... szóval értitek. Beszéltem Roul-lal beszéltem meg, hogy csődítse össze a csapatot. (Franciául beszéltük meg, csak lefordítottam.)
Én: Szia... rég beszéltünk. Képzeld, karácsonykor megyek haza. Jó lenne megint összecsődíteni a csapatot. 23-én repülök, szóval 31-én bulizhatnánk együtt, mit régen... Nagyon hiányzik már a csapat...
Roul: Szia te jó ég jössz vissza? már nagyon vártuk, hogy vissza gyere a suliba...
Én: Öö.. szerintem félre érted... csak szünetre megyek vissza...
Roul: Óóó :( Kár, de szívesen... összecsődítek mindenkit ok?
Én: juj, az szupi lenne, de csak a magot hívd meg jó?
Roul: Jó-jó... te Lulu és a többiek...
Én: Pontosan. Na, de most mennem kell... kérhetnék még egy szívességet?
Roul: Mondjad...
Én: Rá tudnál nézni Szandira néha? De úgy, hogy ne tudja meg... aggódok érte
Roul: Persze vettem, és szia
Ezután jutott eszembe a levél... Benéztem a párna alá. Nem volt ott... Hova a jó égbe tűnt? Ezt nem hiszem el pedig idetettem. Felforgattam az ágyam. Klemi csodálkozva kérdezte
- Mi a baj elhagytál valamit?
- Nem- nem csak egy pók volt az ágyamba.
Végül is nem találtam meg. Mivel Klemi lefeküdt nem akartam zajongni és sötétben nem is láttam volna. Majd két órát forgolódtam... mi volt abban a levélben? Hova tűnt? Ezek és ehhez hasonló kérdések kavarogtak bennem.
______________________________________________________________________
25. rész
Ma korán keltem... bár nem magamtól. Az én "jó, édes" anyucim hívott. Hallotta Szanditól, hogy beteg vagyok. Meséltem neki a tegnap eseményeiről (már, mint a Szandival kapcsolatosról, nem a Levisről). Anyu kétségbe volt esve, hogy így Szandi elkallódik, és rossz dolgokba keveredik. Majd támadt egy egész jó ötletem. Ha Szandi azért ilyen, mert én nem (tudok) lépek rá a sarkár... akkor mi lenne, ha a következő évben ő is ide jönne tanulni. Anya először hallani se akart róla. Mondván Szandinak nincs annyi felelősség érzete és nekem meg elég a magam dolgával foglalkozni.. (Süket duma..) Majd egy-két perc duruzsolás után belement, hogy megkérdezi Szandit este. Skypeon négyesben megbeszéljük. (Tényleg azt még nem is mondtam, hogy jó kis zsebpénzt kapok. Annyit, mint kint.. szóval jól "éldegélek" belőle itt.) Ma már Szandi volt suliba szóval nem tudtam kivel beszélgetni. Halálra untam magam. Héttől kilencig fetrengtem az ágyban, de már az is unalmassá vált. Mivel már csak hőemelkedésem volt megengedtem magamnak, hogy kimozduljak egy kicsit. Felvettem egy "álruhát". Egy kapucnis fekete bőrdzsekit, egy fekete cicanacit napszemcsit és kilógtam hátul a kerítésen. Elmentem körülnézni, tudjátok, ha én beszabadulok egy boltba, akkor az az üzlet becsuk..., mert halálra keresi magát belőlem. De pechemre nem vittem pénzt. NEEE, MIÉRT?? Elcsászkáltam egy kicsit, majd délfelé visszalógtam a szobába. Jól is tettem, mert, ahogy kibújtam az "álcámból" kopogtak az ajtón. Levi volt, furcsa úgy viselkedett, mintha tegnap nem történt volna semmi. Eljátszottam neki, hogy egész nap a szobában untam magam. Kikönyörögtem tőle, hogy menjünk egyet sétálni (lehetőleg a plázába). Azt mondta, hogy jó, de csak szigorúan két óra. Húha, rosszabb, mint az anyám... Ujjongtam, majd ki vettem pár cuki rucit a szekrényből. Bementem a fürdőbe átöltöztem
- Állj, tedd azt le... te normális vagy? Milyen jogon olvasol bele az én naplómba?
Levi nagyon elvörösödött és egy szót sem szólt. Akkor futott át az agyamon, hogy lehet, hogy rájött ki is vagyok. Eldugtam a könyvet a hátam mögé és megszeppenve kérdeztem.
- Öhh, meddig jutottál? Vagyis nincs semmi, amit meg akarnál kérdezni... /nem tudtam, hogy mi mást mondhatnék még/
Levi csak döbbenten bámult rám.. ugye nem tudta meg? Könyörgöm, majd megszólalt.
- Nem... semmit sem tudtam olvasni... /majd köhintett egyet/
Ezután elmentünk a plázába sétálni. Csendben sétáltunk egymás mellet. Majd megláttam az egykori kedvenc kajáldám. Vettünk egy skaket és sétáltunk tovább. Én bementem egy boltba, Levi leült két bolttal odébi padra. Amikor kijöttem Három srác állt elém az egy elkezdett valami ilyesmi szöveget
- Hé-hé, miért is nem velünk lógsz? /és még valami ilyesfajta szöveget/
- Bocsi nem érek rá a ti hülyeségeitekre. /és mondtam egy két mondatot franciául/
Ezt lehet, nem kellet volna, mert az egyik meg akart ütni. Éppen amikor "felkészültem az ütésre hallottam egy feljajdulást. Levi ott volt és elkapta a srác kezét.. majd azt mondta.
- Ne merj hozzá érni. Ha jót akartok, magatoknak elhúztok, míg szépen mondom...
A három srác elhúzott. Én csak álltam és meg se tudtam szólalni. De ez nem is tűnt fel annyira, mert szinte rögtön magához rántott és szorosan ölelt. Egy kis habozás után én is visszaöleltem őt. Az ölelés gyengéd volt, de ugyanakkor azt éreztem, hogy összeroppant. Még maradtam volna úgy pár percig. De ő hirtelen elengedett, megfordult és megfogta a kezem. Majd azt mondta, hogy már ideje hazamenni. Egész úton síri csönd volt. Csak szorította kezem mindennél jobban. Az ajtóig kísért. Ott megköszöntem neki az előbbit. Ő egy szót sem szólt.
- Na, akkor én most bemegyek... holnap találkozunk a suliban.
- Oké, szia /ezzel már fordult is és indult/
De akkor mondtam neki, hogy azt is köszönöm, hogy hétfőn bevittél az orvosiba és, hogy ott ültél felettem. Mosolyogtam, ő csak megfordult és rám mosolygott majd ment tovább. Bementem a szobába, akkor jutott eszembe, hogy holnap suli. Átolvastam a tegnapi jegyzeteket. Beírogattam valamit. Utána feküdtem az ágyon és vártam, hogy anyuék hazaérjenek és megbeszéljük a dolgokat. Fetrengtem az ágyon.. és találtam valamit a párnám alatt. Egy levél, amire az volt írva, hogy....
______________________________________________________________________
24. rész
Mikor Klemi hazaért nem volt hangulatom beszélgetni vele. Ezért úgy tettem, mintha aludnék, csak annyira emlékszem, hogy elment fürödni. Azután elaludtam... Másnap nyolckor keltem, jól esett aludni. Szépen lassan kikászálódtam az ágyból. Kicsit szédültem, ezért megmértem a lázam. 38.1 ez nem jó.. kimentem a fürdőbe, megmostam az arcom és a fogam. Ezután átöltöztem és felnéztem face-re fent volt Szandi.
Csodálkoztam hogy-hogy fent van ilyenkor...?Beszélgetésünk:
Én: Szia, húgi.. háát te..?? Hogy-hogy nem vagy suliba? O.o
Szandi: hali növi
semmi
beteg vagyok úgy érzem magam mint egy hulla... ://
Én: Te se lehetsz jobbkor beteg mi?
Szandi: és te miért vagy fent??
Én: Én is beteg vagyok.. XD
Szandi: Beszélünk?
Én: Kimenő hívás...
Ezután egy órát beszélgettünk. Eszembe jutott, hogy mit mondott anya...(Szandi kicsit furin viselkedik) finoman utalgattam rá (pl.: "nekem mindent elmondhatsz" és "ha baj van szólj és segítek"...) Majd elkezdett mesélni, hogy azért szakított a barátjával, mert beleszeretett egy másik fiúba. Ez még nem is lenne akkora gond, de mikor megnéztem az képeit a srácnak, elszörnyedtem. Borzalmas pont az a "minden rosszban benne vagyok" (lopás, drog stb.) fajta srác. Panaszkodott, hogy nem meri bemutatni anyuéknak..(Nem csodálom, ha apa meglátná szív infartust kapna, anya pedig a sodrófával üldözné el. Majd agyonverné Szandit, de csak miután 19 órás szentbeszédet tartott neki.) Finoman célozgattam neki, hogy ez így nem lesz jó.. Erre felkapta a vizet
- Tudtam, ezért nem mondtam semmit róla. Még neked sem..
- Figyelj..
- Nem, te figyelj 1.) nem vagy az anyám 2.) mit érdekel téged, hogy mi van velem, hisz itt hagytál egyedül /majd sírva fakadt/ és különbenis anyuékat nem izgatja, hogy mi van velem. Amióta elmentél csak azt hallom Nicole így, Nicole úgy... velem nem is törődnek.
- Jaj, Szaszi ez nem igaz.. ugyanúgy szeretnek és aggódnak érted.. /ekkor már nekem is könnyben volt a szemem/ ha nem figyelnének rád akkor miért az volt anya első dolga, hogy amikor beszéltünk elpanaszolta, hogy nem stimmel veled valami.
Ezután sírdogáltunk pár percet. És végül kibújt a szög a zsákból amikor Szandi ezt mondta
- Lettek új barátaid. Én már nem számítok neked.. és amióta elmentél a barátaim is csak addig beszélnek velem míg elmondom, hogy mi van veled. /fakadt újra sírásva/
Ezután még beszéltünk pár percet éppen köszöntünk el egymástól, amikor valaki kopogott az ajtómon. Lehajtottam a laptopot. Tudtom nélkül nem fejeztem be a beszélgetést és a webkamerám is bekapcsolva maradt. ( A laptop kamerája nem jó, ezért külön kamerát használok.) Gyorsan kinyitottam, Norbi volt az.. Bejött, én leültem az ágyamra. Oda adta a jegyzeteket, majd kínos csend keletkezett. ( Most mit mondjak?)
- Öhm.. volt valami érdekes a suliba?
- Nem kimondottan... és veled történt ma valami izgalmas?
- Nemegésszen... itt unatkoztam egész nap.
- ja, igaz... /ezután ismét kínos lett/ na, én azt hiszem megyek... ja és bocs a tegnapi miatt...
Én teljesen elvörösödtem, de ő szerencsére nem látta, mert már az ajtó irányába fordult. Elkísértem az ajtóig, majd amikor már kint volt
- Én sajnálom a tegnapot..nem is tudom miért tettem, bocsánat.. /elhadartam, majd becsaptam az ajtót az orra előtt/
Jézusom, miket mondtam. Ezután lehasaltam az ágyra és elkezdtem álmodozni... jegyzetelt nekem órán... egy perc álmodozás után kuncogást hallottam. Felnyitom a laptopot és akkor látom, hogy Szandi mindent látott és hallott.. Kifaggatott Norbiról és csodálkozott, hogy ő az a Norbi régről. Adott pár tanácsot, hogy hogyan szerezzem "meg". ( Na ez is röhej a húgom ad tanácsot. Kész vicc.) A mai nap még kétszer játszottam el, hogy nem kapcsoltam ki őt. Norbi után Ádám látogatott meg. Bejött és megölelt, de én ellöktem magamtól.
- Nem, hiányzik, hogy te is beteg legyél. /mondtam, eltakarva a számat/
Ádám csak nevetett. Beszéltünk pár szót, mondta, hogy talált ki pár új pózt (Szó szerint ezt mondta..) Elment majd köhögést hallottam. Ne már, megint?.. Szandi nevetve bocsánatot kért, hogy az előbb tanácsot adott egy "tapasztaltnak". Jézus, mit gondol az én hugim rólam... gyorsan tisztáztam a helyzetet. Majd röhögtünk egy jó nagyot. Amikoris az ablakon hallottam egy koppanást, majd még egyet és még egyet.. Kinéztem, Levi volt az, éppen köveket dobált az ablakomhoz. Felkiáltott
- Megyek fel.. várj meg..
Mi van? Ha feljön akkor minek "hívott" az ablakhoz? Amint felért megkérdeztem. Ezt a választ kaptam
- Nem neked akartam dobálni az ablakod, hanem az új csajomét.. /gyengén vállon vágtam/
- Persze, persze... Most komolyan?
Végül azt a választ kaptam, hogy azért, mert nem akart felkelteni, ha esetleg alszom. Így ha nem alszok meghallom az ablakon a köveket és ő feljön. Ha nem hallom elmegy. Ő is hozta az összes óráról a jegyzetet. Na ez még nagyobb szó. Levi aki órán alszik (netántán, ha nem alszik csak bámul ki a fejéből) Figyelt órán és írt is a kedvemért. Olyan boldog voltam, hogy gondolkodás nélkül adtam neki egy puszit. Rögtön miután mozdultam, jöttem rá, hogy mit csináltam.. Levi, olyan kis aranyos volt, ahogy próbálta leplezni azt, hogy elpirult. Gyorsan el is "szaladt".. Szandi kérdőre vont, hogy mégis hány fiút bolondítok. Erre nagyon felkaptam a vizet. Még hogy én? Nekem csak a barátaim. Ezután már semmi érdekes nem történt... Beszélgettem Klemivel Marciról. Majd lefeküdtem, mert felment a lázam.
______________________________________________________________________
23. rész
Zuhanyoztam este a táncöltözőben. Már öltözni kezdtem, rajtam volt a fehér neműm. Valaki belépett az ajtón (szemben álltam az ajtóval). Nem kapcsoltam lámpát, ezért csak a telihold fénye világított be az ablakon. Az illető nem szólt egy hangot sem, nagyon féltem... de egyszerűen nem bírtam sikítani a félelemtől... egyre csak közelebb jött... a falhoz támaszkodott a két karja közé voltam szorítva... ezután megcsókolt. Gyengéd volt, perzselő érzés a szívemben.(Valamiért nem akartam ellökni magamtól.) Annyira gyengéd volt, hogy beleszédültem. Meginogtam... Ezután egy éles fény lengte körbe, nagyon vakító volt. Majd szépen lassan halványult a fény. És megláttam az arcát...
- Levi!! /kiáltottam miközben felpattantam az ágyamban/
Csak egy álom volt... de miért is álmodtam ezt? Csak nem ő csókolt meg akkor is.. ez a szöveg keringett az agyamban. Klemi persze a kiáltásomra felriadt... biztos megijedt, hogy amikor szólongat, nem figyelek rá (csak ültem mozdulatlanul és mereven néztem előre). Egy perc után Klemi pofán löttyintett egy pohár jéghideg vízzel. Ekkor tértem csak magamhoz. Aggódóan kérdezte, hogy mi volt ez az egész?
- Lehet, kezdek begolyózni Levitől és a titkolózástól... /próbáltam elviccelni/
- Ez nem mehet így tovább... Adri többet nem engedhetlek (engedhetünk) Levi közelébe /ahogy ezt kimondta könnybe lábadt a szeme átölelt és sírdogált.. Láttam már, hogy hat óra. Gondoltam minek feküdjek már vissza másfél órára (7.30kor kelek). Megnyugtattam Klemi, felvettem egy száraz ruhát és kimentem sétálni. Csak sétáltam és az öltözői jelenet és a tegnapi játszódott le az agyamban újra és újra. Érdekes észre se vettem... mikor kezdett esni? Na mindegy. Fogtam magam és leültem az egyik padra. Csak bámultam előre.. majd hallottam a nevem, de mire odanéztem már minden homályos volt a hangok tompán szóltak. majd végül képszakadás.
Olyan csodás álmom volt azt álmodtam, hogy Norbival futkározunk a réten, ő elkap és az ölében tart. Olyan meleg és jó érzés volt. Csak azt mondogatta Nicole, Nicole.. én mondtam neki, Adri vagyok, régről. De egyszer csak minden hűvös lett, eltűntek a színek. Elkezdtem nyitogatni a szemem.
- Hol vagyok! /kiáltottam és felpattantam az ágyban és egy kicsit megszédültem/
- Ne kelj fel ilyen gyorsan... / ezzel gyengéden visszadöntött az ágyra/
Valahogy megint elsötétült minden.. később felébredtem. Borogatást találtam a homlokomon és feleszméltem, hogy valaki fogja a kezemet. Ránéztem Norbi volt az az ágyam mellet ült, a feje az ágyon feküdt. Majd ránéztem az órára (a gyengélkedő falán) 4 óra, úr isten mi történt? csak foltokra emlékszem.. szépen lassan felültem. Erre felkelt Norbi, megkönnyebbülten mosolygott rám.
- Már jobban vagy? /kérdezte/
-Ühümm... /és bólintottam egyet/ - Mi történt?
- Kint sétáltál az esőbe, leültél a szobánkkal szembeni padra, majd elájultál. Legalábbis Levi ezt mondta mikor idehozott
- Hogy micsoda Levi hozott ide?
- Igen két órát ő vigyázott rád, de felhívott, hogy váltsam le. Mikor idejöttem furcsa arcot vágott és gyorsan el is szaladt.
Miközben ezt mondta fettem észre csak, hogy nem abba a ruhába vagyok, amibe elindultam a szobából.. Levi ugye nem látott?! Reflexből magam elé húztam a takarót.
- Nyugi a doktornő öltöztetett át /röhögött Norbi/
ezután felkeltem átöltöztem a (már száraz) ruhámba. Jött a doktornő és azt mondta
- Mivel ilyen magas lázad volt maradj a szobádba pár napig csütörtökön már jöhetsz suliba, addig pihengess. / Norbi előrement és az ajtón kívül várt/ - Nagyon szerencsés vagy, ugye tudod? Két ilyen aranyos srác ájuldozik érted. De ne habozz sokáig és válassz egyet. /suttogta a fülembe/
Kimentem és Norbi kérdezte mit mondot a dokrornő? Én csak mosolyogtam és sejtelmesen azt mondtam
- Semmit a szokásosan kívül
Norbi mondta, hogy visszakísér a szobámba. A folyosón találkoztunk Ádámmal csak annyit mondtam neki, hogy két napig ágyba vagyok ítélve így nem tudunk találkozni. Ádám megértette és jó bullást kívánt. Norbi értetlenül kérdezte
- Neked mi dolgod Ádámmal és még idősebb is nálunk..
Na ne ezt most, hogy magyarázom ki? megvan tudom már.
- Nem úgy csak, mint barátok... na, szia /ezzel elszaladtam/
Szaladtam Norbi utánam, befordultam a sarkon és nekimentem valakinek. A földre kerültem, felnéztem és megláttam Levit. Nagyon elszégyeltem magam, abban a pillanatban Norbi beért és mögöttem állt meg. Levi és Norbi között ültem a földön ők meg nem is tudom mit csináltak (mintha a területüket védték volna, vagy mi XD) Csak úgy szikrázott a kettő között a levegő, én négykézláb próbáltam elsurranni. De Norbi utánam kiáltott
- Várj meg jövök én is... /odajött hozzám segített felállni/
A futkározástól megint felment a lázam. Norbi felvett az ölébe, pedig én hevesen tiltakoztam. (Nem vagyok pehelysúlyú, 58 kg.) Olyan kínos volt. Vajon ezt is látta Levi? Nem, elég... Megérkeztünk a szobámba gyengéden lerakott az ágyra. Mondtam neki
- Bocsi, hogy ilyen nehéz vagyok és, hogy ennyi bajt okozok neked.
Ő csak mosolygott és aztmondta
- Nem is vagy olyan nehéz, mint aminek kinézel
-Hogy mi? /vállon vágtam és röhögtünk egy nagyot/
Majd valahogy megfagyott a levegő... Norbi a szemembe nézett én is az övébe. Meg akart csókolni
- Ne.. /és ellöktem magamtól/
Mit tettem? Megbántottam. Ezután elköszönt és elment. Én lefürödtem és ágyba bújtam. Klemi csak későn ért haza. Marcival volt, ha értitek :)
______________________________________________________________________
22. rész
Megtudtam pár érdekes dolgot... "Mesélt egy lányról. Nagyon szerelmes volt belé. Álandóan piszkálta(mert őt piszkàlták a fiúk a lány miatt), de már megbánta." Hogy miért? "Mert egyszercsak eltűnt..." Na várjunk csak... ki lehet. Talán Beky (Levi állandóan cukkolta, de jól kijöttek) Rám is illik... de engem tuti nem "szeretett"... Azért annyit kérdeztem tőle
- Miért nem keresed meg, ha még mindig szereted?
- Próbáltam... de a barátai se tudnak róla semmit.
- Ha ennyire szereted miért nem jársz valakivel, mint pl. Riával. Úgy majd elfelejted. /mondtam kicsit szomorúan/
- Nem megy... egyszerűen mindenkiben őt keresem... Riát is ezért hagytam el. /tizen akárhány év után most mutatta csak meg az emberi arcát.../ Ezen mondatokon kicsit meghatódtam, de nagyobb haragot éreztem.
- Most őszintén?! Mire jó ez az egész... ha nem tudod elfelejteni, akkor miért csináljuk mi ezt egyáltalán?! Azt ak.... /felpattantam a buszmegálló padjáról és kiabáltam neki, folytattam is volna/
De miközben ordítottam, ő csak ült tovább. Majd egyszercsak megragadta a kezem és magához húzott, gyengéden megcsókolt... hírtelen elállt a szavam. Mélyen belenézett a szemembe és azt mondta
- Mert ha te csak ott vagy a közelemben nem gondolok rá és mert arra késztetsz, hogy megvédjelek... /tuti elpirultam/
De ha belegondolok abba, hogy csak pótlom az igazit... az elszomorít. Gyorsan témát váltottam.
- Ismerem annak a lánynak a barátait?
- Igen... az elején furcsáltam is. /válaszolt kicsit elnyújtva/
Nem is egyet... /ja igaz Ninett és Kiri is/
Például Tomi és a Norbi meg a Klementina is.
Hogy micsoda... ők mind rühellték Bekyt... ugye nem azt jelenti... Én? Nem az lehetetlen. Ez a két mondat cikázott a fejemben. Megjött a busz, ő előre ment én éppen fel akartam szállni... De inkább elrohantam. Levi utánam jött és aggódóan kérdezte
- Mi a baj? Jól vagy?
- Nem, te ezt nem érted... haggy.
Ezután annyit kért, hogy mennyek vissza vele a koliba. A buszon nem szóltunk egymáshoz. A kolinál is csak egy "jó éjt"-et dobtam neki. Egész este ezen kattogott az agyam és azon, hogy milyen szelíd és édes csókot adott.... és ami furcsa volt, hogy ismerős volt..
______________________________________________________________________
21. rész 2/2
Nem is tudom miért izgulok ennyire... Mondjuk azt nem akarom megcsinálni,hogy nem megyek vele. Mert akkor nem lennék nála különb. Amikor az ajtón mentem be ezen gondolkoztam, majd ekkor ugrott be Klemi terve még korábbról. Most úgy is szabad... Végülis hajat mostam, fürödtem. Ezek után felöltöztem. (Szombatom teszem majd fel a képeket a ruhákról). Kismiknkeltem magam (nem nagyon sminkelem magam suliba...). Még volt 10 percem. Összeraktam a táskát amivel mentem. Azon izgultam, hogy el ne szóljam magam... Ahogy végeztem kimentem a koli elé. Már ott várt Levi. Mióta állhatot ott? Amikor meglátott a kapu felé nézett (nekem háttal). A busz hamar jött. (A buszra ülésig nem is beszélgettünk.) A buszon csak annyit momdott
- Hogy-hogy nem így öltözöl? /nézett ki az ablakon/
Nemigazán tudtam mit válaszolni erre... Ez után még beszéltünk arról, hogy milyen szépek a csillagok. Éppen, hogy odaértünk a kezdésre. Nagyon gyönyörű, szebb volt, mint emlékeztem. Gyönyörködtem a műsorban, amikor azt éreztem, hogy Levi rátette a kezét a kezemre. Ránéztem... olyan mozduletlanul ült, mintha kardot nyelt volna. Kicsit vicces volt... Amikor vége lett kimentünk a busz megállóba. Vártunk csak nem jött a busz. Egy idő múlva elkezdtünk beszélgetni. Kerdezett egy-két dolgot. Végűl az egyikre válaszolva meséltem Louis-ról. Persze rögtön mondtam, hogy nincs köztünk semmi. Ez után én kérdeztem a múltjáról. Érdekes dolgokat tudtam meg... Kicsit ledöbbentett.
______________________________________________________________________
21. rész 1/2
(Nem szoktam ilyet csinálni,de az unoka öcsémtől nem nagyon tudok szabadulni. este meg nem tudok gépközelben lenni)
Hogy mi történt? Levi megragadta a karom a magához húzott (most mi van?)
- Ne merd megsiratni. Nem megmondtam?!
Ezután Levi szorosan ölelt az oltalmazó (mellesleg erős) karjaiban. Hamar megnyugodtam (volna ha nem ölelt volna, olyan gyengéden) Jólesett ez az ölelés... egészen addig, míg eszembe nem jutott, hogy milyen is volt régebben. Ellöktem magamtól. Akkor kapcsoltam mi volt a a szöveg korábban... ("- Ne merd megsiratni. Nem megmondtam?!") Olyan 'mondani akarok valami fontosat' fejet vágott. Éppen elkezdte
- Nicole, tudod nagyon... /megcsörrent a telefonom/
Ádám volt az. Azt kérdezte nincs-e kedvem velük (ő és Vivi) állatkertbe menni. (Ha valaki akkor én tudom milyen harmadik keréknek lenni /husszú sztory/). Persze hárítottam
- Á-áá, nem-nem akarok zavarni meg ti ketten elvagytok nekem nem lenne társaságom.
Erre Levi kikapta a kezemből és azt mondta
- Bocsi, nem ér rá. Ma velem lesz.
Lehet, majd elkezdtem
- Jaj, köszi és "hová megyünk"? /tettem idézőjelet a kezemmel/
- Ne csináld azt a kezeddel. Tényleg megyünk. Én a planetáriumra gondoltam, 6kor a koli előtt várlak. /ezzel már szaladt is/
- Várj, még nem is mondtam igent...
Csak megfordult és elmosolyodott. "Este 6..." már fél öt. Sietni kell... (Várjunk csak... miért izgulok ennyire. Még azt is megtehetném, hogy nem megyek)
______________________________________________________________________
20. rész
Becsaptam az ajtót... kár volt, mert a koli vezető pont látta. ( Már megint Levi miatt kerülök bajba.) Azt a büntetést kaptam, hogy a fiú koli előtti ágyást csináljam meg. Nem is értem ősszel nem mindegy hogy ki van-e gazolva vagy sem... Szóval elkísért egészen az ajtóig, nehogy ellógjam a munkát (nem mintha olyan lennék). Elkezdtem gazolni, csak szedtem a gyomokat, amikor eszembe jutott valami. Milyen jó lenne, ha az életemből így ki tudnám gyomlálni azokat a személyeket, akik nekem gyomok.(Álmodik a nyomor.) Nagyon el voltam gondolkodva, amikor valaki hátulról hozzámért és azt kiáltotta, hogy Nicole... megállt bennem az ütő... sikítottam egyet, de addigra már láttam, hogy Norbi az.
- Hát te...? Mit csinálsz itt?
Elmeséltem neki nagyjából a sztorit, mire kiszaladt Levi.
- Mi van? Mi történt...? /kérdezte/
Norbival egymásra néztünk. (Ez meg mit akar? gondoltam) Levi odalépett hozzám és kérdezte.
- Ki a jó ég sikított? /aggódóan/ Felriasztott a szunyámból /inkább kérdésnek hangzott, mint kijelentésnek/
Végigmért a szemével és elment...
- Ez nem normális /röhögtem el magam/
Norbi is röhögött. Segített befejezni a gyomlálást... már,csak meg kellet öntözni a földet. Norbi meg a slaggal nekem rontott. (Jézusom, marha hideg volt.) Végül is több víz jutott ránk, mint a virágokra. Elég késő volt már (hideg volt). Norbi behívott, hogy zuhanyozzak le, és amíg megszárad, a ruhám vegyek fel valami szárazat. A folyosón nevetve mentünk végig, amikor Levit leszidta egy koli vezető. Levi meg volt lepődve, hogy bemegyek a szobájukba... Láttam, hogy jönni akart, de a felügyelő elvitte. ( Vicces arcot vágott... olyan volt, mint amit a fiú kutya vág, amikor elhúzzák a lánykutyától... asszem) Norbi nem zuhanyozott csak átöltözött... Mire kijöttem a fürdőből megszáradt a ruhám (szárítógép), át öltöztem. Norbi az ágyon ült. Nem mondott egyikünk se semmit, leültem mellé. Halkan előre meredve megkérdezte, hogy mi történt velem az elmúlt időben. Volt egy félperces csend... majd elkezdtem
- Háát, tudod ez egy hosszú történet. Nem akartam mindenki orra alá kötni...
- Szóval és csak a mindenki közé tartozom?!
- Dehogy, csak tudod nem akartam felhajtást... egyedül Kleminek és Tominak mondtam el és csak ők búcsúztattak el a reptéren is. N(em..) /akartam folytatni, de közbevágott/
- És miért nem válaszoltál az üzeneteimre? /háborgot, de nem kiabált/
- Mert nehéz volt itt hagyni a barátaim... és az a dolog is...
- Háát az meg a másik, még válaszra se méltattál.
- Sajnálom, nem így akartam... meg tudsz valahogy bocsátani... vagy nem kell. Nem kell, csak ne mond el senkinek a titkom, főleg a Levinek ne. Könyörgöm...
Ezután Dühösen felpattant és azt mondta
- Még mindig ugyan az van, mint négy évvel ezelőtt.. Elmondok neki mindent, már nem érdekel...
Kirohant a szobából, én utána... a folyosón végig kérleltem, hogy ne mondjon semmit... mire megtaláltuk Levit elsírtam magam (nem is tudom miért... talán a stressz) Levi értetlenül nézet, hogy mi történik előtt... Norbi előtt térdeltem és csak sírtam Levi kérdezte Norbit, hogy mi történt.
- Semmi közöd hozzá.
Erre Norbi felállított és magához akart ölelni, de történt valami... ezen még én is meglepődtem...
______________________________________________________________________
19. rész
Tegnap este könnyen elaludtam. Folyton azt álmodtam vissza, ami történt... Még most sem tudom, hogy ki lehetett. Talán Norbi? Vagy Levi? De az is lehet, hogy nem ismerem.... Ma nagyon meleg volt olyan 24 fok. Ádám felhívott (megadtam neki tegnap a számom, hogy ne legyen olyan, mint volt) megkérdezte, hogy megyünk-e Margitszigetre futni... gyorsan kikászálódtam az ágyból felvettem egy melegítőt és indultam a koli elé. Mikor indulni készültünk megláttam Levit. Nem akartam vele beszélni és szerintem ezt Ádám is észrevette ezt. Rám nézett és mondta, - Gyere, siessünk. Ahogy elindultunk hallottam Ria károgó hangját. Megfordultam és csak annyit láttam, hogy Ria pofon vágja Levit. (juj, ez fájhatott..) Nagyon jó volt futni Ádámmal. Nem tudom, hogy azért futott lassan, hogy ne előzzön meg vagy, mert neki ez a tempója... Futás után nyújtottunk egy kicsit és kétszer elpróbáltuk a tánc kész részét. Nekem nagyon tetszik. Jól éreztem magam Ádámmal, persze nem úgy... csak, mint egy haverral. Mikor visszaértünk Levi a lánykolesz lépcsőjén ült. Rögtön mondtam Ádámnak
- El is felejtettem, hogy van még egy kis dolgom... köszi, hogy elkísértél. / hebegtem /
- Értem, attól a sráctól távol van a dolgod. Nem igaz? / nevetett /
Bólintottam, ő azzal a mozdulattal átkarolt és elindultunk a koli felé... Levinek ki volt kerekedve a szeme (vicces volt). Ádám az ajtóban adott egy puszit a homlokomra és sejtelmesen mondta
- Köszönöm a mait.
Majd Ádám elsétált, én kicsit ledöbbentem. Lehet, hogy nem táncolnia kellene, hanem színészkednie. Elmeredten néztem, amíg be nem fordult a sarkon (el is felejtettem, hogy Levi ott ül a lépcsőn). Ránéztem és kicsit zavarodott fejet vágott... Valahogy kikívánkozott belőlem
- Mit nézel?
- Háát.. Semmit csak nem éppen ilyennek gondoltalak
- Milyennek? Nem értelek...
Ezután megfordultam és be akartam menni, de megragadta a kezem és oda tolt a falhoz.
- Most meg mit akarsz? / kérdeztem és a tegnap este jutott az eszembe /
- Csak tudatni akartam veled, hogy szakítottam Riával. / és akkor vettem észre egy kis sebet a száján / Nem hittem volna, hogy több vasat is tartasz a tűzbe. / folytatta /
- Te mégis miről beszélsz? / nem értem most meg mi baja van ennek /
- Tudod te... Tomi, Dani, most ez a srác és Norbi is... / most már biztos, hogy féltékeny /
- Te egy idióta vagy... vagy mi? / dühödtem fel /
Tomi a barátom pontosan úgy, mint a mostani srác Ádám... Dani egy kicsit komplikált... Norbi pedig régi ismerősöm (b*sszus elszóltam magam) / magyarázkodtam /
- Jaa, értem.. tudod.. ő, a gazdátlan cicákat örökbe kell fogadni. / tárta szét a kezét /
- Ellöketem magamtól és kérdőre vontam
- Ha már, beszámoló délután van... honnan szerezted a vágást a szádon? / ahogy ezt megkérdeztem, éreztem, hogy elpirultam... /
- Háát, mát mondtam nem befogadtam a cicát, aki megkarmolt... / kicsit furán válaszolt, na, mindegy (lefordítva, amikor kidobta Riát akkor szerezte)
- Na, jó, ez a beszélgetés fáraszt... és a nevem nem cica és hasonlók, hanem Nicole. Mond utánam NI-CO-LE
- Úgy hívlak, ahogy akarlak / kapta fel a vizet /
Megfordult és azután mondta, hogy Nicole.
- Ja és amúgy dögösen táncolsz, ha nem a földön ülsz...
Ez mit jelentsen...? Engem nézett táncon? Erre úgy felhúztam magam
- Kössz és csá gorilla... / ezzel becsaptam az ajtót /
______________________________________________________________________
18.rész
Honnan tudja? Hogy ismert fel vagy Klemi mondat el neki? ezek a gondolatok futottak át a fejemen.... majd azt mondta
- Milyen Adri?? / próbáltam rájátszani /
- 90%-ban biztos vagyok benne, hogy te vagy az (ő)... / mondta határozottan /
- M-miből gondolod?
- Pont olyan kedves vagy, mint ő és... a mosolyod csak úgy ragyog / nem tudom, mit csináljak, ha nem mondom el nem foglya tudni, hogy titok... és a vévén még Levi is megtudja /
Muszáj elmondanom... nincs más választásom... amikor eldöntöttem Norbi megszólalt
- Válaszolj... csakis az igazat!! 4 éve, a suli után a ház előtt... emlékszel, igaz..?
Jézusom, más emléket nem lehetett volna felidézni... az nagyon ciki volt (Persze elvörösödtem... ) Ezt senkinek Kleminek és a húgomnak sem mondtam el....
- Tényleg te vagy az. Tudtam, ahogy megláttalak.
Ez után csak zavartan elmondtam neki, hogy ne mondja el a titkomat senkinek... mert meg akarom leckéztetni Levit... Ezután el akartam menni, de megragadta a kezem és magához húzott... szorosan ölelt egy-két percig olyan jó érzés volt... azt éreztem, mintha visszamentem volna az időben.... Mikor feleszméltem ellöktem magamtól és mondtam neki
- Most mennem kell, bízom benned... / ezzel elrohantam /
Nem is tudtam hova menjek ezek után... olyan vörös voltam. Klemiéket nem akarom, zavarni más meg nem nagyon akad. azt gondoltam, hogy futok egy-két kört a pályán, legalább kitisztul a fejem. Abból a két körből negyven lett. Utána már sokkal jobb volt. Negyed öt volt, amikor megláttam Ádámot rohanni. Akkor jutott eszembe, hogy találkozónk volt négykor. Amikor oda ért hozzám megölelt (valahogy más érzés volt, mint Norbié) és megkönnyebbülve mondta
- Örülök, hogy nincs semmi bajod...
Elmondtam neki, hogy rossz napom volt és ezért kiment a
fejemből. Nem haragudott. Ez után mondta, hogy nem a teremben, hanem a
szobájában gyakorolunk. én elugrottam a ruháimért. Csak egy percbe telt. Fél
öttől hétig gyakoroltunk, szerintem egész jó lesz... Fogtam a holmimat,
elköszöntem tőle. Elmentem zuhanyozni a táncterem zuhanyzójához (nem akartam
zavarni Klemiéket még egy kis időt had legyenek együtt). Már öltözni kezdtem
rajtam volt a fehér neműm, valaki belépett az ajtón (szemben álltam az
ajtóval). Nem kapcsoltam lámpát ezért csak a telihold fénye világított be az
ablakon. az illető nem szólt egy hangot sem, nagyon féltem... de egyszerűen nem
bírtam sikítani a félelemtől... egyre csak közelebb jött... a falhoz
támaszkodott a két karja közé voltam szorítva... ezután megcsókolt. Gyengéd
volt, perzselő érzés volt a szívemben (valamiért nem akartam ellökni magamtól)
annyira gyengéd volt, hogy beleszédültem. Meginogtam, lehet, hogy az illető
elharapta a száját (vagy én). Éreztem egy kis vért.. és egyszer csak elszaladt.
Mi volt ez, de fontosabb, hogy ki volt? Ezután visszamentem a koliba, Marci már
nem volt ott... haza ment. Kleminek nem mondtam semmit. Megnéztem, de az én
szám nem volt sebes... vagyis ez azt jelenti, hogy akinek seb van a száján az
csókolt meg... olyan ismerős volt, de ki? Egész este sütit ettünk tejjel és
filmet néztünk Klemivel. De nem igazán figyeltem, mert csakis azon kattogtam,
hogy ki volt...
 |
| Bocsi nem találtam mást, remélem ez is megteszi :) |
______________________________________________________________________
17. rész
A mai nap is jól kezdődött... végül is megbeszéltük Klemivel, hogy sütünk egy kis muffint és kekszet.
- Neked aztán van bőr a képeden... Még idemersz jönni?! Gyere Levi mennyünk innen / közben húzta Levit végig a folyosón/
Ezután 3 méterre tőlem megállt beszélgetni egy sráccal. Én megkérdeztem egy fiút, hogy merre van Norbi szobája... azt monda a folyosó végén baloldalt. Megköszöntem és nem tudom miért, de hátra fordultam megnézni, hogy Riáék még ott állnak-e. Ekkor azt vettem észre, hogy Levi engem néz, majd gyorsan elkapta a fejét... (jaj, Adri, megint fantáziálsz) ezért még álltam ott egy darabig és Levi újra rám nézett, majd ismét elfordult.... ez nem lehet véletlen... vagy mégis? Ezután kopogtam Norbi ajtaján, kicsit meg volt lepve... Azért beengedett. Oda adtam neki a sütit, azután menni akartam... de valami nagyon váratlant hallottam a szájából...
- Hát, ha menni akarsz Nicole... vagy inkább Adri / mondta halál nyugodtan /
( Honnan tudja? Nem hiszem el.... most mit tegyek? )
______________________________________________________________________
16.rész
- Sss, nyugi nem csinálok semmit... kis cicám / egész normálisan hangzott, amíg be nem fejezte a mondatot /
- Mm mm-m-m, m m-mm mmmmmm / hümmögtem /
- Mit mondasz cicám? / ezután mutogattam a kezére, ami a szám előtt volt /
Elvette a kezét
- Mit művelsz te hülye ( az előbb is ezt mondtam )
- Egy, hallani akartam a hangodat bébi... kettő, hiányoztál... három, mi az, hogy van pasid és közben ott flörtölgetsz egy 4-sel? / mondta vörös arccal / ( gondolom az oxigénhiány miatt volt vörös )
- Huhh ( nyugi Adri, nyugi... a terv gondolj a tervre ) először is, ha hallani akarod, a hangom ne fogd be a szám, másodszor hiányoztam (?), nyugodtan odajöhettél volna beszélgetni tegnap vagy bármikor... nem tilos ( mosoly, mosoly ) harmadszor nem flörtöltem vele csak segítek neki.... Várjunk, csak te ezt honnan tudod... akkor te nem fociztál...? Vagy lehet, hogy titokba (engem néztél)
Mondtam volna, ha nem fogja be a számat. Ezután azt mondta
- Nem, nem tudtam odamenni, mert Ria így is dühös rád... nem akarom, hogy az a hülye fruska bántson... vagyis nem akarom, hogy megerőltesse a kis buksiját, hiszen nincs hozzászokva a túlzott agymunkához...
Mi van ezért húzott be a bokorba? Ezután fogtam magam és kimentem a bokorból ( kicsit hülyének néztek ) Egész nap azt éreztem, hogy valaki figyel... és ahányszor ránéztem a Levire elkapta a fejét... ( Nyugi... nyugika, csak bebeszéled magadnak, mint Daninál ) Tominak el kellet mennie ebéd előtt, mert a mamáját meg kellet vizsgálni ( valami ilyesmit magyarázott... azt, hiszem... ) Szóval hárman mentünk enni... de már csak egy kétszemélyes asztal volt ( több olyan 4-6-os asztal volt ahol egy-egy üres szék ) Odamentünk a kettes asztalhoz, ez után megfordultam, hogy a mögöttem lévő asztaltól elkérjem az üres széküket... ( na, kik ültek annál az asztalnál? ) Persze, hogy Riáék... Ria azt mondta
- Nem adjuk, keress magadnak üres helyet... nem véletlenül két személyes a kétszemélyes asztal
- Igen, hogy is férnétek el hárman egy asztalon..? / gúnyolódót Ninett /
- Tudjátok, nem véletlenül van az a mondás, hogy "Sok jó ember kis helyen is elfér...". Jaj, bocsi ezt ti honnan is tudnátok... sajnállak titeket... és Ria szívesen elmagyaráznám, hogy mit jelent, de nem szeretnék veled megöregedni.... mert mire elmagyarázom a szinteden... az hosszúú nagyon hosszúúú idő lenne. Bocsi / válaszoltam vissza /
Amikor visszaválaszoltam Levi és egy srác ( aki tök lazán viselkedett, az a suli menő csávója ) az asztal másik végén elkezdtek röhögni.
- Mivel Ria és Ninett is, olyan jó ötletet mondott... nem fértek el egymás mellett hárman ( Ninett ) keress, egy helyet ahova leülhetsz ( Ria )... Itt a hely. / Levi ezeket a szavakat mondta és közben mutatott a maga mellet lévő üres székre /
Fogtam magam és úrinőként leültem... és megköszöntem Levinek. Nem telt bele 5 percbe Ria és Ninett felálltak az asztaltól. Ria hisztizve rászólt Kirire gyere már... erre ő bekapta az utolsó falat kajáját és rohant Riáék után ( szegény csaj ) Végül Levi, én és a nagyon laza srác az asztalnál. Amikor megszólalt a srác
- Héé, Levi hol rejtegetted eme temperamentumos hölgyeményt... / mosolyra húzódott a szája /
- Bocs Norbi, Ő az enyém / Levi ezeket a szavakat mondta és közben átkarolt...
(Nem hiszem el, Norbi az a Norbi? Az lehetetlen...) Norbi teljesen figyelmen kívül hagyta Levit és neki kezdett a mondandójának
- Hello, én Norbi vagyok, Kovács Norbi... bocsásd meg ennek a hülyének a rossz modorát... na, ennyi elég is rólam. Személyedben kit tisztelhetek, szép hölgy?
- Szia, én Nicole vagyok...
- És merre bujkáltál eddig...? / kérdezte /
- Franciaországban... / folytattam volna, de félbeszakított /
- Igen?! Nagyon ismerős voltál nekem... Na, mindegy... örülök, hogy végre valaki kiosztotta Riát és az utánfutóit... / röhögte el magát /
Most már 1000%, hogy ez a volt osztálytársam... ( Mellesleg tőle vettem az "utánfutó" elnevezést. ) Az kicsit necces, hogy ismerős vagyok neki... de reménykedjünk, hogy nem jön rá...
Ezután még beszélgettünk, szegény Levit teljesen levegőnek néztük. Igazából az, az egy motoszkált a fejemben, hogy Norbi, hogy lett ilyen... szóval értitek laza és nem olyan kisfiú? Na, ne... ) Hol marad a fogszabi és a szeplő??
Régen:
Az ebéd után elkísért a kémia laborig. ( Furcsa, nem is tudom Levi mikor hagyott el minket. Na, mindegy. ) A szakkör nagyon uncsi volt... egyedül ültem egész végig. Ahogy vége lett haza rohantam és leszúrtam Klemit.
- Te, mi az, hogy nem szólsz, hogy Norbi ilyen helyes lett?
Klemivel kibeszéltük a dolgokat. Megtudtam azt is, hogy az után kezdett így viselkedni miután Levivel egy szobát kaptak. ( Köszönöm Levi, most az egyszer hasznos voltál. )Elmeséltem Kleminek a reggeli bokor incidenst is. Csak nevetett... ( Most mi van? ) A péntek is hamar eltelt :) Most kapcsolok... Jeee hétvége. Szipi-szupi lehet, hogy sütök valamit, mert már hiányzik a házi süti. ( Otthon hetente sütöttünk Szandival. ) erről jut eszembe, holnap ( ránéztem az órára ) azaz, ma felhívom, hogy mi újság vele. Klemivel hajnali 2-ig beszélgettünk. Az Isten nem mosta volna le rólunk, hogy be vagyunk piázva. ( A nagy beszélgetés végén az volt a téma, hogy:
Biztos van élet más bolygókon és ezt már a fő-fők tudják, csak nekünk nem mondják meg. vagy a vulkánokról beszéltünk nem is tudom már... ). Kicsit álmosak voltunk, na jó nagyon álmosak....
______________________________________________________________________
15.rész
A mai nap nagyon jó lesz, úgy érzem. Magamtól keltem korábban, így volt időm besütni a hajam. Ahhoz képest, hogy már ősz van ma nagyon meleg van ( 27 C˙) Ma semmi szokatlan nem volt a suliban, jót beszélgettem Klemivel, Marcival és Tomival is. ( Mellesleg tetszett nekik a hullámos hajam. ) Danit kicsit kerültem... nem tudom miért, de még mindig nem hevertem ki, hogy csak a haverja vagyok. Ebédnél négyen ( Klemi, Marci, Tomi ) ültünk egy asztalhoz, sokat mókáztunk. Például Marci két ropit tett a szájába és eljátszotta, hogy ő a kardfogú tigris és hasonlók. Ezután elköszöntünk Tomitól és Marcitól.Tomi haza ment a mamájához. Marci pedig öltözni, mert bent van a foci klubba. Nem is tudtam. Én és Klemi bementünk az öltözőbe, át öltöztünk. Alig bírtam ki, hogy ne szóljak be Riának. Szegény Kirit csak kihasználják, ugráltatják Ninettel. Bejött értünk a Vivi ( még jó, hogy nem az Ádám, mert éppen akkor vettem fel a pólóm ). Kimentünk a pálya szélére, A focisok még nem voltak kint a pályán. Ezért azt mondták, hogy a lányok 10 a fiúk 15 kört a pálya körül. Mellesleg 8 lány és 3 fiú van. Mi van én nem futni jöttem, hanem táncolni. ( Megjegyzés nagyon rossz futó voltam az előző sulimban. ) De végülis nem is "végeztem" rossz helyen, az átlagnál egy kicsit gyorsabb voltam. ( Ezek szerint a franciák gyorsabbak... vagy én lettem jobb... ) Ahogy végeztünk a futással, már jöttek is a focisok...Levi nagyon jó, egymás után lőtte a "cifra" gólokat. ( Kicsit menő volt, mondom, hogy csak egy kicsit... ) Mi nyújtottunk a pálya szélén és közben azt néztem , hogy melyik fiú melyik csajon legelteti a szemét. Marci kicsit szomorú volt, úgy sajnáltam szegényt... Miután bemelegítettünk, elkezdtük tanulni a lépéseket... egy óra után kaptunk 5 perc szünetet, hogy igyunk és kifújjuk magunkat. Után a folytattuk is. Mindenki megkapta a végleges helyét. ( Én vagyok a rózsaszín x a zöld x pedig Kiri )
- Mi a baj, ahogy láttam nagyon jól táncolsz. Nem kell izgulni, tuti nyersz... / mondtam lelkesítően /
- Az lehet, de egyedül nem nevezhetek... Csak párok indulhatnak ( egy lány, egy fiú ) / panaszolta /
- Ha gondolod segítek... / rávágtam /
- Jaj, Nicole... köszönöm megmentetted az életem... / kitörő örömmel / ( ?? )
Ezután megkért, hogy találkozzunk holnap négy után, hogy megcsináljuk a táncot. ( Várjunk, csak... én nem így gondoltam... én táncoljak vele? Az ki van csukva...) De, olyan boldog volt nem tudtam nemet mondani. Erre nyomott egy puszit a homlokomra. Utána a nagy hálálkodás közepette elment. Még ültem egy kicsit a padon és néztem a focisokat. Amikor Levi csak állt és nem volt dolga engem nézett. ( Állj, állj... ne fantáziálj már... Biztos nem engem nézett csak éppen arrafelé bámult. ) Mivel már fél hat is elmúlt visszamentem a táskámért ( nem öltöztem át, csak húztam volna az időt ) és elindultam a koli felé. Klemi már hívott, hogy hol vagyok. Mindjárt haza érek úgyhogy ne aggódjon, válaszoltam. Ezután nem történt sok minden, ettem, megcsináltam a leckém. ( Nem felejtettem el, de csak beírogattam valamit. Mert csak Ádámon és a közös táncon járt az agyam. ) Fogtam magam lefeküdtem és aludtam... nagyon lefárasztott a mai nap.
_____________________________________________________________________
14.rész
Szóval egymás szemébe néztünk. Nem is tudom egy vagy talán két percig néztük egymást,majd egyre közelebb és közelebb hajoltunk egymáshoz ( szinte már összeért a szánk) Amikor megszólalt...
-Akkor elmondod, hogy mi van veled meg Tomival?? ( Mi van...? Mi ez a hirtelen váltás? )
- Hát... tudod ez egy kicsit... furi sztori / kezdtem idegesen és zavartan /
Majd elsüllyedtem szégyenemben, tök ciki volt, hogy én ott vártam a csókot.
- Mond csak... nem mondom el senkinek, hiszen haverok vagyunk. / lelkesedett /
Hogy micsoda "haverok"? Még csak nem is barátok, csupán egy haver vagyok? Ez egy kicsit szíven ütött. Ezek szerint mindent csak beképzeltem magamnak? Ezután nem tudtam kettesben maradni vele. ( Még gázzabbul éreztem magam, izzottam mint a parázs. ) Ránéztem az órára és mondtam neki, hogy majd máskor elmondom, most inkább megyek. Ő meg megkérdezte, hogy jól vagyok-e , mert nagyon piros az arcom. ( Ez csak olaj volt a tűzre, szuper ciki volt. ) Felkaptam az órát és elköszöntem tőle. Mikor visszaértem a szobámba Klemi már otthon volt. Mondta is, hogy most akart hívni, hogy merre vagyok. Gondolom látszott, hogy kibuktam és vörös voltam, mint az izzó láva. Ezért is kérdezgetett, hogy mi a bajom. Végül is mi rossz van abban, ha a legjobb barátnőmmel megbeszélem a dolgaimat. Így elmeséltem a két nap eseményeit. Nem igazán tudott mit mondani. Nem is vártam el tőle, hogy bármit is mondjon. Jó volt elmondani valakinek. Utána beszélgettünk arról, hogy a húgom megbolondult és váratlanul azt a kérdést tette fel
- Te, Adri... nem azért (is) jöttél vissza, hogy bosszút állj Levin?
- De... / ?? /
- És... akkor mi a terved? / kérdezte érdeklődve /
- Milyen terv? Nem értelek / ezen még nem is gondolkodtam /
Arra értette, hogy mivel akarom szívatni. Nem elég az, hogy levegőnek nézem?! Klemi adott egy egész jó ötletet. Amivel több legyet ütök egy csapásra. ( Hmm... ) Miután kibeszéltük magunkat lezuhanyoztunk és lefeküdtünk, de én nem tudtam aludni. Végig az ötlet motoszkált a fejemben. Nem tudok dönteni. Végül agyalás közben elaludtam. Másnap reggel Klemi kérdezte, hogy, hogy döntöttem... Azt mondtam, hogy nem fogom erőltetni csak normálisan, viselkedem vele. Reggeli után elmentem a suliba, semmi különleges nem történt addig, amíg el nem foglaltam a helyem. Akkor villant be, hogy nem csináltam leckét... óóó, anyám... de még beírogatni se volt időm, mert abban a pillanatban lépett be a tanár. Pech... kaptam egy egyest, nagy cucc egyszer velem is megeshet. A többi leckét megcsináltam szünetben. Innentől az egész napom átlagosnak mondható, leszámítva, hogy Levit egyszer se fújta elém a szél. ( Persze amikor terveim lennének, vele nem tolja elő a képét. ) Az egész délutánomat egyedül töltöttem ( Klemi és Marci a könyvtárban "tanultak" )... pontosabban a csajszikkal beszéltem Fb-n. zajlik ott is az élet. Sok szaftos sztorit meséltek... Mesélték, hogy Louis az óta se randizott. Magába fordul és csak tanul és tanul. Húh, ez kicsit... izé... Na mindegy. Később rajzolgattam. Ne akarjátok látni, borzalmasak. Várom a holnapot akkor végre csütörtök és elkezdjük a táncot Ádámmal és Vivivel. Nagyon izgulok, hogy milyen koreográfiát találnak ki. És persze Klemiért is izgulok, mert szegényke össze lesz zárva Riával és Ninettel...
______________________________________________________________________
13.rész
Ma reggel felkeltem és azon gondolkodtam, hogy ha találkozok, Danival mit csináljak. Reggelizés közben is e körül forgott az agyam. Klemi látta, hogy valamin civódok, ezért megkérdezte, hogy van-e valami gond, vagy ami nyomaszt. Én annyit mondtam, hogy ezt egyedül kell megoldanom. Ez után bevillant, hogy még meg sem kérdeztem, hogy hogy állnak Marcival a dolgok. Elmondta, hogy kibékültek és megbeszélték, hogy új lappal indulnak. Evés után felmentem összeraktam a cuccaim és felvettem egy nagy nyakú pólót, csőfarmert és egy tűsarkút, majd elindultam a suliba. A kapu előtt összefutottam Levivel. ( Ne már ez a nap se indul jól. ) Ismét kezdte a cicázós szöveget, majd rátért a lényegre. - Hallom, hogy akkor fogtok kint próbálni, amikor nekem edzésem van... / mondta marha lazán / Ezután azt mondta, nagyon örül, hogy többet akarom látni és hasonló szövegek ( azt hiszem, mert nem igazán figyeltem rá, fontosabb dolgom is van...) És egyszer csak arra eszméltem, hogy meg próbál megölelni... de abban a pillanatban valaki félretolta ( hála istennek ). Na, ki volt? Nem, nem a Dani. Tomi volt, köszönt, utána elindultunk be a suliba ( otthagytuk Levit ) beszélgettünk. Megkérdezte, hogy van a kezem, ránéztem ( el is felejtettem, hogy, ott van ) és mondtam semmi baja. Végigültem az uncsi órákat... Danival nem volt alkalmam beszélni, de valahogy az a pici bátorságom is elszállt. ( Hogy miért? )
Dani és az én szemem folyton találkozott, de ahogy rá néztem elfordult. Most akkor mi van, akarja tudni vagy most így lesz évekig? Ebédnél Tomival ettem, állandóan átnézett a bal vállam fölött. Nagyon idegesített, ezért úgy csináltam mintha véletlenül leesett volna a szalvétám. Majd amikor lehajoltam lazán a vállam mögé néztem. Dani ült ott a haverjaival és a jelek szerint engem nézett. ( Na, most akkor mi van? ) Evés után Tomi megint vissza akarta vinni az én tálcámat is, de mondtam, hogy mennyen csak előre én még megeszem azt a pár falatot és visszaviszem. Miután befejeztem felkaptam a táskám a kezembe, majd a tálcát és indultam Daniék asztala felé ( mert arra felé van a tálca lerakó ) az egyik haverja megint kitette a lábát. Most, viszont észrevettem... ( jó ötlet volt a magas sarkú ) Fogtam és erőből ráléptem a lábára. Feljajdult, kérdeztem
- Mi a baj..? / persze még mindig a lábán álltam /
- A lábad... / sziszegte /
- Óó, bocsi... / leszálltam a lábáról és lettem a tálcát az asztalra / - Mutasd nem tört el? / kérdeztem /
Ezután kivette a cipőből a lábát és lerakta a padlóra. Én, mint valami jó orvos le akartam guggolni, hogy megnézzem... De véletlenül kicsúszott a kezemből a táskám ( mellesleg elég nehéz ). Mekkora pech, hogy pont a lábára... Ezután felkaptam a táskám mondtam neki én nem vagyok orvos, de szerintem nézesd meg a suli orvossal. Majd "elszaladtam", utánam szóltak, hogy ott felejtettem a tálcám.
- Már úgyis csak vissza akartam vinni, köszi. / mondtam /
Ezt Tomi végignézte az ebédlő ajtajából. Mire oda érem már szakadt a röhögéstől. Ironikusan mondta, hogy nagyon sajnál engem, hogy ilyen béna vagyok. Erre csak annyit mondtam - Hát én is sajnálnám, ha ezek véletlenek lettek volna. Ebéd után, már nem volt több órám, ezért Tomi felkísért a szobámba. Fogtam ledobtam a táskám. Mondtam neki, hogy üljön le nyugodtan, amíg én gyorsan átvedlek :) Befontam a hajam és felvettem ezt a rucit
Tekintsetek el attól, hogy Justin Biber van rajta (anyum vette)
Kijöttem a fürdőből. ( Tomi kicsit furán nézett.
Na, mindegy... ) Szóval átmentünk Tomihoz, Dani nem volt ott. ( Hmm... )
Pakoltunk nem is értem egy csomó jó cucca van, de csak a sima pólókat hordja.
Fél órája pakoltunk, amikor már kicsit untam. Ezért kitaláltam, hogy
felöltöztetem... Tomi nemigen lelkesedett érte, de végül belement :) Szerintem
ezek lettek a legjobbak
( Nektek melyik tetszik? )
Tök jót röhögtünk néhány összeállításon. annyira nevettem, hogy majdnem elestem, de Tomi elkapott. Nem történt semmi különös. Pont ezután jött be Dani. Nézte, hogy mit keresek ott.
- Segítek Tominak összecuccolni... / magyaráztam /
- Nekem aztán mindegy... / ezzel már fordult is ki az ajtón /
Nem akarsz segíteni, kérdeztem azt mondta, hogy nem. Kérleltem és végül maradt. Tomi bement a fürdőbe ott is összeszedni a cuccait. Ketten maradtunk Danival. Pakoltuk a ruhákat az ágyról ( a szekrényből kivettük az összes ruhát és ledobtuk az ágyra ), egyszer csak egymásra tettük kezünket. ( Olyan jó érzés volt ) Azonnal egymásra néztünk ( nem elvettük a kezünket ), hosszasan néztük egymást. Persze semmi nem alakult "jól", mert Tomi kijött a fürdőből. Mi meg elkaptuk a kezünket és pakoltunk tovább. Ezután elkísértük Tomit a buszmegállóba, majd Dani visszakísért. Félúton Tomi írt egy üzit, hogy ott hagyta az óráját és hozzam el neki. Felmentünk Dani szobájába és ott keresni kezdtük. Végül egyszerre találtuk meg, ezután felkaptuk a fejünket és pont összetalálkozott a szemünk. Nem tudom meddig bámultuk egymást...
______________________________________________________________________
12.rész
Hallottam, hogy valaki belépett a szobába és kérdezte - Jól vagy? Erre megfordultam és kit láttam? Hát persze Danit. Mondtam neki - Jól kösz. / kicsit flegmán / Folyattam a kezem fertőtlenítést, amikor odajött hozzám és megfogta a kezem.
- Adjad, segítek. / halál nyugodtan /
- Köszi, nem kell... / ezzel elrántottam a kezem /
Elkezdtem bekötözni, de nem bírtam odafogni a gézt. Ott szenvedtem egy-két percig, amikor Dani megfogta egy szó nélkül és elkezdte bekötni. Végül is nem tudtam elrántani a kezem, mert nem engedte. Amikor elkészült megköszöntem neki és elindultam a kémia laborba ( ott lesz a reálszakkör ). Már éppen az ajtón fordultam volna ki, amikor azt mondta - Nincs semmi közöd a Tomihoz ?! / kijelentve kérdezte / Erre megfordultam és rá néztem. Akkor folytatni kezdte - Kérlek, mond el, hogy mi van ezzel az egésszel... ( Mit csináljak? Ha nem mondom el, akkor minden napom ilyen lesz... De ha elmondom, akkor mi lesz? ) Erre csak sóhajtottam és elkezdtem
- Tudod ez kicsit bonyolult. Ígérd meg, hogy senkinek nem mondod el. / mondtam félve /
- Ennyire komoly lenne...?
Elindultam visszafelé a szobába, odaértem hozzá, majd
folytattam...
- Tudod én... Vagyis a nevem, nem Ni(cole)... Mikor elszántam magam és elkezdtem ki jött be? Na, ki?
- Héé, Nicole cicám. Igaz, hogy a stréber és a risza klubba jelentkeztél? Miért nem segítőnek a fociklubba. Elvégre a fiúd oda jár. / zavart meg minket / ( Akinek nem jött volna, le Leviről van szó)
- Mi van? Ki a te cicád és főleg ki a barátom? Én nem emlékszem, hogy valaha is mondtam volna.. ( Ezzel tönkre tette a hangulatot ) Ez futott át az agyamon, amikor belépett a szobába még valaki.
- Mi ez a tömeg? Ad.. Nicole hallottam Tomitól, hogy mi történt... Jól vagy? / szólalt fel Klemi / ( Nem hiszem el, majdnem lebuktatott. ) Válaszoltam Kleminek, hogy jól vagyok, menjen nyugodtan, mert Dani már segített. Ezután odafordultam Danihoz - Majd később megbeszéljük / kicsit csalódott mosollyal mosolyogtam rá / Ezután ki akartam menni, de Levi nem engedett. Fogtam és félretoltam, ezzel "lerendeztem a dugót". Elmentem a táskámért, majd bementem a kémia laborba. Tomi már foglalt nekem helyet maga mellett. Viccből odaszóltam neki, hogy biztos velem akarsz dolgozni? Tomi csak nevetett. ( A padtárssal fogunk az félévig dolgozni minden munkán. ) Leültem és abban a pillanatban jött a tanár. Ez a foglalkozás rövidebb volt, mert ma csak azt mondta el, hogy mik kellenek péntekre és mik az alapszabályok. Pont jól jött a rövidebb óra, mert fel kellet ugranom a szobámba a tánc ruhámért ( halászgatya és egy topp ) na meg persze vízért és haj gumiért. Tomi megkérdezte, hogy segítsen-e vinni a táskám. Persze mondtam neki - Ez csak egy karcolás. Nem halok bele ( remélem ). Ezután egy darabon együtt mentünk, majd én elkanyarodtam volna a koli felé. De Tomi megkérdezte, hogy tudnék-e neki segíteni holnap összepakolni a cuccait, mert elköltözik a koleszből. Én persze igent mondtam. ( Most őszintén egy tenyér elvágástól nem tudom cipelni a táskám, de ruhát tudok hajtogatni meg hasonlók... ?? Ti értitek ezt a logikát? )Felmentem a szobába összekaptam magam és már indultam is volna a táncterembe. Csak éppen eltorlaszolták az utat előlem. Levi "csaja" és még ketten ( gondolom a két utánfutója ) állták el az egész folyosót. El akartam "surranni" mellettük, de belém kötöttek. ( Mint később megtudtam Riával, Kirivel és Ninettel futottam össze. ) Ria nekem támadt.
- Te meg mit képzelsz, magadról rámászol az ÉN pasimra? Jobb, ha távol maradsz tőle, mert ha nem megbánod.
- Igen nagyon megbánod... / helyeselt Kiri és Ninett /
- Te bediliztél..? Ki akarna akárcsak ránézni is a Levire? Különben is vele beszélgess el arról, hogy ne csapja a nekem a szelet.
- Te meg mit képzelsz magadról? Ne aggódj, ő rá se nézne egy ilyen...
- Stréber... / segítette ki Ninett /
- Pontosan ,egy ilyen stréberre és még csak gondolni sem gondol. Mostantól húzd meg magad és akkor talán békén hagylak. Na szióka...
- Köszönöm, hálás vagyok, hogy leállítod őt. Ezer hálám... tényleg. / kiáltottam utána elégedetten /
Ezután rohantam a táncra. Nagyon jó volt, bár csak egy 10 perces koreográfiát kellet betanulni és eltáncolni. Betanulni 20 percünk volt így félre végeztünk is. Ezután a tanár két részre osztott minket. A két csoporthoz két-két negyedikes táncost nevezett ki. Még egy pech ezen a napon, Klemivel külön csoportba kerültünk. Jó hír viszont, hogy Ria és Ninett nem velem van egy csapatban ( Igen, igen.. Jeee... Khmm... Jól vagyok, túl jól. ) Kiri? Hát ő az én csapatomban van... ( Nagyon nem jeee... ) Mivel a két csoport nem láthatja egymás táncát, ezért hétfőn mi vagyunk bent Klemiék kint, csütörtökön fordítva. Mint később megtudtam csütörtökön van a focisoknak edzés ( ugyanabban az időpontban ), mint nekünk. ( Ne mááár most komolyan, miért kell szívatni engem? ) Bár, ha jobban belegondolok Ria meg fog pukkadni, hogy ott "riszálom" magam Levi előtt. Az én tanáraim Ádám és Vivi. Nagyon jó fejek és persze jól ( kit áltatok?! ) nagyon jól táncolnak. Bemutattak egy 10 perces koreográfiát, utána beszélgettünk. Azt mondták nekünk, hogy kössük fel a gatyánkat, mert keményen meg fognak izzasztani minket. ( Mellesleg két éve járnak :3 )Ez után elengedtek minket korábban.
( Egy óra két órás lesz, most csak egy volt. ) Meg akartam várni Klemit, de ők már most gyakoroltak lépéseket. Szóval egyedül mentem vissza a szobánkba. Felvittem a cuccaimat. Ezután lementem vacsorázni és utána meg mentem zuhanyozni. Mivel a matekon kívül nem volt házim és azt a keveset is megcsinálta. Felhívtam anyuékat. Anyum nagyon panaszkodott, hogy mióta elmentem Szandival nehezen bír és szerinte rossz dolgokat csinál. Persze azt is megkérdezte, hogy milyen a suli és milyen Budapest, mert már rég volt itt ( 4 éve ). Felmerült bennem - Haza kéne mennem Szandi miatt... Amikor anyának ezt mondtam azt mondta, hogy ki van zárva. Csak akkor mehetek vissza, ha ők azt mondják, vagy ha én akarok magam miatt. Megbeszéltük, hogy majd az őszi szünetben hazamegyek és helyre rakom a Szandit. ( Mint később megtudtam szakított a fiújával... ) Nagy baj lehet, hogy nekem nem mondott semmit. Csak addig ne csináljon semmi marhaságot, amíg én vissza nem megyek, akkor majd helyrepofozom.
______________________________________________________________________
11. rész
Ennél már nem lehet pocsékabb..., de mégis. Ki bukkant fel..? Persze, hogy Levi. Úgy tettem, mintha nem venném észre.. sajnos ő nagyon is észrevett. Odajött hozzám és rákezdett
- Hello cica, nem láttalak a szombati buliban...
- Pedig elmentem és jót beszélgettem egy kedves és aranyos fiúval...
- Hogy mi? Vagyis, én is egy dögös cicababával szórakoztam... a buli után is folytattuk / terelte a szót magára /
- Igen, tudom. Reggel csak úgy vigyorgott. Gratulálok, sokáig. / mondtam és megveregettem a vállát /
- Mi nem is járunk. Ami azt jelenti, hogy csakis a tied vagyok. Várjunk csak ki volt az a srác, aki kikezdett a barátnőmmel? Mi a ne(ve)? ) / mondta magabiztosan /
- Álljunk csak meg, ki a te barátnőd? Én ugyan nem. És, hogy tudd csak egy barát... vagy nem... / húztam őt /
A beszélgetés után. Találkoztam Tomival... ő juttatta eszembe, hogy mától indulnak a szakkörök. A reál ( biosz, kémia, föci ) hétfőn és pénteken, a tánc hétfőn és csütörtökön. Mázlim van, hogy a tánc a reál után van fél órával. Végre valami szerencsés a mai napban ( de ha belegondolok pech, hogy ugyanazon a napon van. Na, mindegy.. ) Ezután volt pár nagyon uncsi órám. ( Érdekes, hogy ha egyszer hallom a tanártól utána felidézem, és már tudom is az anyagot. Viszont, ha nem értem, tudom, akkor azt soha az életben nem tudja senki megmagyarázni. általában egy-két hónap után csak úgy megvilágosodom. ) Ebédszünet ( mivel ez az első "komoly" hét ma kezdődött a menza ) Egyedül mentem be az étkezőbe, miután megkaptam a rizses húsomat ( nagyon finom volt ) a szememmel kerestem üres helyet. Klemi és Marci egy kettes asztalnál ültek nem akartam zavarni őket. Tomit nem láttam sehol. Azon gondolkodtam, hogy hova is ülhetnék, amikor megakadt a szemem egy üres kettes asztalon. Gyorsan le is ültem oda és enni kezdtem. Egyszer csak felemeltem a fejem és azt vettem észre, hogy Dani keres egy asztalt. Éppen szólni ( inteni ) akartam neki, de eszembe jutott, hogy rosszban vagyunk. Abban a pillanatban rám nézett és hosszasan bámult a gyönyörű szemeivel. El is merültem bennük, amikor hozzám szólt egy hang - Leülhetek? Ránéztem, Tomi volt az. Tétováztam ezért rápillantottam Danira, aki akkor már egy asztal felé igyekezet. Szóval megengedtem Tominak, hogy leüljön. Beszélgettünk és nevettünk. ( Egyszer félre is nyeltem. ) Köhögtem előre hajoltam meg a Tomi is ( nagyon közel volt az arcunk ) akkorra már el is múlt. Gyorsan visszaegyenesedtem és pont láttam, hogy Dani figyelt minket ( abban a pillanatban fordította el a fejét ). Evés után Tomi nagyon kedves volt, mert elvitte a tálcámat. Nekem csak a székeket kellet betolni és kifelé menet kidobni a két üveget. Miközben elmentem a Daniék asztala mellet kitette egy haverja a lábát, én persze megbotlottam ( hál' istennek nem estem el ) viszont a két üveget elejtettem. Ami persze eltört. Pont a Dani mellett ( vagyis a széke mellett voltak a szilánkok ). Nem szól egy szót sem. Leguggoltam és elkezdtem volna felszedni a nagyobb darabokat, amikor Tomi azt mondta - Meg ne fogd. Mert csak elvágod a kezed. Erre én csak legyintettem és mondtam neki, hogy nem vagyok olyan béna. Erre tessék megfogtam a szilánkot és nem elvágta a kezem?! Nagyon vérzett.. Dani haverjai csak röhögtek és felálltak az asztaltól. Majd hangosan bénázni és lúzerezni kezdtek. Dani csak ült ott nem csinált semmit. Gondoltam - azért is megmutatom neki, hogy nem kell a segítsége. Folytatni akartam, de a Tomi nem engedte. Felállított a földről és mondta ( rám parancsolt ), hogy menjek, az orvosiba ott majd bekötik. Ő meg szól a takarítóknak. Fogtam magam dühösen ránéztem Danira és elmentem. Ilyen peches napot gondoltam. Bementem az orvosiba. Naná, hogy nem volt senki. Elkezdtem lekezelni a sebemet, amikor bejött valaki...
______________________________________________________________________
10.rész
Jézusom mit mondtam... Tiszta hülye vagyok... ezek a gondolatok futottak át az agyamon miközben a számon ezeket bugyogtam
- Nem éppen úgy értettem, ahogy te gondolod....
- Akkor mégis hogy... ?! / kérdezte kicsit csalódottan, de kicsit mérgesen /
- Hát... ez hosszú történet... de nem mondhatom el / habogtam és közben gondolkoztam, hogy mit is csináljak most. /
- Na... Jó. Mindegy hagyjuk, nem is igazán érdekel. Feküdj le és holnap korán lógj, ki mielőtt bárki meglátna... mert bajba kerülök. / mondta dühösen és hátat fordítva nekem lefeküdt /
- De meg tudom magyarázni.. vagy is most nem egészen... Sajnálom... / de semmilyen visszajelzést nem kaptam a próbálkozásomra /
Megpróbáltam aludni, de nem tudtam... Nem csak azért, mert furdalt a lelki ismeret, hanem azért is, mert ( nagyon ) hangosan korgott a gyomrom. ( Akkor jutott az eszembe, hogy csak reggeliztem. ) Mivel a konyhába nem tudtam lemenni kénytelen voltam beülni a fürdőszobába, nehogy felébresszem Danit. Olyan fél hat felé kimentem, hogy megnézzem mennyi az idő ( nem volt nálam a telefon, kint hagytam a szobában ) Akkor láttam, hogy az ágyon van egy pár szelet vajas kenyér. Nagyon boldog voltam, ugyanakkor kicsit ciki is volt, hogy felébresztettem a gyomrommal. Nem is tudom miért, de "akaratlanul" odamentem Danihoz ( aki aludt ) és annyit mondtam - Köszönöm, sajnálom, hogy nem mondhatom el. Azt, hogy kicsi korom óta ismerem a Tomit és azt, hogy régen ebbe a suliba jártam. Majd adtam egy puszit az arcára. Gyorsan megettem a kenyeret és kisurrantam. Bementem a szobába és mit látok? Na..? Tippeljetek.... Bingó Marci és Klemi ölelkezve aludtak. Örülök, hogy legalább ők boldogok és, hogy jó éjszakájuk volt ( ne értsétek félre... ). Nem akartam felébreszteni őket ezért halkan elmentem zuhanyozni. Utána felkaptam azt a ruhát, amibe ma megyek suliba. Összepakoltam és lementem "reggelizni". Nem ettem semmit, csak beszélgettem a többi csajszival. Az a csaj, aki a Levivel volt a buliba feltűnően vihogós kedvben volt... Szerintem mindannyian sejtjük, hogy miért ( Ja, főleg ha azt is elárulom, hogy nincs szoba társa, mert aki vele lakott sulit váltott... ) Már leesett mindenkinek?! Szerintem tök undorító, hogy Levi vele van, de "csapja a szelet" nekem ( és még kitudja, hogy hány lánynak ). Jesszus nem lennék a csajszi helyében... De legyen csak boldog, amíg csak tud... ( Húh, miért lettem hirtelen ilyen gonosz? ) Várjunk csak... most esett le. Hogy fog kijönni Marci a szobánkból? Ahogy ez végigfutott az agyamon felrohantam a szobába és felkeltettem ( pontosabban felriasztottam ) őket. Utána kitaláltuk, hogy megvárjuk, amíg mindenki elmeg a suliba és akkor majd kisurrannak. Mivel nekem az első órámon dogát ( felmérést, hogy milyen szinten vagyok a többiekhez ) kellet írnom nem tudtam segíteni nekik. Szóval már bent ültem a teremben, amikor megjelent Tomi. Leült mellém és kérdezte. hogy milyen volt az első hétvégém a koliban és észrevette, hogy egy kicsit fáradt vagyok. Erre én csak annyit mondtam - Egész jó... Igen tegnap este rosszul aludtam. Megkérdeztem, hogy hogy van a mamája. ( Szerencsére jobban. ) Még egy vicces sztorit is mesélt a Tominak, amit Tomi nekem mesélt el. Vicces volt, éppen amikor nevettem akkor jött be Dani. Rám nézett, köszöntem neki, hogy jó reggelt. De semmi válasz csak elfordította a fejét. Tomi megszólalt
- Ennek meg mi baja? Miért nem köszönt neked. Mekkora egy paraszt. / kicsit felháborodva /
- Ááá, mindegy. Hagyjad, az én hibám, hogy haragszik rám. / mosolyogtam, de legszívesebben tomboltam volna /
Akkor bejött a tanár, oda adta a lapot. Nagyjából meg tudtam volna csinálni ( a fizika nem az erősségem ), de ráadásul még fáradt is voltam és csak Dani körül forogtak a gondolataim. Óra végén a tanát kijavította ( a szinte semmit, amit odaírtam ) és azt mondta, hogy keressek valakit, aki segít felzárkózni. Pechemre Tomi még a teremben volt és ezért a tanár rögtön folytatta - Majd a Tomi segít ő nagyon jó fizikából ( is ). Beszélgettem a szünetben Klemivel és Marcival sikeres volt a "szökési" kísérlet. Egész nap ahányszor találkoztam a Danival fel tudott volna nyársalni a szemeivel. Ez egy nagyon pocsék nap, gondoltam a nap felénél. Elkiabáltam... Kit fújt erre a szél? Hát persze Levi az én egyetlenem ( egyetlen ember, akitől felfordul a gyomrom )
______________________________________________________________________
9.rész
Miután bement a Marci, én leültem az ajtó elé. ( Nem, nem hallgatóztam ) Na, jó fél óra után azért hallgattam be, hogy még beszélnek-e, mert már untam magam. Pont akkor jött a koli felügyelő. Csodálkozva nézte, hogy mit ülök ott kint az ajtó előtt. Csak annyit mondtam - Kicsit összevesztünk, megvárom, amíg egy kicsit lehiggad. Nem mondott semmit. Mázlim volt, mert ha bement volna és meglátta volna Marcit a szobánkban, búcsúzhattunk volna a sulitól ( jobbik esetben ) Klemit is beleértve. Amint elment, kilógtam és átmentem ( szintén belopakodtam ) a fiú koliba. Előtte beszéltem Danival, hogy milyen fáradt vagyok és a békítős sztorit nagy vonalakban. Ő ajánlotta fel, hogy aludhatok a szobájukban, mert a Tomi nincs a koliban. Miután beengedett a szobába, megkérdeztem tőle, hogy Tomi miért nincs itt ( sokszor ). Leültünk az ágyára. És elmesélte, hogy a mamája ( már, mint a Tomié ) bekerült a kórházba, mert elesett. Ma engedték ki, de nagyon nehezen tud csak mozogni. Ezért Tomi úgy döntött, hogy oda költözik hozzá és onnan fog bejárni a suliba. ( Tomi mamája közel lakik a sulihoz. ) Utána Dani kérdezte, hogy mi van ezzel a békítős sztorival. ( Csak annyit írtam, hogy az ajtó előtt kuksolok, mert Klemi és a Marci éppen lerendezik a dolgaikat. ) Végül elmeséltem az egész sztorit, azután azt mondta
- Most már értem, hogy miért vagy ilyen ruhában.. / kicsit elpirulva /
- Jézus, most már tudom, hogy miért mosolygott a felügyelőnk, amikor azt mondtam, hogy összevesztünk. Istenem milyen égő... ( folytattam volna, de Dani röhögése félbe szakított )
- Te meg min röhögsz ?! / kérdeztem kicsit duzzogós arccal és közben meglöktem a vállát /
Erre el kezdete csiklandozni az oldalamat ( nagyon csikis vagyok ). És azt mondta - Nevess már egy kicsit...
- Nem bírom..., nem bírom tovább... állj.. állj le... / eközben hanyatt dőltem az ágyon ő pedig rám /
Egyszer csak abbahagyta a csikizést én meg a "rángatózást" ( nem tudom milyen szóval leírni.. ) és megint csak néztük egymás szemét ( Nem ér, miért van ilyen szép szeme?! ) Ezen gondolkoztam, amikor megszólalt
- Olyan szépek a szemeid..
- Ezt nekem kellet volna mondanom / vágtam rá /
( Ne, elszóltam magam. ) És valahogy nem akartam levenni a szememet róla. Nem tudom, hogy mennyi ideig tartott, de nekem egy örökké valóságnak tűnt ez az idő. ( Talán egy csókot vártam... Vagy nem?! Nem tudom pontosan... )
 |
| Tekintsünk el attól, hogy a homokban fekszenek |
És hirtelen felült, én meg - Mi van ? Gondoltam. Gyorsan felültem én is. Amikor rákezdett a mondandójára.
- Bocsi, megígértem a múltkor, hogy nem csinálok többet ilyet. Még egy napig se bírtam... / kicsit vörös volt ( kit áltatok, olyan volt, mint a paradicsom ) /
- Igazából ma nem az miatt szaladtam el. Tudod, amit meséltem az miatt siettem. / hebegtem /
Ez után csak egy -Aha, értem.-et kaptam válasznak. Síri csönd volt ( nagyon kellemetlen és nyomasztó ) Találj ki valamit, gyerünk... Ez az! - Hú, már nagyon fáradt vagyok. Ezek szerint Klemi még mindig megbeszéli a dolgai Marcival.... / semmi válasz így folyattam tovább/ Na, jó, szerintem visszaosonok a szoba elé és ott alszok ameddig ők meg nem beszélték...
Mát indultam volna, de Dani megfogta a csuklóm ( Véletlenül se a kezem, tiszta hangulatromboló... ) Azt mondta, hogy ha akarok, maradhatok itt is. És aludhatok a Tomi vagy az Ő ágyában. Erre rávágtam ( én hülye ), jó a Tomié hisz régen is egy ágyban aludtunk. ( Én egy nagy-nagy segg vagyok). Dani értetlenül ült ott ( azzal az arckifejezéssel, hogy Te együtt aludtál a Tomival?? ) Ebből, hogy fogom kimagyarázni magamat.( Mit csináltam... )
______________________________________________________________________
8.rész
Jézus, Atya , Mária, Szent József... Klemi szinte füstölgött a dühtől. Előre engedett az ajtóban, ő jött mögöttem. Amikor beértünk , becsapta az ajtót ( nagyon megijedtem ). Elkezdett ordítani - Te mit képzelsz... mit csinálsz?.. Nem tudsz semmi.. , akkor meg minek avatkozol bele? ( én csak álltam és nem értettem semmit)
- Igaz is, te nem tudod... / higgadt le /
- Mit nem tudok...? Mond el... / kérdeztem félve/
- Hmm, hol is kezdjem.... Megvan. Amikor elmentél jött egy új osztálytárs. Igen Marci... Rögtön megtetszett, de rám se nézett három évig. Egy éve volt egy buli, amin mindketten ott voltunk. Én a 'barátnőimmel' beszélgettem. Amikor odajött és félrehívott beszélgetni.. Ketten beálltunk egy sarokba. Ő pedig azt kérdezte, hogy miért nézem őt mindig... Na, erre én, a nagy tagadással válaszoltam. - Mi.. ? Honnan veszed, hogy téged nézlek?. Ő erre, mint a nagy macsó válaszolt, hogy - Mert mindig téged nézlek... Persze bevettem és elkezdtünk járni... legalábbis valami olyasmi... Amikor három hetesek voltunk... meghallottam, hogy egy 'barátnőmmel' beszélget. Gonosz dolog volt, hogy hallgatóztam,... De nem bántam meg. Mert a beszélgetés arról szólt, hogy fogadtak arra, hogy fel tud-e szedni...
- Fúj, de undorító... nagyon sajnálom, én ezt nem tudtam.. / reagáltam felháborodva, de ugyanakkor meglepődve( mert a beszélgetéseinkből nem ilyennek gondoltam..) /
- Ez még nem az egész történet... Lili ( Klemi 'barátnője' ) észrevette, hogy ott vagyok.. erre mondta - Vége a fogadásnak szakíts vele.. és járj velem, mivel ez volt a fogadás tétje...
Erre annyira ledöbbentem, hogy leejtettem a tudományos munkát. Mellesleg Marcival csináltam... akkor Marci megfordult és észrevett.. olyan szinten összetörtem, hogy már sírtam... ( Klemit soha nem láttam ,hogy egy könnycseppet is ejtett volna valaha, tényleg összetört) Marci mondta, hogy megmagyarázza, de én csak annyit mondtam neki - Gyűlöllek, te szemét.. Csak kihasználtál. Soha többet ne szólj hozzám és még csak rám se nézz...- ezzel elszaladtam.
- Klemi sajnálom, Ezt lerendezem ... Beszélek Marcival, hogy mi volt ez a mai és így minden olyan lesz, mint régen.. Csak egyre válaszolj... Még szereted...?
- Próbálom, bárhogy egyszerűen nem tudom elfelejteni őt.. Én egy igazi idióta vagyok?!
Ezután fogtam magam és felöltöztem ( dögösen )... Felhívtam Marcit és meg beszéltem vele, hogy találkozzunk a közeli klubban... ( Nem éli túl azt, ha a barátnőmet a porba tiporja. ) Végül a klubban találkoztunk és azt mondta
- Hűha, nagyon dögös vagy...
- Köszi, csak is neked ... ;) / kacsintottam rá /
- Miért hívtál ide?
- Hát tudod ... Nagyon bejöttél nekem.. ezért úgy gondoltam , hogy megpróbálhatnánk...
- Mit?
- Tudod... te meg én ...
- Áááh, bocsi.. Nagyon aranyos vagy, de mást szeretek... / mondta szomorúan /
- Kit... Na, kit... / mondtam erőltetve, hogy kibökje ki az, aki tetszik neki /
- Hát, ha nem mondod, el neki megmondom.. / bólintottam, hogy jó / Klemit szere(tem)
Ahogy ez a név elhangzott pofán löttyintettem a kólámmal és felháborodva mondtam neki. Így mutatod ki azt, hogy szeretsz valakit.. Tudom, hogy mit csináltál a Klemivel, undorító vagy...
- Várj, had magyarázzam el...
Miután a történet elért oda, hogy Klemi elrohant... Elmondta, hogy amíg együtt volt Klemivel beleszeretett... És, hogy a mai napig szereti. De azt nem bánta meg, hogy fogadott, mert az miatt kerültek össze Klemivel... Mondtam Marcinak, hogy ezt beszéljék meg. Ezért felvittem a koli szobánkba és ráparancsoltam Klemire, hogy hallgassa végig Marcit. Valamint tisztázzák a dolgokat.
_______________________________________________________________________
7.rész
Ma, amikor felkeltem megnéztem a laptopon az Fb-met. Bejelölt a Marci.
Visszaigazoltam és rögtön azon kezdett kattogni az agyam, hogy, hogy tudnám összeterelni Klemivel. Végül arra gondoltam, hogy elhívom sétálni Marcit, leültetem egy padra és oda hívom a Klemit is. Rögtön lebeszéltem a találkozót, de volt egy icipici bökkenő... a Marci nem koleszes. Ezt nem is tudtam... ( mindenről beszéltünk csak erről nem ) Szóval új terv kellett. Mivel vasárnap kimenő nap van, Kleminek azt mondtam, hogy elmegyek vásárolni... ( na persze ). Marcival a közeli ( egy megálló a kolesztől ) bevásárló központba. A kajáldáknál találkoztunk, sétáltunk és nézelődtünk. Amikor is benyögtem - Várj meg itt, elmegyek vécére... - de valójában Klemit hívtam. És mondtam neki, hogy azonnal jöjjön a H&M elé ott várom ( óriási a leárazás ). Ezután csak annyit láttam, hogy kínosan egymás mellé ülnek a padon. Fogtam magam és miközben jöttem vissza a koleszbe írtam Kleminek egy SMS-t - Puszika, Érezd jól magad. Ne merj fél hat előtt visszajönni... ( Marcinak annyit mondj, hogy rosszul lettem, ezért mentem el... ). Kettőre vissza is értem. A szobába unatkoztam... Amikor az az ötletem támadt, hogy átmegyek Daniék hoz ( Tomi is abba a szobába lakik ) a fiú kolesznél nem volt senki, aki felírta volna, hogy én felmegyek... ( általában felírják, hogy ki ment be és ki jött már ki ). Mindegy, felmentem... És mázlimra csak a Dani volt otthon. Rengeteget beszélgettünk, jó vele dumálni. Berakott egy jó kis akció filmet. ( Ha vele vagyok gyorsan telik az idő. Már negyed öt is elmúlt. ) Mivel a laptopján néztük közel voltunk egymáshoz... véletlenül tette a kézét a kezemre ( tisztára, mint valami romantikus filmben ). Egymásra néztünk, mélyen elvesztünk egymás szemében ( túl szép szeme van :3 ), még közelebb hajolt (mintha meg akarna csókolni )és akkor.... akkor... megcsörrent a telefonom... Klemi volt ( hála istennek, ha nem hív lehet, hogy olyat tettem volna, amit megbántam volna később ). Azt mondta, hogy most tudott elbújni pár percre Marcitól. Azt is mondta, hogy elköszön tőle és visszamegy a szobánkba. És azonnal beszélni akar velem... ( juj, mi rosszat tettem ) Nagyon pipa hangja volt, ezért gyorsan felálltam. Felkaptam a táskám és beleléptem cipőmbe. Dani meg nem értette, hogy mi van... csak azt hajtogatta - Bocsi, nem gondolkodtam. Nem fog többször megtörténni. Én mondtam neki - Semmi baj, de most tényleg rohannom kell... - Szinte már szaladtam a folyosón. Amikor nekimentem Tominak, aki épp akkor jött vissza. Kérdezte, hogy mi történt, én rohantam és csak annyit mondtam - Semmi , de rohanok. Végül is Klemivel egyszerre értünk a szobánkhoz.
_______________________________________________________________________
6.rész
Bementem a szobába és Klemi már ott állt, mint egy anya, aki éppen azt várja, hogy a lánya haza érjen a buliból. ( még az anyám sem ilyen szigorú ). Elkezdett faggatni,hogy kivel voltam, mit csináltam ( és hasonlók ). Csak annyit mondtam, hogy egy helyes sráccal beszélgettem az egyik nyitott teremben :) ( közben lehuppantam az ágyamra ). Ahogy elhangzott a mondat mit, ahogy a legjobb barátnők ( visszatért a szerepébe ) feltérdelt az ágyra, magához szorított egy párnát és izgatottan ismételte - mesélj, mesélj. ( Olyan kis aranyos volt. ) Elmeséltem azt is, hogy Levi meg az a göthös csaj mit csinált. Erre mit kérdezett:
- Csak nem tetszik neked?
- De, annyira kis helyes...
- Hát lehet, hogy neked a Levi helyes bár nekem másvalaki tetszik.
- Mit mondtál? Ismételd meg ... / mondtam felháborodva /
- Neked a Levi tetszik, de nekem más... / mondta erélyesebben /
- Kinek tetszik az a felfuvalkodott hólyag...??
- De hát még szerelmes voltál belé, amikor elmentél, nem ?
- Ne hülyéskedj, csak azt a kijelentést tettem, hogy helyes. Én a Marciról beszéltem, akivel most este beszélgettem.
- Marci, ... ? Hogy nézett ki? / kérdezte kicsit kétségbe esetten /
- Hát csöves sapit viselt... ?
- És akarsz vele többet, mint barátság? / izgulva ( mintha ez döntené el, hogy éljen vagy sem) /
- Háát egész jól kijöttem vele, talán még jobban, mint néha Louis-sal...
- Oké, drukkolok nektek... / válaszolt letörve /
- Mi a baj?
Kérdeztem, de csak hajtogatta, hogy - semmi, semmi. Végül is kiszedtem belőle, hogy tetszik neki a Marci. De még csak rá se nézett soha, nemhogy beszélgetett volna Klemivel. Ezért is mondta, hogy ne is foglalkozzak vele, de ez így nem jó sehogy se jó- gondoltam ( még most is így gondolom ). Végül is ő ismerte előbb és ő is szeretett bele előbb... tanácstalan vagyok. Éppen ezért, miután megfürödtem. Felmentem viberre és kupaktanácsot rendeltem el a franciabarát nőimmel Sylvie-vel és Christine-nel ( mindent megbeszélünk, és persze hallgatunk egymásra ). Leírtam nekik a story-t, ők erre két lehetőséget írtak ( röviden és lefordítva magyarra )
1. Vagy annyira tetszik, hogy nem érdekel Klemi véleménye ( végül is "engedélyt" adott rá )
2. Megpróbálod összehozni őket:
Az, Összejönnek és ők örökre hálásak lesznek.
B, Összejönnek, de hamar szakítanak így a tied lesz megbánás nélkül.
C, Nem jönnek össze így a tied lesz a srác.
A Levis esetet is hozzá írtam, erre mind kettő azzal nyaggat, hogy tetszik nekem. Csak nem merem beismerni valami miatt. ( Persze ki lenne az a hülye, aki még egyszer beleszeret egy olyanba, aki csúfolta és megalázta.) Végül is otthagytam a vibert és lefeküdtem. ( Most komolyan hárman is azt mondják, hogy belezúgtam ... ch, még mit nem ... )
_______________________________________________________________________
5.rész
Beszélgettünk, de nem igazán értettük egymást. Megkérdezte, hogy nem ülünk-e be egy terembe és ott majd tudunk rendesen beszélgetni. Sétáltunk a folyosón és találtunk egy termet, ami nyitva volt. Jó hír, hogy Marci udvarias, mert előre engedett az ajtóban. Bár ne tette volna, mert bent a Levi és az a csaj, ( reggelről ) ott nyalták-falták egymást. ( Undorító volt, fújj! ) Alig bírtam ki és még szegény Marcit is majdnem fellöktem, ahogy neki iramodtam. Bementem ( befutottam ) egy terembe és épphogy leültem berontott a Marci. Kérdezte, hogy mi bajom van, hogy így elszaladtam ( igazság szerint magam sem tudom ). Mondtam neki, hogy - Semmi, semmi csak azt hittem, hogy felfordul a gyomrom ... - erre elkezdett mosolyogni. Sokat beszélgettünk és nevettünk. Már rég nevettem ennyit és ilyen jót... Talán még akkor sem amikor Louis-sal ( volt barátom ) jártam, ( de ez titok ). Éppen amikor a Marci mesélt egy vicces story-t elkezdett csörögni a telefonom - Bejövő hívás: Klemi . Nagyon dühös lettem. Nem azért, mert felhívott... hanem azért, mert tök ciki a csengő hangom ( Szandival hülyéskedtünk és ezt felvettük. Még jó hogy franciául mondtuk... huh.. mázli. ) Felvettem és így szóltam:
- Szia, mondjad gyorsan... / kicsit mérgesen /
-( Szia... merre jársz.. ? )
- Miért? Mi ? Majd később vissza megyek a szobába...
- ( Jó, de hol vagy és kivel? )
- Oké-oké, szia.. / leraktam határozottan /
Ezután még körülbelül háromnegyed órát beszélgettünk, már sötét volt. Elkísért egészen a koli ajtajáig. Tovább is kísért volna, de 6 után nem jöhet be hozzánk fiú( és lány sem a fiú koliba. ) Elbúcsúztunk egymástól és én felmentem a szobámba. Klemi még mindig fenn volt és kérdőre vont.
_______________________________________________________________________
4.rész
Húú... nagyon jó volt a mai nap. Amikor felkelt Klemi beszélgettünk egy jót. Átöltöztünk és lementünk a konyhába csinálni valami reggelit. ( Vajas kenyeret ettünk szalámival, nyami. ) Leültünk megenni és akkor lejött egy ismeretlen lány egy ismert sráccal. ( Ki találjátok, hogy ki az ? ) Igen a Levi, gondolom épp most fűzte be azt a szegény lányt, hogy elmenjen vele a buliba ma. ( De tényleg engem miért is érdekel ? ) Miután megettük a kenyeret megbeszéltük, hogy kimegyünk sétálni a suli kertjébe ( nagyon nagy ) Olyan, mint egy park, a közepén van egy nagy tó. Általában mindenki odajár suli vége felé napozni. Télen fel szokták locsolni a nagy beton placcot és azon lehet korcsolyázni. Ma egész jó idő volt ahhoz képest, hogy már szeptember van. Sokat sétáltunk és beszélgettünk. Amikor visszaértünk a koliba megnéztem a laptopom. Szandi írt nekem - Szia, látom nem vagy fenn... Nagyon hiányzol, ha ráérsz, hívj fel. Pussza <3. Mivel fent volt felhívtam fb-n. Mikor felvette nagyon furi arcot vágott. Kérdeztem tőle, hogy mi baja. Csak annyit mondott, hogy nagyon hiányzom neki és, hogy milyen rossz az , hogy nem tudja megbeszélni a mindennapjait velem ( olyan ki aranyos, erről jut eszembe, hogy mióta itt vagyok nem is beszéltem a barátaimmal ). Szerintem ma este lesz az, hogy rájuk írok. Már 5:40 volt így mondtam neki, hogy megyek, mert ma bulizok egyet. Letettük és Klemivel elkezdtünk öltözködni, majd kisminkeltük magunkat el is készültünk 6-ra. Lesétáltunk a tornaterembe ( ugyanis ott volt a buli ). Ahogy beléptünk Klemi megtalálta az osztályából az embereket ( aranyos volt, mert megkérdezte, hogy elmehet-e velük ) Szóval egyedül maradtam... Elsétáltam az üdítős asztalhoz és meglepetésemre találkoztam egy helyes sráccal. Elkezdtünk beszélgetni és meg tudtam, hogy Marcinak hívják. És még pár érdekességet is.
Így néz ki Marci:
Ma elkezdem az 5.részt, de csak holnap rakom ki :)
_______________________________________________________________________
3.rész
Az elmúlt két napban nem történt semmi érdekes. Leszámítva azt, hogy Levi folyamatosan zaklat. Nehezen, de lerázom. Főleg azzal zaklat, hogy menjek el vele a szombati suli-buliba.( Na, még mit nem. Lehet, hogy elmegyek, de biztos, hogy nem vele. ) Péntek van... Ma reggel már egész jól ment a felkelés. Klemivel együtt voltunk magyar órán, mert magyarból , matekból és a két ( Angol, Spanyol ) nyelvből képesség szerinti vagyunk bontva ( 2-4 ) csoportra. Sajna csak matekból vagyunk együtt, de jó hír az, hogy Tomival szinte egész nap együtt tanulok. Klemivel arra gondoltunk mivel ma 3-tól-5-ig kimenőt kapott mindenki elmegyünk körülnézni az Árkádba. Az én kedvenc boltjaim a H&M, Zara, NewYorker és még pár tíz. Benéztünk minden boltba. amikor láttuk, hogy már csak fél óránk van akkor bementünk egy olyan boltba, amit nem ismertünk. Ott mind a ketten láttunk egy-egy dögös rucit, ami pont jó lett volna a szombati bulira.
- Hé, nem megyünk el a szombati buliba ?
- Miért nem megyünk el a szombati buliba ? / Teljesen egyszerre mondtuk /
Hangosan nevetni kezdtünk. Amikor sikerült abba hagyni a röhögést, megbeszéltük, hogy elmegyünk. Végül is gyorsan felpróbáltuk a ruhákat ( amit meg kell jegyeznem, hogy nagyon dögösen mutattak rajtunk ) és megvettük ( olcsó volt ahhoz képest, hogy milyen jól néz ki ). 4:50-re értünk vissza a koliba ( tanároknak: kollégium). Megegyeztünk, hogy még ma megcsináljuk a leckéinket, hogy vasárnap pihenni tudjunk. Amikor már a kémia házi került sorra elakadtam. Megkérdeztem Klemit, hogy ő érti-e. Hát, ahogy láttam az arcát még annyira se értette, mint én. Akkor bevillant, amit a tanár mondott. Átmentem a fiú koliba megkérdezni Tomit. ( Nem hiszem el ... Hányadikon van a szobája?? Na?? Persze, hogy a harmadikon...) Bekopogtam és egy nagyon szép kék szemű srác nyitott ajtót.
- Ö, szia! Nicole vagyok és Tomit keresem.. / mondtam szégyenlősen /
- Hello, én Dani... Tomi nincs itt, dolga van a suliba. / vágta rá /
- ... De ha akarod, bejöhetsz és megvárhatod...
- Á, nem. Nem karok zavarni.
- Nem zavarsz, gyere csak be... ne tiltakozz / "erősködött" /
Végül is bementem ( ahhoz képest, hogy két fiú lakik együtt nem is volt kupi). Körülbelül fél órája beszélgettünk, amikor megkérdezte, hogy miért van nálam a kémia füzetem ( gyorsan esett le neki, nem?? ). Elmondtam neki, hogy nem tudom megcsinálni ( kicsit cikinek éreztem ). furcsálltam , mert rögtön rávágta - Segítek, mert nekem már kész van. - erre én - Micsoda?? - kérdeztem magamtól- ő meg honnan tudja az én házimat. Biztos fura fejet vágtam,mert rögtön mondta, hogy egy osztályba járunk ( hú, de ciki ). Végül is segített megcsinálni és elmagyarázta ( meglepett, hogy milyen jól magyaráz ). Pont, amikor befejeztük ért oda Tomi. Kicsit értetlenül állt, hogy mi mit csinálunk ott, elmondtuk tömören. De mivel már késő volt elköszöntem tőlük és visszamentem a szobámba. Klemi már aludt, ezért halkan lefürödtem, fogat mostam és lefeküdtem én is.
Ma szombat van. A Csipkerózsika még mindig alszik, pedig fél kilenc is elmúlt. Én 8-kor keltem ( kérdezitek, mit csinálok fél órája hát a laptopomon olvasgatom a kedvenc könyvem, és írom a naplóm ( mellesleg senki sem tud róla ). na... végre ébredezik. Jézus, gyorsan el kell raknom a könyvem ( naplót )....
Dani így néz ki :
_______________________________________________________________________
2.rész
Becsuktam a szekrényajtót és ott állt Az a srác. Ahogy megláttam azonnal felismertem ( nem változott semmit ). Levi, aki általánosban gúnyolt ott állt előttem a "menő" gatyájában ( ami nagyon szűk volt, gondoltam magamban - Húú ez biztos nem egészséges ... ) , egy Nike pulcsi és cipő és valami "hú de király" baseball sapka. Kicsit el is bambultam a látványtól. De megszólalt :
- Szia, cica! Csak nem új vagy ezen a környéken, van gazdád? /kérdezte úgy, mint aki nagyon menő /
- Szia! Igen új vagyok ... / feleltem hűvösen és kikerültem /
- Hé-hé ... Várj csak. Mit képzelsz te, tudod, ki vagyok? / kicsit arrogánsan /
- Miért is kéne tudnom!? Különben is nem tanultál illemet ? Ha valaki idegennel leállsz csevegni, azaz első, hogy bemutatkozol ... Na, én mentem ... / válaszoltam higgadtan /
- Hé, de ... / habogott /
- Mondom, SZIA ... / ezzel elmentem abba a terembe ahol az órám volt /
Amikor beléptem a kémia terembe csak elöl volt egy hely ( tipikus a rosszak hátra ülnek, de a tanárnak pont ők vannak szem előtt, na, mindegy ). Szóval megkérdeztem a srácot, aki háttal volt, hogy - Szia, szabad ez a hely?- Amikor megfordult, nem találjátok ki, hogy ki volt. Igen Tomi, a régi szomszédom ...
- Szia! Persze, Tomi vagyok, te meg jó tanuló ... Gondolom. / válaszolt nevetve /
- Nicole vagyok, inkább az a lapulós fajta ... / válaszoltam nevetve / Ahogy ezt kimondtam belépett a tanár, leültem és kipakoltam. Egész jó kis óra volt, amit hallottam belőle. Végig beszélgettem Tomival. Kérdeztem, hogy honnan jöttem és milyen volt az előző sulim... ( nem ismert meg, de egy darabig nem is akarom elmondani senkinek Klemin kívül. ). Amikor kicsöngettek az óráról a tanár oda hívott magához és azt mondta, - Hogyha nem értesz, valamit akkor keresd meg Tomit, azaz a melletted ülőt. ( Ő nagyon jó szinte mindenből. ) Ma egész könnyű volt a suli. Az utolsó órán kaptunk egy lapot, amin jelentkezni lehet a klubokba . Sokat gondolkodtam mit válasszak, végül ezek mellett döntöttem:
( Tánc és a kémia, biológia, földrajz klub. )
Klemi a tánc klubot és dráma klubot választotta. Már nagyon izgulok. Jövő héttől indulnak majd a klubok. Remélem, sok barátot szerzek.
Utóirat:
Az ebéd szörnyű volt, zöldbab főzelék ( fúj, én pont azt nem szeretem)
Levi így néz ki :
_______________________________________________________________________
1.rész
Ma jöttem Franciaországból. Amikor 12 éves voltam kiment a család, mert apukámat áthelyezték. Akkoriban nem tartoztam a szép lányok közé. Nem volt sok barátom se, csak Klemi, akit óvoda óta ismerek és Tomi akit ... Nem is tudom ... Azt hiszem 6 éve. Tomit úgy ismertem meg, hogy a mellettünk lévő házba költöztek. Rengeteget jártunk át egymáshoz ( a szüleink tudta nélkül ) Könnyű volt , mert a szobánk ablaka szemben volt egymással és a két ház is közel volt egymáshoz. Otthon van egy fiúm Louis. Ő egy nagyon aranyos és kedves srác. Jól elvoltunk, de mivel mindketten tudtuk, hogy a távolság miatt nem működne szakítottunk, és más okok is közrejátszottak. Ennyit a múltról. Most 16 évesen visszajöttem Magyarországra, hogy itt fejezzem be a tanulást ( és titokban azért is, hogy visszavágjak azoknak, akik akkoriban annyit gúnyoltak ).
Amikor megérkeztem a kollégium elé, nagyon meglepődtem ... Bevallom őszintén rosszabbra számítottam ( na, mindegy ). a kollégium vezetőtől megkaptam a szobám kulcsát. (a 2. emeleten van, utálok lépcsőzni ... Ilyen az én szerencsém ). Amikor beléptem ( inkább betotyogtam ) a sok cuccal megláttam egy ismerős arcot... Klemi a rég barátnőm ( úgy egy másfél éve megszakadt a kapcsolat köztünk ). Én azonnal felismertem, szerintem neki is ismerős voltam ( nagyon megváltoztam 2 év alatt ). Bemutatkoztunk egymásnak:
- Szia, Nicole vagyok. / mondtam izgatottan/ ( csodálkoztok, hogy miért Nicole-t mondtam?? Azért, mert franciásítottuk a nevünket. Azért ,hogy ne tűnjünk ki. )
- Öh, Szia, én Klementina / válaszolt kicsit meglepve/
- Tudom, ... Klemi / vágtam rá / ( Csak én hívtam Kleminek.)
- Adri, te vagy ..? / kérdezte félve /
Mondtam neki, hogy igen. Erre sírni kezdtünk és megöleltük egymást. Majd eszünkbe jutott, hogy a csomagjaim nagy része még mindig az udvaron vannak. Miután felvittük őket a szobánkba, kicsomagolás közben elmeséltem, hogy mi történt velem az elmúlt másfél évben. Megkértem őt, hogy tartsa titokban, hogy ki is vagyok. Megkérdeztem tőle, hogy az ügyben érintett személyek még ebbe a suliba járnak-e ( a sulink általános és gimi egyben ). De megtudtam, hogy három lányból már csak az egyik ( csicska ) jár ide. Jó hír viszont az , hogy az a fiú még idejár és ő a suli "menő" sráca. A talpnyalóival együtt szekálnak mindenkit, aki nem tetszik nekik. Másnap Klemi keltett, mert az óra eltolódástól nagyon fáradt voltam, az órámat meg még nem csomagoltam ki. Felvettem egy fehér farmeremet az almazöld pólómmal és a fehér cuki kis magas sarkúmmal. Feltűztem a hajam és spiráloztam a szemem egy kicsit. Klemivel lementünk reggelizni ... csokis kroásan-t kaptunk tejjel ( mintha otthon lettem volna ). Amikor beértünk az iskolába , Klemi megmutatta a szekrényemet. Pakolásztam a szekrényben ( jó mélyen benne ) , valaki oda állt a szekrényajtó mögé. Épp becsuktam az ajtót és megláttam Őt ....
[ A kövi részt ma teszem fel. Szerintetek ki áll Adrival ( Nicole-lal ) szemben?]
Köviii...
VálaszTörlésNagyon jó <3
Képzeljétek a 10 rész 4 783 szót tartalmaz + a 11 és a 12 fele, de ki számolja?!
VálaszTörlésMajd, ha elérem a 20. részt a szavak számának a negyede lesz a fan rész szavainak száma :)
Khmm...mi az a "csokis kroásan"? A franciák nem esznek csokis croissant, ha erre gondoltál, csak pain au chocolate-t.
VálaszTörléshogy nezhet ki a csaj,hogy mindenkinek tetszik, nem tulzas egy kicsit?
VálaszTörlésHát az lenne a kommentre az első megjegyzésem, hogy NEM CSAK A KINÉZET SZÁMÍT. Kettő, fel tudnád sorolni kik azok? (Levi, Dani, Ádám, Marci, Tomi nem.. marad a két lényeges Norbi és Louis. És attól, hogy a lány úgy látja/érzi, hogy van köztük valami az még nem biztos. Ez az Ő szemszöge nem pontosan a "valóságot" írja. Mert ki az az ember aki belelát a másikba, vagy érzi azt amit a másik érez?! És egyébként köszi, hogy beleolvastál ^.^ És a kommentet is :) (És ezt nem kioktatásnak szántam :) )
Törlés