58. rész

(December 24, péntek)

Felszaladtam és anélkül, hogy megnéztem volna, felvettem a telefont.
 - Szia!...

 - ...

 - Halló? Van ott valaki? - szóltam bele ismét, de semmi válasz nem érkezett.

Lerakta a telefont... Megnéztem, hogy ki keresett. Egy titkosított számról hívtak. Vajon ki lehetett az? Furcsán néztem a telefonom és leraktam az íróasztalomra. Kiléptem az ajtón, majd nem sokkal ezután SMS-em jött. Szinte visszaugrottam a telefonomért. Még mindig nem volt szám. Csak egy üzenet.

Sziasztok!

Már második napja írom az új részt. Egész jól haladok. Meséltem nektek, hogy szerdán különleges nap volt a sulinkban. Nem tudom ki mennyire érti, ha azt mondom BEATBOX. Aki még nem hallott róla, röviden annyi, hogy a szájával hangokat ad ki amikből dallamot alkot. Egy nagyon jó beatbox-os srác azaz férfi jött el hozzánk szerdán, neve BassLime. Bevallom őszintén, nem voltam nagy rajongója a "műfajnak", de most annál nagyobb fan lettem a barátnőmmel. >>ITT<< egy saját száma. Imádom ♥ Bár élőben sokkal, de sokkal jobb volt. Csak azért írtam egy rövidke bejegyzést, hogy még több emberhez eljusson a műfaj, illetve BassLime neve. Az új rész ma vagy holnap kerül fel.

Ha meghallgattátok a számot írjatok véleményt kinek, hogy tetszett.

57. rész

(December 23, csütörtök)

A repülőn csak néztem magam elé. Észre sem vettem, hogy már leszáll a repülő. eltelt két óra. Fel sem tűnt annyira magamba mélyedtem, hogy fel sem tűnt..

Anyával leszálltunk a gépről és taxiba ültünk. Annak ellenére, hogy december van, nincs hó és most is csak az eső zuhog. Amíg vártam anyuval a taxit csendben álltunk egymás mellet. De miután beszálltunk a kocsiba megtörte a csendet.

- Kicsim, mi a baj? -hallatszott a hangján, hogy aggódik.

- Nem semmi, vagyis... Non, rien. -ismét csend lett.

Kérés? Óhaj-sóhaj?

Sziasztok!
Végre itt a szünet. Személy szerint nagyon vártam. Ti? A minap beszélgettem anyukámmal és "szembesített", hogy ezután már nem lesz több szünet, csak a nyári. Szóval pihenjek sokat. De most eszembe jutott, gimis vagyok... Szóval éljen az értettségi szünet :DD Mondjuk három év múlva nem fogok így tapsikolni :$ Tegnap elég lájtos napom volt. A suliba csak délután kellet menni (délre). És nem tudom kiknél van suliba ez a Onelife program, de befejezésként volt egy rendezvény. Egész jó volt. Volt rendőr kutyu, helyes TEk-es srác (barátnőmmel még autogramot is kértünk ? <- kicsit hülyék vagyunk) stb. Voltak nyelvi versenyek és *dobpergés* az én nyelvi csoportom lett az első, az osztályom másik fele a második. Az oszt.főnk nagyon büszke volt ránk. Na, de most nem is ez a lényeg. Ki szeretne új részt? Vagy esetleg egyéb kérése van-e valakinek? (Ha tudom teljesítem.) Puszi ♥

Sziasztok!
Ha olvastok, akkor légyszi nyomjatok egy lájkot a facebook oldalamra is. Fontos lenne, és előre is köszönöm ---> Az oldalam

Kérdések és válaszok:

Sziasztok!

   Már páran megkerestetek azzal, hogy írjak magamról. Na, most összejött pár kérdés. Lássuk csak.

Sziasztok!

Sziasztok!

   Elnézést, hogy ennyire megvárakoztattalak titeket. Komolyan elgondolkoztam azon, hogy hogyan tovább. Végül rá kellett jönnöm, hogy egyszer mindennek vége kell, hogy legyen (sajnos). Bevallom őszintén, hogy nem szívesen válok meg ettől a történettől. De végül is a szereplők sem szenvedhetnek örökre, nincs igazam?! Még van hátra pár rész, de közel sem annyi, mint amit már megírtam. Ahogy számolom 10-12 rész lesz még. Bár most nagyon nem happy az állás. A vége garantáltan HAPPY END lesz, mindenkinek. Úgy tervezem, hogy kicsit bepillantást nyújtok a két főszereplő fiú (Levi, Norbi) szemszögébe is egy-egy rész erejéig. Tervezek még egy vissza emlékezős részt is velük. És most nem túl sokat mond, de a "Jövő"-ről is írok majd. Azt még nem tudom, hány olyan rész lesz, de többet is szeretnék. Esetleg, ha van olyan esemény, ami jelenleg ismeretlen (mivel Adri háta mögött zajlott). Írhattok, hogy írjak arról egy részt, valaki olyan szemszögéből, aki tud róla. Jó hír (legalábbis remélem), hogy nem hagyom abba az írást. Az igazság az, hogy három alap story is kavarog a fejemben. Érdekes az egyik misztikus... (?) Nem tudom, hogy hoztam össze a fejemben, mert én nem vagyok túlzottan megszállott ezzel a témával kapcsolatban. Most még nem árulok el részleteket. De háromból legalább egyet meg szeretnék valósítani. Amikor már csak kevés lesz hátra ebből a történetből, akkor megírom a következő előzetesét. És csak remélni tudom, hogy ezután is velem tartotok. Valamint köszönöm, hogy olvassátok az írásomat. U.i.: Gondolom páran szomorúak most, de remélem megbékélnek. Puszi Adri♥

56. rész

Ehhez a részhez találtam egy zenét, aminek a szöveg illik ide. Ha gondoljátok, hallgassátok meg, teljesen igaz a szövege. A zene ♥

(December 23, csütörtök)

    Ma reggel, amikor felkeltem szomorú voltam. Itt kell hagynom a kórházat (nem mintha az olyan nagy baj lenne, de megszoktam itt). Ami még jobban zavar az az a tény, hogy hazamegyek. Bár elhatároztam magam, hogy örülök ennek. Mégsem tudok ma mosolyogni. Négy órakor indul a repülőm, ahogy közeledik, az idő egyre jobban szorul görcsbe a gyomrom. Most dél van, épp befejeztem az ebédet. Írok egy pár sort a naplómba, majd elkezdek pakolni.

    Már majdnem kész voltam, amikor jött anya. A maradékot segített bepakolni, és becsukni a bőröndöm. Még egyszer körülnéztem, hogy mindent elraktam-e. Akkor láttam meg a szekrény aljában a macit. Levi adta nekem, de amikor utoljára elment dühömben bevágtam a szekrénybe. - Na, most nézd meg. Mit csináljak veled? - kérdeztem a macitól. Végül eldöntöttem, hogy egy sokkal jobb helyre küldöm, mint amilyen helyre jönne velem. erről jutott eszembe Levi... Jó barátként őrzöm meg a szívemben, nem pedig úgy, mint az, ahogy az utolsó időben viselkedett. Norbi... hmm. Azt hiszem beszélnem, kell vele, még egyszer utoljára. Eddig harcoltam a döntés ellen. Még egyszer utoljára megpróbálom, akkor tényleg azt mondhatom, hogy mindent megtettem. Ráraktam a macit a bőrönd tetejére. Felvettem a táskám, azután kiléptem a szoba ajtaján. Anya akkor ért vissza.