64. rész

            Hajnali két óra van. A sötét szobában csak egy kis asztali lámpa fénye világít, és a monitor fénye pislákol. Az íróasztalnál egy lány ül. Fejhallgatóval a fején, melyben üvölt a zene, de kívülről ebből nem hallani semmit. Csakis az óra kattogását és a billentyűzet vad csattogását. Egyszercsak nyitódik a szoba ajtaja, halkan, és lassan. A lány megállítja a zenét, és az ajtó felé fordul. A lány anyukája kukucskál félig az ajtó mögül.

 - Azt hittem már alszol. Hajnali kettő van- néz a lányra hunyorgó szemmel, mivel látszólag bántj a a szemét az az aprócska, halovány fény is.

 - Jó ezt leírom, és utána lefekszem- ezzel már csukódott is a résnyire nyitott ajtó. A lány újból nekikezdett a monoton gépelésnek. Végül mikor az utolsó szóval is végzett, az utolsó vesszőt is kijavította (tudása szerint). Ránézett az órára. Hajnali négyet mutatott az óra, fogta magát a lány kikapcsolta a fényforrását és a sötét szobában alvásra helyezkedett, végül pár perc elteltével már mélyen aludt.

(Valós események alapján)

Bár hosszú-hosszú kihagyás után, de hoztam az új részt. Remélem tetszeni fog. Következő részt nem tudom, mikor fogok tudni hozni, de addig is minden jót, és sok sikert. És ígérem sietek a következővel. És nagyon szépen köszönöm a kommenteket.

Sziasztok!! Fontos bejelentés:

Sziasztok!

      Nem tudom, hányan nézitek még az oldalamat, de úgy gondoltam magyarázattal tartozom. Tényleg nagyon sajnálom, hogy nem hozok új részeket. (Tudom, hogy állandóan csak bocsánatot kell kérnem azért, mert nem tudok nektek hozni új részt. Higgyétek el nekem is rossz.)
Végig gondoltam, hogy hogyan folytassam így. Arra jutottam, hogy nem adom fel értetek, és magamért sem, mert imádok írni. Bár most ez sajnos háttérbe szorult. Viszont hetente nem tudok új résszel előállni, sajnálom. Ha úgy megfelel, havonta hozok egy részt, és ha szerencsém van az idővel lehet kettőt, de azt nem ígérem.
      Most sem volt túl sok időm, csak erre a pár sorra. Hamarosan itt az őszi szünet, így a következőrészt az őszi szünet folyamán közzéteszem. Ami a Patrícia naplóját illeti, még nem tudom, hogy párhuzamosan menni fog-e a kettő, ha nem akkor az addig félbemarad. És csak miután ezt befejeztem kezdem el. Mert most már tényleg le akarom zárni ezt a sztorit.
     Tudom, hogy sokan elhagytak, de akik még velem vannak nagyon köszönöm a türelmüket, és tudom, hogy nagyot csalódtatok bennem.

   U.i.: Bár nem is tudom, van-e értelme folytatni. Szeretném, ha jeleznétek, hogy még vagytok-e egyáltalán páran. Köszönöm :)

Puszi Adri :-*