(Szeptember 29.)
Ma korán keltem, de nem voltam fáradt. Kicsit sem. Bekapcsoltam a
laptopom és vidám, pörgős zenéket hallgattam. Miközben felöltöztem és
kisminkeltem magam. Szinte leszálltam a lépcsőn, majd berepkedtem a
konyhába reggelizni. Evés után ránéztem az órára. Láttam, hogy Norbi
csak nem akar felkelni. Felmentem a szobájába, rátérdeltem az ágy
szélére. Fölé hajoltam és megcsókoltam. Ezt követően azt mondtam.
- Norbi, itt az ideje felkelni.
Éppen fel akartam állni,majd felhúzni a redőnyt. De Norbi visszarántott
és szorosan magához ölelt. (Olyan kis aranyos...) Vagy tíz percig így
voltunk, amikor már mondtam neki (pedig szívesen maradtam volna még a
karjai között:
- Most már tényleg készülni kéne, nehogy elkéssünk. /azzal felálltam és kimentem a szobából/
Amíg ő készülődött én megcsináltam a szendvicseket. Tiszta holtkórosan
jött le a lépcsőn. Amikor leért nyomtam egy csókot az arcára.
Felcsillant a szeme, de ezután is kissé kába volt. Suliba menet egymás
kezét fogva mentünk. (Nem csak azért, mert szeretjük egymást.)Féltem, hogy
a végén még egy kocsi alá sétál.
Egész úton teljesen el volt varázsolva, de ha ez még nem lenne elég fáradt
is volt. A suli előtt megtorpant.
- Mi a baj?
/kérdeztem meg őt/
- Semmi… csak az
álomból rémálom lett. /röhögte el magát/
- Mi? Miről
beszélsz? /csodálkoztam/
Hát eddig ez egy
csodálatos álom volt. Szeretsz, járunk… Ezért nem is aludtam este, nem akartam,
hogy véget érjen ez a tökéletes álom. De most suli, úgyhogy átváltott
rémálommá. /juj, de cuki, amit mondott-gondoltam/
Annyira meghatott, hogy átkaroltam a nyakát és azt mondtam neki.
- Ez nem álom,
tényleg szeretlek /ezzel hosszan megcsókoltam/ talán nagyon is… /folytattam/
Megfogtuk egymás kezét és besétáltunk a suliba. Klemi és Marci már
mosolyogtak ránk, jó messziről. Amikor közelebb értünk Klemi a nyakamba ugrott,
gondolom, ez azt jelenti, hogy örül nekünk.
- Na, végre… /nevetett/ már régebben össze kellett volna jönnötök
(gondol még a költözésem előttre)
- Ssss, ne, olyan hangosan...
Ma egész napturbékoltunk. Például Norbi még evett, de én már kivittem
a tálcám és elraktam a tányérom. Levi is pont akkor pakolta. Csöndben álltunk
egymás mellett. Majd elkezdte halkan mondani.
- Látom együtt vagy Norbival. Gratulálo(k) /fejezte volna be, de Norbi
pont akkor állt közénk/
Hátat fordított neki, gyorsan elpakolta a cuccokat. És már húzott is el, épp
hogy köszönni tudtam Levinek. Ez nagyon furcsa volt, talán féltékeny. De el
kéne mondanom Norbinak, hogy csak barátként gondol rám a Levi. Suli után
hazafelé kéz a kézben mentünk. Mikor megérkeztünk még senki sem volt otthon. Elkezdtünk tanulni, rájöttem
valamire (amit eddig is tudtam, de csak most fogtam fel) Norbi okos. Ahogy ő
magyaráz megértem. De nem kívánom azt, hogy például Gábor bá (matek tanárom).
Ugyanis ha jól válaszolok, kapok egy csókot... (mit mondhatnék, bevált). Miután
már a nagy részével végeztünk egy helyes válasz után nem csak egy csókot
kaptam. (úgy látszik nem bírta tovább...) ezután úgy döntöttünk mozogni kéne
egyet (ne gondoljatok furcsaságokra). Sétálni mentünk, leültünk a parkba
beszélgetni. Nagyon sok mindenről beszélgettünk. Majd a mai napra terelődött a téma.
Elkezdtem mondani Norbinak, hogy nem kell féltékenykedni Levire, hisz csak
barátok vagyunk.
- Figyelj, a Levivel kapcsolatban... /és egyszer csak elkezdett
zuhogni az eső. Szaladtunk hazafelé, amikor a kapuhoz értünk már csuromvizesek
voltunk/
Egymásra mosolyodtunk és csókolózni kezdtünk. Az arcomon csurgott az
esővíz, hideg volt, de cseppet sem fáztam. A csók feltüzelt, olyan jó volt,
hogy már az ájulás kerülgetett. Majd egyszer csak minden elsötétült... Megint
azt a furcsát álmodtam. Reggel a ragyogó nap besütött a szobába. Magamtól keltem, kikászálódtam az
ágyból. Felvettem a nagyon cuki rózsaszín fodros kis ruhám. Lerohantam anyuhoz
és megkértem, hogy hagy mehessek le játszani a játszótérre. Elengedett.. mikor
leértem azonnal odamentem egy fiúhoz. Az arcát nem láttam, de azt tudom, hogy
mosolygott rám.. Megdicsérte a ruhámat, ettől nagyon boldog voltam. Aznap nem
homokoztunk, hogy ne legyen koszos a ruhám. Hintáztunk, csúszdáztunk és
mérleghitáztunk. Amikor én voltam fent, olyan érzés volt mintha repülnék.
Leültünk az egyik padra, majd azt mondta...
- Adri, el kell valamit mondanom... ma el fogok költözni, messzire. És
nem fogunk találkozni többé... /nyomott az arcomra egy puszit és elment/
Ott sírtam egyedül a padon, csak sírtam és sírtam... Egyszer csak
odajött egy pár fiú, leöntött sáros vízzel és azt mondták - Úgy kell neked
elvetted tőlünk a legjobb barátunkat, miattad költözik el a .... És mielőtt kimondta volna a nevét felébredtem. Norbi aggódva nézett
rám.
- Jól vagy? /kérdezte/
- Persze, de mi történt?
- Az esőtől belázasodtál és elájultál. Már lejjebb ment a lázad és
mélyen aludtál, amikor elkezdtél kiáltozni, hogy Ne... Ne, menj és utána
könnyek csurogtak le arcodon.
Ezt nagyon furcsálltam, de ki lehetett?...