45.rész

~Új én...

(Október 26, Hétfő)

    Este sokat gondolkoztam, hogy mi is legyen, ha vissza kell mennem. Hogy viselkedjek vele, mit csináljak? Hogyan fogom elviselni minden nap az arcát.. De legalább már visszaköltözök a koleszba. Bár úgy jöttem el, hogy nem megyek, vissza nem tehetem meg. Nem csinálhatok bolondot a szüleimből, akik erre az évre mindent kifizettek. Nem lehetek ennyire önző. A mai nap már elviselhető formában voltam. Húgom elment egy fiúval csavarogni. hogy az ő szavaival éljek: "Nem tetszik, meg semmi csak barátok vagyunk." (Aranyos, engem akar megvezetni. Azért, mert néhány hónapja nem voltam itthon, azt hiszi, nem ismerem.) Ma nem akartam kimozdulni a lakásból, filmet akartam nézni. Beültem a nappaliba, lesötétítettem, és elkezdtem nézni a filmet. Azt, amit tegnap is, de akkor szakított félbe Louis. Anya sütött valami finomat, éreztem az illatát. Apa dolgozni ment. Végre ott tartok ahol tegnap.. mit fog válaszolni a lány.. Úgy izgultam, erre tessék csörgött a telefon.

Egy nyári szikra...ami egy téli lobogó szerelemé lett

Egy nyári szikra... ami egy téli lobogó szerelemé lett:

Kedves Naplóm!!

  Ma úgy döntöttem elkezdem írni a napjaimat. Nem vagyok különleges.. oly annyira nem, hogy, még akibe szerelmes vagyok, sem tudja, hogy létezem. Butus vagyok, amolyan "barna lány, gyakori szőke pillanatokkal..". És, hogy őszinte legyek sete-suta is :( Semmi nem úgy sül el, ahogyan azt én szeretném. Hát ennyit rólam, vagyis még annyi, hogy Lilinek hívnak. Most pedig beszéljünk A fiúról. Dani, egyszerűen tökéletes... mindenkivel kedves, és elég okos is... És persze helyes, na meg magas.. Izmos, de nem agyon gyúrt [... egy kétoldalnyi szöveg kihagyás után]
Szóval ilyen Dani :3 Bár nem régen ismerjük egymást, most vagyunk 15 évesek. Vagyis első évünk a gimiben. Nekem rögtön feltűnt, az osztálytalálkozón (mint mindenki másnak :/ ). Amikor megpillantottam, olyan volt, mintha megállt volna az idő... Persze ő suli első napjától menő lett, és én.. Hát én nem éppen, még barátokat is nehezen találtam. Egy nagyon jó barátnőm lett, Barbi.. És neki hála lett egy-két barátom. Hát, hogy meséljek előzményeket, elmesélem a gólyatábor napjait..

44.rész

~Louis... megbánta a múltat?!

(Október 25.)

    Reggel, borzalmasan néztem ki. A sminkem elkenődve, a szemeim be voltak dagadva. Azon gondolkoztam, hogy mit mondjak, ha lemegyek.. Végül, úgy döntöttem, hogy lesz, ami lesz. Mikor lementem csak Szandi nézte a Tv-t.

 - Hát anyáék? /kérdeztem/

 - Elmentek vásárolni.. Na, most pedig mond el mi bajod volt este.

Elmeséltem neki mindent, Norbiról, azt, hogy Levi megölelt stb. , és azt is, ami tegnap történt Louissal. Erre nem túl sokat tudott mondani. 

 - Tudom, hogy szereted, Norbit. Nem mondom, hogy felejtsd el, vagy hasonlók. De ne fuss olyan után, aki így félredob. /egy párperces csend után ismét beszélni kezdett/ - Tudod mit nem értek... Ha tegnap el tudtad magadtól lökni Louist, akkor előtte Levit miért nem?! 

  Nos, hogy most feltette a kérdést nem tudom... Nem, mintha erősebb lenne Levi louisnál.. vagy valami. Felmentem a szobámba és felhívtam Lulut, Chart, és Roult. Pechemre egyikük sem ért rá. Milyen már ez? A barátjuknak szüksége lenne rájuk, de nem érnek rá. Na, jó lehet így kicsit önzőnek tűnök. Ezután eldöntöttem, hogy egy csajos napot tartok a hugimmal, amikor lerombolta az elképzelésemet. A sulival megy tanulmányi kiállításra. (Ha szükségem lenne valakire akkor senki sem ér rá.) Úgy döntöttem megnézek egy filmet. A fiú éppen be vallotta a lánynak, hogy szereti, amikor csengettek. Kinyitottam, és megpillantottam Louis-t. Már megint mit akar itt.

43.rész

(Október 24, vasárnap)

    Elmentünk sétálni mindenfelé és beszélgettünk. Beültünk egy kávézóba, mert Charlott meg akarta mutatni milyen szupit fedezett fel. Beültünk sütizni és elkezdett kérdezgetni Norbiról.. mondtam neki, hogy inkább ne beszéljünk róla. Nem akartam szomorú dolgokról beszélgetni, főleg a szülinapomon. Így hát megkérdeztem őt - Mi is van azzal a sráccal? - mondtam fülig érő szájjal.

 

- Hát akkor jött, amikor te elmentél... Lionel-nek hívják. Rögtön népszerű lett a suliba, szóval nem az én kategóriám /szomorodott el/

 - És most, hogy-hogy találkozgattok?

 - Hát fizikából csinálnunk kell egy házi projektet. És így kerültünk össze, de amikor el is hív valahova nem történik semmi. Ezért mondtam, hogy csak kedvességből hív el néha. Lefogadom, hogy ahogy beadjuk, megszakítja majd a kapcsolatot velem.

 - Jaj, ne legyél ilyen nyuszi... ha ő nem, akkor kezdeményezz Te.

Ezt persze hallani sem akarta. Úgy voltam vele, hogy akkor találjuk egy másik beszélhető témát... Hmm... mit, mit is?! Ááá, megvan...

 - És mi volt miután elmentem.. mi történt?

42.rész

(Október 24, vasárnap)

    Amikor kinyitottam az  ajtót megláttam egy mosolygós arcot. Az ajtóban nem más állt, mint Charlott, nagyon meglepődtem. Egy jó nagy maroknyi konfettit dobott az arcomba és kiáltotta - Boldog szülinapot!!. Amint kihalásztam a konfetti darabokat a számból megöleltünk egymást. Rég találkoztunk, behívtam a házba. Leült a kanapéra és így szólt.(Franciául)

 - Ja, Istenem.. el se hiszem, már 17 éves vagy. Kezdesz öregedni.. /cukkolt/

 - Ugye?! Enyém a világ... De, nem úgy volt, hogy holnap találkozunk? /csodálkoztam/

 - De, csak ma akartalak felköszönteni.. /mondta, majd fél percen keresztül néma csendben mosolyogtunk/ - Na, mire várunk?! Öltözz, megyünk... /pattant fel a kanapéról/

 - Miii.. mikor és mégis hova?!

  Nem mondott semmit csak felszaladt a szobámba és lehozta a táskám. Felkiáltottam anyának, hogy elmentem, és Charlott éppen azon gondolkozott, hogy milyen útvonalon menjünk (tudom is én hova..). Majd akkor jutott eszembe... ♫♪van már kocsim ♪♫. Meglengettem a kulcsot, és ebből már levágta, hogy kaptam egy kocsit. Mint később megtudtam, a kedvenc helyemen találkoztunk Luluval és Roullal. Kitaláljátok hol.. a Satellit Café-ban. Imádom azt a helyett, jó zene, finom süti és persze isteni cappuccino. Régen mindig oda jártunk suli után. Sokat beszélgettünk a kávézóban, főleg, hogy mi minden történt velük és velem. És persze szóba jött a szerelem is. Na, igen.. végre kicsit ki tudtam verni a fejemből.. erre megint ő jár az eszemben. (Vajon, hogy van a keze.. ugye nem komoly?!) Még most sem tudom igazán felfogni, hogy miért is szakított velem. Kiderült, hogy Lulunak van pasija Rayan. Nagyon szeretik egymást, két hónapja vannak együtt és már közös tetkójuk is van.. Bár elég kicsi és a többihez képest. (Igen Lulu, kicsit vadóc, de éppen ezért és a beszólásaiért szeretjük.) Roul szegényke facér, de ő nem is szeretne barátnőt. Ahogy ő fogalmaz " Fontosabbak a barátságok, mint a szerelem...". Tipikusan ő a "bölcs" négyünk közül. Ezen persze mindenki nevetett, főleg Charlott. Majd rákérdezett Roul Charlottra - Na, és akkor veled mi van, drága Charl... Mesélj, csak Nicolnak...- mondta azzal az önelégült vigyorával.

41.rész

(Október 24, vasárnap)

    Bár alig voltam magamnál, de végül sikeresen feljutottam a gépre. Mellettem egy öreg nénike ült. Látta, hogy szomorú vagyok és, hogy ki vannak sírva a szemeim. Megkérdezte, mi bajom. Röviden elmondtam, hogy szakított velem a szerelmem, aki mindennél fontosabb nekem (így is). Csak elmosolyodott és ezt mondta.

 - Jaj, édes lányom... ha tényleg annyira fontos neked és te is neki, akkor a sors újra összehoz titeket..

  Elmesélte, hogy ő is annak idején hasonlókat élt át. Majd öt-hat évvel később újra találkoztak az útjaik.. És végül 25 év boldog házasság és két gyerek lett belőle. Hát ez adott egy kis erőt, hogy talán van remény. Lehet, még meggondolja magát.Legalábbis remélem, ha egy picit is szeret(ett). A repülő úton rengeteget beszélgettünk, nagyon kedves nénike volt. Kiderült, hogy az unokáját megy meglátogatni. Négy éves, de most látja először, mert amíg a férje meg nem halt az összes pénzük a kórházra, gyógyszerekre költötték. És csak mostanra tudott elég pénzt gyűjteni repülőjegyre. Adott nekem egy nyakláncot és azt, mondta:

 - Mivel nincs lányom, és a fiaim is meg találták a boldogságot nincs kinek adnom ezt. Most úgy döntöttem neked adom, hogy legalább olyan szerencsét hozzon, mint nekem.

Nagyon értékesnek tűnt, szóval nem akartam elfogadni, de addig-addig erősködött, míg beadtam a derekam.

40.rész

(Október 24, vasárnap)

    Reggel, amikor felkeltem, már nem volt mellettem.. A szemeim égtek a tegnapi sok sírástól. Hogy lehettem ekkora hülye?! Miért kellett nekem pont a Levi vigasza? Lementem a konyhába, Norbi éppen a tegnapi vacsorát (amit ő főzött) dobta ki. Köszöntem neki, de ő úgy tett, mintha ott sem lennék. Miközben mosogatta a tányérokat, elkezdtem elmondani neki mi is történt.

 - Figyelj, sajnálom.. nem szándékos volt. Én nem akartam megcsókolni, ő csókolt meg...

 - Persze és csak úgy.. beszélgettetek a plüss macikról és csak úgy elcsattant... ja, persze /szinte keresztüldöfött a szemeivel/

 - Neem.. /könnybe lábadt a szemem/ az ő vállán sírtam ki magam.. teljesen ki voltam bukva.

 - Na, hát gratulálok.. itt vagyok neked, de egy másik srácnak sírod el a bajod?! /mondta dühösen/

 - Csak.. csak, mert azt hittem megcsalsz. Tessék kimondtam.. /potyogtak a könnyeim, de ő csak mosogatott tovább/

 - Mi??? Te normális vagy?! Hogy, hogy a f@$#ß^ gondolhattál ilyet?

39.rész

(Október 23, szombat)

    Ma korán keltem, azt hiszem fél nyolc körül... Átöltöztem és lementem reggelizni. Furcsálltam, hogy Norbi nem volt még lent. Mondtam Andinak, hogy megyek és felkeltem Norbit. De megállított, azzal, hogy Norbi korán reggel elment. Mi a fene folyik itt? Nem beszél velem, kizár, titkolózik és még Klemivel is találkozgat a hátam mögött. Mit kéne tennem?! Andi azt mondta, hogy üzeni nekem: " Négyre itthon lesz.." Az egész napot azzal töltöttem, hogy ide-oda sétálgattam, vagy próbáltam a táncot gyakorolni.. nem nagy sikerrel. Már majdnem öt óra volt, így felhívtam, hogy merre jár...
 

 - Szia, merre jársz..
 - Öö.. majd jövök, hello /és gyorsan letette/
 

  Ami még ennél is rosszabb, hogy a háttérben hallottam a Klemi nevetését.. Mi a fészkes fene folyik itt??? Ugye nem csal meg a legjobb barátnőmmel? Olyan ideges, de egyben csalódott voltam. Úgy döntöttem, kiszellőztetem a fejem. Kisétáltam a parkba, Nagyon fújt a szél a még fent lévő faleveleket is lefújta aszárnyaló égből a sötét és rideg földre. Leültem az egyik padra és csak gondolkoztam miközben néztem a naplementét.... Egyszer csak Levi sétált felém és megkérdezte: