65. rész

Sziasztok! Igen-igen megint eltűntem, vagyis valami olyasmi. Most hoztam nektek a novemberi részt. Hogy miért novemberi? Hát, mert már novemberben megosztottam (legalábbis azt hittem...) És csak most, hogy a 66. részt írom, nézem, valami nem jó. Hát azért, mert publikáltam. Jó olvasást, és bocsánat az apró bakiért. Idén még jön egy decemberi rész.


 - ...Megértem, hogy egy volt pasival nem szívesen mész el, hiába lettetek barátok. Ha gondolod, szívesen elkísérlek...

Azt hittem, az volt a cikis beszédhelyzet Norbival. De ez... Felülmúlta az előzőt. Most mit mondjak? Hulla ciki, hogy Norbi megtudta, hogy Louis a volt pasim, ráadásul most sincs senkim... Mit mondjak erre?!

 - Lucas nem kellene sietned? Már vagy negyedórás késésben vagy... És ami azt illeti kicsit alul vagy informálva. Beszéljük meg máskor, mert most sietek- néztem Lucasra gyilkos szemekkel.

A táskámból előhalásztam a kulcsomat, és továbbindultam a kocsihoz. Norbi követett, és próbált meggyőzni arról, hogy beszéljük meg azt, amin már nincs mit tárgyalni. Bár még mindig megveszek érte, ha ránézek, be kell látnom, hogy már tényleg nincs közünk egymáshoz... Eltelt másfél év. Egy félig idegen ember áll előttem, már semmit nem tudok róla. Milyen alapon ugorhatnék a karjai közé?

64. rész

            Hajnali két óra van. A sötét szobában csak egy kis asztali lámpa fénye világít, és a monitor fénye pislákol. Az íróasztalnál egy lány ül. Fejhallgatóval a fején, melyben üvölt a zene, de kívülről ebből nem hallani semmit. Csakis az óra kattogását és a billentyűzet vad csattogását. Egyszercsak nyitódik a szoba ajtaja, halkan, és lassan. A lány megállítja a zenét, és az ajtó felé fordul. A lány anyukája kukucskál félig az ajtó mögül.

 - Azt hittem már alszol. Hajnali kettő van- néz a lányra hunyorgó szemmel, mivel látszólag bántj a a szemét az az aprócska, halovány fény is.

 - Jó ezt leírom, és utána lefekszem- ezzel már csukódott is a résnyire nyitott ajtó. A lány újból nekikezdett a monoton gépelésnek. Végül mikor az utolsó szóval is végzett, az utolsó vesszőt is kijavította (tudása szerint). Ránézett az órára. Hajnali négyet mutatott az óra, fogta magát a lány kikapcsolta a fényforrását és a sötét szobában alvásra helyezkedett, végül pár perc elteltével már mélyen aludt.

(Valós események alapján)

Bár hosszú-hosszú kihagyás után, de hoztam az új részt. Remélem tetszeni fog. Következő részt nem tudom, mikor fogok tudni hozni, de addig is minden jót, és sok sikert. És ígérem sietek a következővel. És nagyon szépen köszönöm a kommenteket.

Sziasztok!! Fontos bejelentés:

Sziasztok!

      Nem tudom, hányan nézitek még az oldalamat, de úgy gondoltam magyarázattal tartozom. Tényleg nagyon sajnálom, hogy nem hozok új részeket. (Tudom, hogy állandóan csak bocsánatot kell kérnem azért, mert nem tudok nektek hozni új részt. Higgyétek el nekem is rossz.)
Végig gondoltam, hogy hogyan folytassam így. Arra jutottam, hogy nem adom fel értetek, és magamért sem, mert imádok írni. Bár most ez sajnos háttérbe szorult. Viszont hetente nem tudok új résszel előállni, sajnálom. Ha úgy megfelel, havonta hozok egy részt, és ha szerencsém van az idővel lehet kettőt, de azt nem ígérem.
      Most sem volt túl sok időm, csak erre a pár sorra. Hamarosan itt az őszi szünet, így a következőrészt az őszi szünet folyamán közzéteszem. Ami a Patrícia naplóját illeti, még nem tudom, hogy párhuzamosan menni fog-e a kettő, ha nem akkor az addig félbemarad. És csak miután ezt befejeztem kezdem el. Mert most már tényleg le akarom zárni ezt a sztorit.
     Tudom, hogy sokan elhagytak, de akik még velem vannak nagyon köszönöm a türelmüket, és tudom, hogy nagyot csalódtatok bennem.

   U.i.: Bár nem is tudom, van-e értelme folytatni. Szeretném, ha jeleznétek, hogy még vagytok-e egyáltalán páran. Köszönöm :)

Puszi Adri :-*

Sziasztok!

Jó hétvégét mindenkinek :)

Tudom, hogy nem hoztam suli előtt sem részt, és már nagyon esedékes. Viszont nem tudom, hogy be tudom-e fejezni még ma. Így arra gondoltam, hogy legyen mit olvasni megosztok egy "fiókban" lapuló részt a másik történetemből. Így hát jó olvasást kívánok --> 1. rész
Még egyszer sajnálom, de nagyon sok dolgom, gondom van.

Norbi szemszöge *1. rész*

    Végre sokévnyi vágyakozás, és várakozás után azzal lehetek, akit szeretek. Szép is lenne, ha igaz lenne. Erre ebben a pillanatban jöttem igazán rá. Mikor megláttam azt, akit a legjobban szeretek egy másik srác karjai között. De kezdjük az elején.

  Általánosba szerelmes voltam egy lányba, de nem tekintett többnek, mint egy barátot. Viszont az osztályban az a srác tetszett neki, aki folyton piszkálta, Levi. Nem értem a lányokat...

  Aztán egy nap bejelentette, hogy elköltöznek. Gondoltam, nem lesz vészes, talán még közelebb is lakunk, majd egymáshoz. De kiderült, hogy Franciaországba költözik.

Éjjel-nappal azon gondolkoztam mit tegyek, hogy ne felejtsen el. Aztán a bátyám segített, vagy valami olyasmi. Végül arra jutottam, hogy elmondom neki, hogy szeretem. Bár tudtam, hogy nem marad itt, de el akartam mondani legalább egyszer. Végül nem úgy sült el, ahogy akartam. Finoman fogalmazva lekaptam, bár nem ellenkezett. Nem szólt semmi, és utána beszaladt a házukba. Azután nem láttam többet. Próbáltam megkeresni, hátha legalább beszélni tudok vele, de végül semmi.

Sziasztok!!

Újra megnyílt a másik blogom :) Jó olvasást! Kinek, hogy tetszik az új kinézete? :)

Drágáim!

Sziasztok!

Nagyon úgy látszik Norbi ideje jön :D (Blog+FB) Bár mostanában nem szokásom "fölöslegesen" posztolgatni, de talán ez ad egy kis erőt nektek (és nekem is). Szóval nekiálltam, és még alig tartok valahol a részben (mármint az időben), és máris ezer szó körül járok, fél óra alatt. Szóval azt hiszem ez egy eléggé hosszú rész lesz :D vagy, ha nem tudom olyan ütemben írni, akkor lehet, hogy két rész is lesz. Szóval készülhettek a sok olvasásra ;) és elárulok egy kis TITKOT az új rész(ek)kel kapcsolatban. Sok-sok idézet lesz, amik már elég régen hangzottak el :) puszillak titeket :*

63. rész

- Annyit kérek, hogy hallgass meg. Kezdjük elölről, a legelejéről. Szia, a nevem Norbi- bár magabiztos mosollyal nyújtotta a kezét, viszont szemében a félelem táncolt.

 - Csak egy kérdésre válaszolj. Mit keresel itt?- néztem mélyen a szemébe, és kerestem azt a valakit, akit régen még ismertem.

 - Amikor visszajöttél... Vagyis sok idő eltelt akkor. Butaság volt azonnal döntetni. Annyi idő alatt mindketten mások lettünk. Hülyeség volt onnan folytatni, ahonnan sok évvel ezelőtt félbehagytuk. Nem is beszélve arról, hogy akkor még gyerekek voltunk. Nem a múltbeli énjeink miatt kellet volna úgy döntenünk. Újra meg kellet volna ismernünk egymást. Csak ezt akartam elmondani...

 - Ebben teljesen igazad van. De visszagondolva a sok rossz ellenére is, én élveztem. Jól éreztem magam, és szívből mosolyogtam. Nem bántam meg a Te szavaiddal élve, ezt a „butaságot”, cseppet sem. Rendben, akkor ezt lerendeztük. Most már nincs közünk egymáshoz, nem igaz? Mivel az óta is eltelt másfél év, ahogy Te mondtad változunk. Te is, és én is megváltoztam. Nem szeretném, ha visszahúznál egy olyan időbe, aminek már vége.  És ha jól emlékszem, Te vetettél véget mindennek. Attól, hogy...

Új deign!!

Sziasztok! 
Gondolom észrevettétek, hogy új arca lett a blognak. Ez miatt volt egy ideig inaktív a blog. Bocsánat a hosszú szünetért. De elég lassan megy még az a szerkesztősdi. :) A fejléc saját! És nagyon büszke vagyok magamra, hogy sikerült összehoznom. Remélem tetszik, írjátok, le ha esetleg valami nem tetszik, és azon változtatok. Az új kinézettel együtt jönni fog az új rész is. Köszönöm, hogy kitartotok :)

62.rész

Sziasztok!
Nagyon sajnálom, hogy ismét eltűntem. És, hogy nem tartottam az ígéretemet. Sajnos most sok minden összejött az életemben. Így időm, se kedvem nem volt írni. Bár ez egy hete megszűnni látszik. Még sem haladtam sokat. Mivel rengeteg új dolog jutott az eszembe, amit ehhez, és a másik történethez sem passzol. Így mondhatjuk belekezdtem egy 3-ba. Az csak nagyjából van leírva, hogy ne vesszenek el az ötletek. Tartalékolás későbbre. Tényleg nagyon sajnálom, és köszönöm azoknak, akik még idetévednek, és üzenem: NEM FEJEZTEM BE. Csak most úgy alakult az életem, hogy kevés időm jut ilyesmire. És sajnos egy darabig fenn marad ez az állapot. De igyekszem a részekkel, ahogy csak tudok. És remélem ezzel az új résszel sem okozok csalódást. Jó olvasást. :)

Patrícia:

Már említettem, hogy nemsokára új blogot indítok. Most közzétettem egy kis infót a történetről: az oldal. Jó olvasást, és várom a véleményeket. Mindkét bloggal kapcsolatban.

61. rész

 - Most mégis mihez kezdjek. Elmondjam Charlnak, vagy sem? - gondolkoztam magamban.
Ezalatt végig Levivel szemben álltam. A töprengésem Levi zavarta meg.
 - Jól gondold meg - nézett rám könyörgő szemekkel, majd elment.
Én csak néztem magam elé és töprengtem. Na, most mi legyen Adri, hajrá, ideje megcsillogtatnod a kreativitásod... Aztán megjelent előttem Charl.
•- Ugye milyen aranyos? Persze, hogy az, mivel én bukkantam rá. Na, mondj már valami - vesztette el a lelkesedését komor bambulásom miatt.
 - Mit mondhatnék?
 - Hát, hogy mit gondolsz Leviről. Már ismered, szóval biztos tudsz pár dolgot róla - miután semmi válasz nem érkezett irányomból újból megszólalt.
 - Adri, ne mond, hogy... Mond, hogy ő nem az a Levi?! - reménykedett.
 - De, ő az - bólintottam. - De még mielőtt megszólalnál, rajtad áll, hogy beszélsz-e vele. Miattam ne kerüld, mert engem tényleg nem érdekel úgy - fejtettem ki a válaszom. Erre csak egy mosolyt és egy  hatalmas ölelést kaptam. Ezután már rohant is Levi irányába. Hogy miért döntöttem így? Hát ki vagyok én, hogy közéjük álljak, főleg úgy, hogy mind a ketten a "barátaim".
   Már csak fél óra és újév. Végre lezárult ez az év is. Ilyen kusza évem talán még nem is volt. Pedig nem mondható átlagosnak az életem. Vajon mi lett volna, ha nem jövök vissza? Talán magamat kíméltem volna meg attól, hogy ennyit szenvedjek. De nem bántam meg egyetlen percet sem, amit Norbival, vagy a barátaimmal töltöttem. Ezek, és ehhez hasonló gondolatok jártak a fejemben. Csak akkor eszméltem fel, amikor a bent lévők már visszafele számoltak.
 - 5, 4, 3, 2, 1 - ezután nagy ujjongás tört ki.
Ezzel egy időben egyre több tűzijáték röppent a magasba. Míg én kint csodáltam mindezt, a többiek bent kívántak boldog újévet egymásnak. Valamiért jó volt elképzelni, hogy Norbi csak úgy sétál felém. Majd amikor megfordulok, rám mosolyog, és én a nyakába ugrom. Majd miután megpörget egy forró csókot nyom az ajkaimra. Bárcsak... De, hisz miről álmodozom? Jól tudtam, hogy senki sem lesz mögöttem, mégis megfordultam. Ez fölösleges tett volt.
   Nem sokkal ezután a nyakamba ugrottak a lányok. Széles mosollyal üdvözöltek az újévben is.
 - Hát te? Miért tűntél el így? - nézett dühösen Klemi.
•- Pontosan, miért vagy egyedül az újév első perceiben? - panaszkodott Charl is.
Megráztam a fejem és mondtam nekik, hogy menjenek, vissza én még nézem egy kicsit a tűzijátékot. Utánuk megyek egy kicsit később. Nem szeretek harmadik keréknek lenni. Sőt, most ötödik kerék lennék. Gondolom az még rosszabb, mint a három.
  Beleegyeztek, és visszasétáltak a házba. Végig gondoltam az elmúlt időket. Azt hiszem félóra is eltelt már mikor úgy éreztem - igen, lezártam az elmúlt évet, és pozitívan állok az elkövetkezőhöz. Sarkon fordultam be a házba. Megláttam amint Klemi Marcival az oldalán egy srác és Levi között vannak. Mellesleg Charl is ott állt Levibe kapaszkodva. De mikor meglátott Charl odaszólt Kleminek, majd felém vette az irányt. Egyenesen eltolt a helyről, majd néhány perc elteltével a többiek is követtek minket. (Az ismeretlen srác eltűnt. Mikor kérdeztem őket folyton terelték a témát. Nem értem, mi folyik itt a hátam mögött? Elég hamar elapadt a buli. Szóval már hajnali négyre otthon voltunk Klemiéknél. Az első az volt, hogy kifaggattuk Charlt Leviről. Elmondásai szerint jól elvannak, annak ellenére, hogy csak angolul tudják megértetni magukat egymással. Kíváncsi leszek mi lesz ebből.
   Végre alszanak a csajok. Most megírhatom az újévi leltáram. Szóval kezdjük:
      20XX (tavaly):
 szerelem: 2db
 szakítás: 2db
 új ismerősök: 6db
 elvesztett emberek: 1db
 baleset: 1db
 egyéb: -viták
             -szenvedés

      Újév:
 csodás szerelem: 1 db
 barátok: maradjon ugyan ennyi
 egyéb: -jobb jegyek (most nem a legjobbak)
            -munka (szegénység van)
Hát elég szegényes lista lett ez a mostani. Majd talán jövőre sikerülnek a kívánságaim. Reménykedem.

   Hosszú idő telt azóta mióta utoljára írtam. Már két napja itthon vagyok. Valahogy nem vitt rá a lélek, hogy írjak. Most viszont leírom pársorban az eltelt napokat. Szilveszter után, amit kint töltöttünk jó volt. Mindenfele csavarogtunk. Sajnos hamar hazajöttünk Charlal. Jó lett volna még kint maradni, de most a tanulás ideje következik. (Még most sem tudom, ki volt az a rejtélyes srác szilveszterkor.) Mikor első nap mentem a suliba sokan meglepődtek. Akik nem igazán kedvelnek persze beszólogattak, és jó páran még nem felejtették el a Louisos esetet sem. De nem zavart, mert a barátaimmal vagyok. Ami nagyon érdekes számomra, hogy Charl és Levi még mindig beszélgetnek. És ami még jobban meglepett, hogy Levi felkeresett. Azt kéri, hogy tanítsam őt franciául. Mert imponálni szeretne Charlnak. Ami még viccesebb, hogy Charl is ugyanezt kérte. Szóval tanár lettem, vagy mi-a-fene (?).


Hát most ennyi lenne. Tudom, hogy nem lett túl jó. És én is érzem, hogy ez a szünet nem tett jót nekem. semmilyen szempontból. lelassult a gépelésem, több a hiba, és a fogalmazásom is kíván kivetnivalót maga után... De nézzétek el nekem, ígérem a következő nem lesz ennyire. Nem is tudom milyen jelzőt mondjak rá.  És persze hamarabb is jön. puszi :*

Visszatértem!!!

Sziasztok!

    Végre vége az iskolának. És most itt a VAKÁCIÓ. Két napi alvás után újult erőkkel ülök le a billentyűk mögé. Még egyszer nagyon sajnálom, hogy ilyen sok idő kimaradt. Szépen lassan kezdek visszaszokni a kerékvágásba. Már nagyon elszoktam a sok gépeléstől.

   Ezalatt az idő alatt sokfelé jártam. Említettem már, hogy voltam kint Spanyolban. nagyon szép hely. Nagyon hosszú volt az út. De megérte, ha szeretnétek rakok majd fel képet. Voltam Salgótarjántól nem messze lévő panzióban. Az élmények vegyesek voltak. A szállás BORZALMAS volt. Az étterem része jó volt. És a programok is viccesek voltak, amit az ofőm szervezett. Azt kérdezitek, hogy miért volt rossz a szállás? Rettentő koszos volt. Nem az volt baj, hogy volt egy-két bogár, mert az nyilvánvaló egy erdőben. De az, hogy félóránként kell kenegetnem magam, mert össze-vissza csíptek az (ágyi)POLOSKÁK, na az, azért már nem megy el. Én még egész jól jártam, mert csak a lábam csípték össze, és egy pár csípés van a karomon. De a barátnőm arca tiszta csípés lett másnapra. És akkor azt még ne is említsem, hogy nekem nem volt takaróm (szerencsém, hogy vittem a pokrócom). Nem mintha hozzámertem volna nyúlni ahhoz amit adtak.A barinőmnek fél órán keresztül ráztuk (sállal az arcunkon). Olyan sok dzsuva jött ki belőle, hogy még most is félek. És még egy kis apróság. Elfelejtették közölni, hogy csőtörés miatt "röpke" 120 lépcsőt kell megmászni a Wc-ért és a zuhanyzóért.Ami szintén nem mondható átlagosnak. Komolyan attól féltem, hogy beleragadok a koszos zuhanyzóba fürdés közben (vittem zuhanyzópapucsot). Már amennyire lehetett mosakodni, mert első nap égető forró víz, a második napon pedig jéghideg víz alatt "lehetett" fürdőzni. Nem tudom, hogy ti hogy vagytok vele, de szerintem a kettőnek egyszerre kéne folynia a csapból. A lányokkal gondolkoztunk azon, hogy egyáltalán lefáradjunk a Wc-re, vagy végezzük el az erdőben. A higéniai körülmények ugyanolyanok lettek volna, csak talán a távolság lett volna rövidebb a második esetben. Ezeket csak, azért írtam le, hogy még véletlenül se járjatok úgy, mint mi. Azt hiszem ennyit erről ennyit. Ja nem, még egy apróság ez egy KÉT, azaz 2 (KETTŐ) CSILLAGOS panzió. Kérdezem én, HOL??? o.O

   Spanyolországról nem írok, mert ott minden napom tökéletes volt. Napokig tudnám írni a pozitív élményeket, emlékeket. És felkészülni, mert nemsokára jön az új rész ;) És a következő és így tovább. Nincs megállás. :)

És nektek milyen volt a kirándulás, merre jártatok? :)

Sziasztok! Sajnálom...

Sziasztok!

Rossz híreim vannak. Egy ideig nem leszek itthon. Úgy értem Magyarországon, ugyanis megyek Spanyolországba. Május 19 - 29 között. Jövő hétvégén biztos nem lesz rész, mert akkor pakolok és utána hétvégén sem. (Köszönhető a magyartanáromnak.) 23-áig meg kell tanulni egy verset (25 sor) persze, aki megy ki, annak előtte fel kell mondania. Utána, mikor előtte való nap értünk haza, 30-án pénteken összefoglalunk (+ két 10 soros vers határideje) és júni. 3-án és 6-án TÉMA ZÁRÓ. Meg persze minden másból is jönnek a dolgozatok. És, ha ez még nem lenne elég meg spékeli a tanár azzal, hogy az alatt az egy hét alatt veszi át a téma több, mint felét. Hogy lássátok kb. mennyi az 56-124. oldalból írunk, most a 89. oldalon tartunk. (A könyv A/4 nagyságú és pici betűvel szedett, versek szövegek nem ebben a könyvben vannak, hanem szöveggyűjteményben. szóval ez kőkemény elmélet.) -.-" Szóval nagyon sajnálom :( De egy időre el fogok tűnni. Hogy most lesz-e rész? Nem tudom, attól függ, hogy, hogy végzek ma a tanulással. De ha lesz is akkor is csak este. Még egyszer nagyon sajnálom... És remélem nem haragszotok meg rám ezért. Puszi :)

Májusi körömkihívás - 2. Napraforgó

Sziasztok!

60. rész

 (December 31, péntek)

  Eljött a nagy nap. Ma végre lezárul ez az évem. Összegezve az év első fele jó volt. A második viszont annál rosszabb. Egy év alatt két szakítás, és még nem vagyok túl a másodikon. Azt hiszem, nem kell, hogy részletezzem. Régi barátokkal találkoztam, újakat szereztem (Marci, Dani, Vivi, Ádám). És ellenségeket is (Ria, Ninett, Kiri). Ez csak azt bizonyítja, hogy valamit igenis jól csinálok. Viszont most elraklak, mert keltem a lányokat és készülünk a bulira. Marci barátja rendez egy nagy bulit, és minket is meghívtak. Leszünk vagy ötvenen, ahogy számolom. Mert a focicsapatban 25-en vannak és mindenki két-három embert hívhat. Hála istennek Charl is tud jönni. (Zárójeles megjegyzés: Szerintem tarolni fog külföldiként, csak az a baj, hogy távkapcsolat nem túl jó.) Mindegy keltem őket...

59. rész

(December 26, vasárnap)

  Tegnap egész nap pihentem, és gondolkoztam magamban. Nem igazán tudom felsorolni, hogy min. Rengeteg dolgon agyaltam. Például, milyen lesz újra itt suliba járni. Nem tagadom Norbi is sokszor az eszembe jutott, de akkor kétszer belevertem a fejem a párnába. (Néha segített, néha nem.) Végül is eltelt a nap.

Májusi körömkihívás - 1. Margaréta

Sziasztok!

Ismét úgy döntöttem, hogy jelentkezek egy kihívásra. Természetesen most is Mannához iratkoztam. A májusi téma a virágok. Mivel szeretem a virágokat nem volt kérdés, hogy jelentkezem-e. Az első virág, ami megalkotásra került a margaréta.

58. rész

(December 24, péntek)

Felszaladtam és anélkül, hogy megnéztem volna, felvettem a telefont.
 - Szia!...

 - ...

 - Halló? Van ott valaki? - szóltam bele ismét, de semmi válasz nem érkezett.

Lerakta a telefont... Megnéztem, hogy ki keresett. Egy titkosított számról hívtak. Vajon ki lehetett az? Furcsán néztem a telefonom és leraktam az íróasztalomra. Kiléptem az ajtón, majd nem sokkal ezután SMS-em jött. Szinte visszaugrottam a telefonomért. Még mindig nem volt szám. Csak egy üzenet.

Sziasztok!

Már második napja írom az új részt. Egész jól haladok. Meséltem nektek, hogy szerdán különleges nap volt a sulinkban. Nem tudom ki mennyire érti, ha azt mondom BEATBOX. Aki még nem hallott róla, röviden annyi, hogy a szájával hangokat ad ki amikből dallamot alkot. Egy nagyon jó beatbox-os srác azaz férfi jött el hozzánk szerdán, neve BassLime. Bevallom őszintén, nem voltam nagy rajongója a "műfajnak", de most annál nagyobb fan lettem a barátnőmmel. >>ITT<< egy saját száma. Imádom ♥ Bár élőben sokkal, de sokkal jobb volt. Csak azért írtam egy rövidke bejegyzést, hogy még több emberhez eljusson a műfaj, illetve BassLime neve. Az új rész ma vagy holnap kerül fel.

Ha meghallgattátok a számot írjatok véleményt kinek, hogy tetszett.

57. rész

(December 23, csütörtök)

A repülőn csak néztem magam elé. Észre sem vettem, hogy már leszáll a repülő. eltelt két óra. Fel sem tűnt annyira magamba mélyedtem, hogy fel sem tűnt..

Anyával leszálltunk a gépről és taxiba ültünk. Annak ellenére, hogy december van, nincs hó és most is csak az eső zuhog. Amíg vártam anyuval a taxit csendben álltunk egymás mellet. De miután beszálltunk a kocsiba megtörte a csendet.

- Kicsim, mi a baj? -hallatszott a hangján, hogy aggódik.

- Nem semmi, vagyis... Non, rien. -ismét csend lett.

Kérés? Óhaj-sóhaj?

Sziasztok!
Végre itt a szünet. Személy szerint nagyon vártam. Ti? A minap beszélgettem anyukámmal és "szembesített", hogy ezután már nem lesz több szünet, csak a nyári. Szóval pihenjek sokat. De most eszembe jutott, gimis vagyok... Szóval éljen az értettségi szünet :DD Mondjuk három év múlva nem fogok így tapsikolni :$ Tegnap elég lájtos napom volt. A suliba csak délután kellet menni (délre). És nem tudom kiknél van suliba ez a Onelife program, de befejezésként volt egy rendezvény. Egész jó volt. Volt rendőr kutyu, helyes TEk-es srác (barátnőmmel még autogramot is kértünk ? <- kicsit hülyék vagyunk) stb. Voltak nyelvi versenyek és *dobpergés* az én nyelvi csoportom lett az első, az osztályom másik fele a második. Az oszt.főnk nagyon büszke volt ránk. Na, de most nem is ez a lényeg. Ki szeretne új részt? Vagy esetleg egyéb kérése van-e valakinek? (Ha tudom teljesítem.) Puszi ♥

Sziasztok!
Ha olvastok, akkor légyszi nyomjatok egy lájkot a facebook oldalamra is. Fontos lenne, és előre is köszönöm ---> Az oldalam

Kérdések és válaszok:

Sziasztok!

   Már páran megkerestetek azzal, hogy írjak magamról. Na, most összejött pár kérdés. Lássuk csak.

Sziasztok!

Sziasztok!

   Elnézést, hogy ennyire megvárakoztattalak titeket. Komolyan elgondolkoztam azon, hogy hogyan tovább. Végül rá kellett jönnöm, hogy egyszer mindennek vége kell, hogy legyen (sajnos). Bevallom őszintén, hogy nem szívesen válok meg ettől a történettől. De végül is a szereplők sem szenvedhetnek örökre, nincs igazam?! Még van hátra pár rész, de közel sem annyi, mint amit már megírtam. Ahogy számolom 10-12 rész lesz még. Bár most nagyon nem happy az állás. A vége garantáltan HAPPY END lesz, mindenkinek. Úgy tervezem, hogy kicsit bepillantást nyújtok a két főszereplő fiú (Levi, Norbi) szemszögébe is egy-egy rész erejéig. Tervezek még egy vissza emlékezős részt is velük. És most nem túl sokat mond, de a "Jövő"-ről is írok majd. Azt még nem tudom, hány olyan rész lesz, de többet is szeretnék. Esetleg, ha van olyan esemény, ami jelenleg ismeretlen (mivel Adri háta mögött zajlott). Írhattok, hogy írjak arról egy részt, valaki olyan szemszögéből, aki tud róla. Jó hír (legalábbis remélem), hogy nem hagyom abba az írást. Az igazság az, hogy három alap story is kavarog a fejemben. Érdekes az egyik misztikus... (?) Nem tudom, hogy hoztam össze a fejemben, mert én nem vagyok túlzottan megszállott ezzel a témával kapcsolatban. Most még nem árulok el részleteket. De háromból legalább egyet meg szeretnék valósítani. Amikor már csak kevés lesz hátra ebből a történetből, akkor megírom a következő előzetesét. És csak remélni tudom, hogy ezután is velem tartotok. Valamint köszönöm, hogy olvassátok az írásomat. U.i.: Gondolom páran szomorúak most, de remélem megbékélnek. Puszi Adri♥

56. rész

Ehhez a részhez találtam egy zenét, aminek a szöveg illik ide. Ha gondoljátok, hallgassátok meg, teljesen igaz a szövege. A zene ♥

(December 23, csütörtök)

    Ma reggel, amikor felkeltem szomorú voltam. Itt kell hagynom a kórházat (nem mintha az olyan nagy baj lenne, de megszoktam itt). Ami még jobban zavar az az a tény, hogy hazamegyek. Bár elhatároztam magam, hogy örülök ennek. Mégsem tudok ma mosolyogni. Négy órakor indul a repülőm, ahogy közeledik, az idő egyre jobban szorul görcsbe a gyomrom. Most dél van, épp befejeztem az ebédet. Írok egy pár sort a naplómba, majd elkezdek pakolni.

    Már majdnem kész voltam, amikor jött anya. A maradékot segített bepakolni, és becsukni a bőröndöm. Még egyszer körülnéztem, hogy mindent elraktam-e. Akkor láttam meg a szekrény aljában a macit. Levi adta nekem, de amikor utoljára elment dühömben bevágtam a szekrénybe. - Na, most nézd meg. Mit csináljak veled? - kérdeztem a macitól. Végül eldöntöttem, hogy egy sokkal jobb helyre küldöm, mint amilyen helyre jönne velem. erről jutott eszembe Levi... Jó barátként őrzöm meg a szívemben, nem pedig úgy, mint az, ahogy az utolsó időben viselkedett. Norbi... hmm. Azt hiszem beszélnem, kell vele, még egyszer utoljára. Eddig harcoltam a döntés ellen. Még egyszer utoljára megpróbálom, akkor tényleg azt mondhatom, hogy mindent megtettem. Ráraktam a macit a bőrönd tetejére. Felvettem a táskám, azután kiléptem a szoba ajtaján. Anya akkor ért vissza.

Sziasztok!

Sziasztok! Már többen is megkerestetek azzal, hogy meséljek magamról. Szívesen megosztok egy-két titkot. Már gyűjtöm, hogy miről is írjak, de ha gondoljátok írjatok. Mi érdekel titeket... Bármire szívesen válaszolok.

55.rész

(December 20, hétfő)

    Rengeteget gyakorolok, az orvosok is megdicsérték az akaraterőmet. Már mondhatni szaladok, na, jó azért nem... De már sétálni tökéletesen tudok, csak néha inogok meg. Ma is a folyosón sétálgattam, amikor egy eszetlen vadbarom meglökött. Persze nem tudtam megtartani az egyensúlyom, így esni kezdtem. Nagy meglepetésemre valaki elkapott. Mikor megláttam ki az köpni, nyelni nem tudtam. Krisz?! Mégis mit keres itt?

 - Hát te? Miért vagy itt? - robbant ki belőlem.

 - Talán baj? - nevetett és segített talpra állni.

Komolyan kedvem támadt felpofozni az anyja helyett is. Miután elmondta végleg haza, jön. Kicsit lefagytam - What?. Nem értem őt, kint akar tanulni. Megtanul folyékonyan franciául, felveszik oda, ahova menni akar, majd egy kis idő múlva (másfél év) haza táncol azzal, hogy bocs mégse. Csak nekem furi ez?

 - Tegnap jöttem haza, akkor hallottam anyától mi történt veled. De látom, már szaladsz - viccelődött.

 - Hát, te is tudod, milyen vagyok. Szívós mit egy csótány - nem jutott eszembe jobb hasonlat.

Tíz perc röhögés után - Hát lehet, hogy szívós vagy, sőt biztos. De nem vagy olyan csúnya, mint a csótány - nevetett tovább. - Hallom mi van Norbival és veled... - folytatta.

 - Hát akkor mesélhetnél, mert én nem tudok szinte semmit - csodálkozva felvonta a szemöldökét. - Szakítottunk, de nem tudom miért. Te mennyit tudsz? - folytattam.

 - Hát úgy látszik, én se tudok többet. Jól vagy már? - kérdezte aggódóan.

 - Tudom, hogy az öcséd, de nem éri meg, hogy életem végéig küzdjek érte. Megpróbáltam, de nem. Már feladtam - egy keserű mosoly ott settenkedett a szám sarkában.

 - Jaj, tudom, hogy az öcsém egy bunkó idióta. Nem kell bemutatni - bólogatott egyetértően.

Még egy ideig szidta Norbit. Mondtam neki, hogy hagyja ezzel Norbit, mert feleslegesen kavarja fel őt, és engem is.

 - Miért? Hát, ha észbe kap, és újra összejöttök.

 - Biztosra tudom, hogy ez nem történik meg - nevettem fel fájdalmasan.

Láttam Kriszen, hogy érdekli miért, de nem akar többet kérdezősködni. Jó sokat beszélgettünk, én közben fel-alá járkáltam. Egyszer kétszer még elkapott, aztán elment. Későre járt, így lezuhanyoztam és ágyba bújtam. Holnap jön anya és csütörtökön pedig már el is hagyom a kórházat (és az országot).

54.rész

(November 23, hétfő)

    A gondolataimat megzavarta a kiabálás. Kimentem, hogy megnézzem mi történt. Nem hittem a szemeimnek. Levi verekedett... Nem láttam az arcát a másik srácnak. Csak, amikor már két férfi leszedte őket egymásról. Nem hittem a szememnek... Ott álltam ledöbbenve, hogy ilyen hosszú idő után így látom újra Norbit. Levinek az arca csupa vér volt. Norbi is kapott pár ütést, de nem nézett ki olyan rosszul, mint Levi. Hirtelen annyira meg voltam zavarodva, csak annyit tudtam kinyögni, hogy -Levi jól vagy? Azután ott álltam némán kettőjükre nézve. Megjött a rendőrség, letartóztatták őket. Ezután a rendőr megkérdezte, hogy ismerem-e őket.

 - Persze ő Levi a barátom, és ő... - még mielőtt folytathattam volna Norbi közbevágott.

 - Semmi közöm ehhez a nőhöz - ez lesokkolt, akkor miért van itt?

 - Igaz ez hölgyem?

 - Öhm.. igen, vagyis nem. Egy osztályba járunk, de semmi több -ahogy ezt kimondtam könnybe lábadt a szemem.

A fiúkat elvitték a rendőrök, engem pedig visszakísértek a szobámba. És azt hiszem kaptam egy kis nyugtatót, a gyógyszerem mellé. Rengeteget agyaltam. Nem értettem semmit. Azt hiszem Norbi volt az, aki benyitott. De miért jött, ha számára egy ismeretlen ember vagyok? Nem értek semmit. Csak egyet akarok soha többet nem akarom látni egyiküket sem. Azt érzem Levi eltitkolt valamit előlem. És ők tudnak valamit, amit én nem. Tudni akarom mi folyik a hátam mögött.

Körömkihívás: Kedvenc minta

Sziasztok! Ez az utolsó előtti fordulója a márciusi körömkihívásnak. Kedvenc minta.. Hmm... mit is csináljak? Hát ez volt az egyetlen téma aminél nem tettem fel ezt a kérdést. LEOPÁRD *.* Ez a kedvenc mintám, amit elviselek magamon. Egy pár ruhám is van. (Tavaszi kabát, szőrös mellény, egy dögös póló.) Íme a képek a maniról:

Felhasznált körömlakkok:

True Lover 14 (sötét)

Paris 569 (világos, kis szexi :D )

a fekete akril festék

Később teszek még fel képet, de most csak erre futotta telefonról. Bocsi

Körömkihívás: Kedvenc körömlakk

Sziasztok!! A mai köröm kihívás témája: Kedvenc körömlakk. Nem tudom mit is mutathatnék. Talán akkor mondanék igazat, ha mind a 96 lakkot lefotóznám, ugyanis mindet imádom. A színek csodásak. Rengeteg található a birtokomban (bár elég szegényes Mannáéhoz képest). Nem is tudok választani sajnos. Régebben lefotóztam a lakjaimat, szóval most abból hozok képet (sok nem szerepel, ami már most megvan):

És még jó pár.

Ha van olyan amelyik megtetszett írj komiba. És szívesen leírom a kódját (már ha van).

53. rész

(November 23, hétfő)

   Kedves naplóm, azt hiszem, kezdek megőrülni. Legalábbis azt hiszem... Azok, akik őrültek tudják magukról? Egy hete, hogy utoljára írtam. Az utolsó dolog, amit leírtam az a furcsa álom volt. Ez alatt az egy hét alatt nem sokat aludtam. Minden éjszaka az álmom kellős közepén felriadtam. És az, ami miatt felriadok ez a mondat:  ~ˇ Adri, nyisd ki a szemeid, ne tedd ezt velem. Nem hagyhatsz itt. Szeretlek!!ˇ~.  Csak ismételgeti, ismerem a hangját, de fogalmam sincs, ki lehet az. Szeretném azt, hinni, hogy Norbi mondja. De ha ő mondta a balesetkor, akkor tud a balesetemről.. és ha tud róla, akkor már jött volna. Vagy tévedek?! Biztos csak a képzeletem játszik velem. Túlságosan akarom, hogy szeressen. Telik az idő egyre közelebb van az az idő, amikor hazamegyek. Furcsa mikor várom, a nap végét olyan lassúnak érzem az idő múlását, de ha visszagondolok az elmúlt napokra, akkor olyan rövidnek tűnik. Kevés a látogatóm… és Klemi is hetente csak egyszer látogat, mint Tomi. Úgy tűnik Levit sikerült elmarnom magamtól. Már két hete nem láttam. Azt hittem, hogy meg fogok könnyebbülni, hogy "eltaszítom magamtól". De nem, fáj a szívem... Fáj, hogy nem látom, nem mosolyog rám. Talán Norbi pótlékként gondolok rá, vagy nem is tudom. Csak annyit tudok, hogy hiányzik mellőlem. Nem tudom, mit írhatnék még... Tik-tak tik-tak... Olyan lassan telik az idő.

[...]

Körömkihívás: Kedvenc glitteres lakk

Sziasztok!! Bár még csak most kezdődött ez a hónap, de máris a harmadik fordulójához értünk a kihívásnak. Kedvenc glitteres lakk. Igazából mindent szeretek, amit csillog-villog :D Na, de most "egyszerű" volt a választás. Méghozzá azért, mert pont ma szereztem be egy új lakkot és ahhoz választottam csillámos lakkot. Nem is szaporítom a szót. (Inkább a történetre pazarolom a szavakat.) Íme a kész mani:

 Nem tudom, nekem tetszik (bár nem szeretem a barnát túlzottan). De ma a Rossmanban megszólított: Végy meg, végy meg :DD. Nem volt szívem otthagyni. A glitteresek már régebb óta megvannak, szegények már fogyófélben vannak. Na, lássuk ezeket a drágákat:

(Balról-jobbra:)

Rimmel London Salon PRO 397 (1199,-ért vettem)

Da Vinchi 104G (elég olcsó volt, 249,- fél éve vettem kb.)

Da Vinchi 109G (ezt is 249,-ért vettem ;) )

Mára ennyi, holnap hozok új részt is puszi :* Remélem tetszik És Nektek melyik a kedvencetek? ♥

Köröm kihívás: Kedvenc technika

  Sziasztok! Meghoztam a köröm kihívás második fordulójára szánt képeket. Amikor olvasgattam, akkor valahogy elsiklottam felette. DE amikor ott voltam, hogy választok, azt mondtam - Á, ez semmi. Egyértelmű, hogy a...  Na melyik technikát is? :D Rengetegfélét szoktam csinálni. Márvány, szivacs, nylon (folpack) és ezek keverve, variálva. Végül csak azért döntöttem ez mellet, mert tudtam, hogy másnap olyan ruhában megyek, amihez menne. Szóval a "kedvencem" a szivacsos (színátmenet). De, hogy ne legyen olyan unalmas tettem rá mintát. A gyűrűsujjamra rózsa minta került. Íme pár kép:

És íme a lakkok:

(Balról-jobbra)

Ezt egy újsághoz kaptam még tavaly szeptemberben (azt hiszem a blikkhez volt)

True Lover 08 (rózsa)

 Ez egy COLOR TREND lakk, de már ősrégi, a számát nem tudom :(

Essence colour & go 138 L.O.L

AVON seeddry+ limeade

True Lover 16

AVON pastel pink(lemaradt a képről, a rózsánál használtam)

Hát körülbelül ennyi lenne :) Remélem tetszett. Nektek mi a kedvenc technikátok?

Körömkihívás: Kedvenc szín

Sziasztok!

Már említettem, hogy megpróbálkozok egy körömkihívással. Tehát ez az első. A téma "Kedvenc szín" na ez elég nehéznek tűnt nekem, mivel én minden színt imádok. Rengetek, olyan körmöt csináltam már, amin nem egy és nem is két szín köszön vissza. Mivel jön a tavasz, arra gondoltam, hogy az egyik vidám színekből álló manimat mutatom meg ez alkalommal. Ezt kétféle képen hordom. Nyáron amikkor nincs suli a merészebbet, suliba a visszafogottabbat (?), ha nevezhető annak. Íme róluk a kép:

52. rész part 2

- Régen miért nem tudtál, ilyen lenni? - gondoltam magamban.

    Hitem azt, de mikor lehervadt a mosoly az arcáról rájöttem, hogy hangosan mondtam ki. A számhoz kaptam a kezeimmel és elkezdtem makogni. 

 - öhm.. bocsi nem úgy értettem. Nem akartam.. bocsáss meg..

 - Nyugi, megértem. Jogos a kérdés.

 - Nem, nem az... felejtsd el, amit az előbb mondtam. Kérlek... - láttam az arcán, hogy nagyon megbántottam.

 - Tudod mit? Nem válaszolok most. Csak majd a szilveszteri bulin. Szóval csak akkor tudod meg a választ, ha eljössz velem - megint elmosolyodott, de ez a mosoly kicsit fájdalmas volt.

   Ezután egy órát tanultunk, de azt hiszem nem voltam nagy segítség. Mivel végig a történteken kattogott az agyam. Fel sem tűnt, amíg nem szólt.

 - Húú, jól vagy? Ez a kattogás borzalmas, hallom, ahogy nyikorog az agyad - vigyorgott újra a rendes Levis mosollyal.

 - Mi? Nem... csak azon gondolkoztam, hogy "hogy lehettem ilyen bunkó?".

 - Ne ostorozd magad. Fáj így látnom téged és nagyon aggódom is érted. Te nem éreznél ugyanígy egy ilyen esetben miattam? - hosszú hallgatás után elhatároztam, hogy nem ringatom hiú álmokba, így hát nekikezdtem.

 - Tudod én még a történtek ellenére is Norbit szeretem. És azt hiszem ez egy jó darabig nem fog változni. Szeretlek, mint barátot és persze aggódnék érted. De ez nem ugyanaz az érzés, mint amit te érzel. Sajnálom... - némán felállt nyomott egy puszit a homlokomra, egy fájdalmas mosoly után elment.

(November 9, hétfő)

   Anya bejött a kórházba, sokat beszélgettünk. Jó volt, hogy végre nem veszekedtünk a visszaköltözés miatt. Az igazat megvallva nem tudom, mit akarok. Az eszem azt mondja, ha hazamegyek mindenkinek jobb lesz. És legalább szépen csendben le tudom zárni az érzéseimet Norbi iránt. Persze Levinek is az lenne a jó, mert így nem várna rám. És persze Norbinak sem lennék útban, de a szívem egészen mást akar... Ezen gondolkoztam, amikor anya megzavart.

 - Kicsim, hallod, amit mondok?

 - Jaj, bocsi anyu kicsit elkalandoztam. De most már figyelek...

 - Na, szóval. Mint az imént mondtam... Elintéztem a sulit. Mivel év közepe van, nem lehet átíratni a régi sulidba. De beszéltem mindkét iskolával. Végül úgy sikerült megoldanom erre az évre az iskolát, hogy ebben az iskolában leszel regisztrálva, mint tanuló. De "cserediákként" ott fogsz iskolába járni. A következő tanévben pedig már át leszel íratva. - mosolygott elégedetten.

 - Aham.. jó. Ügyes vagy anya.

 - Mi ez a nézés? ... Mindegy ne is folytasd! Tudom, hogy nem akarsz visszajönni, de így sem tudsz hatni a lelkiismeretemre - dacoskodott.

 - Tudom... Csak azt nem tudom, hogy mondjam el ezt Levinek. Érzem, hogy gyűlölni fog ér(te).. - fejeztem volna be, de egy puffanást hallottam.

 Levi állt az ajtóban, a puffanás pedig a földre ejtett szatyortól származott. Láttam rajta, hogy megdöbbentettem. Én sem tudtam megszólalni, nem így akartam elmondani neki. Anya kiment, hogy meg tudjuk beszélni.

 - Van valami... fontos dolog, amit el kell mondanom. Később akartam, mert nem akartalak megbántani vele. A szüleim azt akarják, hogy visszamenjek, és most már én is vissza akarok menni. Sajnálom, hogy nem mondtam el, de remélem attól még barátok maradunk. Mert nem akarlak elveszíteni.

 - Vagyis,... ha igent mondok, akkor itt maradsz? Ha csak barátok maradunk... - mereven bámulta maga előtt a földet.

 - Nem... Nem én döntök, apámék döntöttek, de most már megértem és az eszemmel felfogtam: Így lesz a legjobb mindenkinek.

- Ha elmész... Azt soha nem fogom megbocsájtani. ... De! Tudom, képtelen lennék megállítani téged Adri. Én nem vagyok képes rá. Miért,... miért nem lehetek én az, aki meg tud megállítani?! - Szorította ökölbe a kezét.

 - Sajnálom... - elcsuklott a hangom.

 Felállt és közel hajolt hozzám, mélyen a szemembe nézett. Majd megszólalt azzal a mély hangjával. - Mond meg az igazat... Ha szüleid nem akarnák, hogy hazamenj, elmennél? Erre nem tudtam mit válaszolni csak nyeltem egy nagyot és hallgattam. - Értem... megértem, ha szüleid mondják, akkor muszáj. De most azt hiszem, megyek.

(November 16, hétfő)

   Egy hét telt el azóta, hogy Levi megtudta visszaköltözöm. Bár azt mondta nem haragszik rám és megérti, hogy a szüleim így döntöttek, mégsem jött egy egész hét alatt. Talán csak egyszer..., de akkor is alig beszéltünk és hamar el is ment. Olyan rossz érzés, hogy ilyen hűvös velem. Olyan egyedül vagyok. Anya visszament, mert munkája van. Levi nem jön, Klemi és Tomi a sulival van elfoglalva. Ilyen egyedül soha nem éreztem magam. Sokat gondolkoztam, de úgy gondoltam alszom egyet.

  Sötét van, egyedül vagyok. Segíts! Üldöz.. mi az? Ne, csak ne érj utol. NEEE!! Fény, mi adja ezt a vakító fényt? Mi lehet az? Közeledik, egyre csak közelebb van....(!) Mi ez az érzés? Valaki sorosan ölel, de miért? Miért nem tudom kinyitni a szemeim... Ki ez, kik ők? Honnan tudják a nevem.. Miért szólongatnak? Miért hallom az aggodalmat a hangjukon? Annyi a kérdés, de semmi válasz... ( ~ˇ Nicole! Nyisd ki a szemed.. Ébredj... Adri!! ˇ~ ) Én is ki akarom nyitni, de nem megy. ( ~ˇ Adri, nyisd ki a szemeid, ne tedd ezt velem. Nem hagyhatsz itt. ˇ~ ) Mi ez? Kié ez a hang? Mély, de olyan lágy, hogy el tudnék olvadni tőle... Ismerem ezt a hangot, tudom ő...

  NORBI!! - kiáltottam miközben kipattantak a szemeim. A kórházban találtam magam. Ekkor jöttem rá, hogy mi történ. És, hogy ez csak egy rossz, nagyon rossz álom volt. De honnan jött az álom? Lehet, hogy visszaálmodtam a balesetem?! De Norbi ott sem volt, csak Levi. De most, hogy belegondolok akkor is két hangra emlékszem. Ott volt Norbi? Nem, az lehetetlen.. ha nem felejtem el gyorsan, akkor bele fogok őrülni ebbe.

  Kinéztem az ablakon, már sötét volt. Sokat aludtam, nagyon fáradt lehettem, na, mindegy. Vissza is fekszem.

!!! ÚJ TÉMA AZ OLDALON !!!

Sziasztok!

   Már egy ideje nézegettem a blogok közti köröm kihívásokat. Úgy gondoltam megpróbálkozom egyel, amit Manna blogja hirdet. Szóval remélem tetszeni fog majd nektek. Március 4., 9., 14., 18., 23., 27-én teszem fel. Persze ez nem azt jelenti, hogy félbemaradnak a részek. Most is éppen azon dolgozom. :) Hát azt hiszem ennyi lenne.

52. rész part 1

(November 8, vasárnap)

    Reggel arra ébredtem, hogy a törött lábam nagyon fáj. Mintha egy szűk csőben húzták volna. Hívtam egy nővért, mert nem egészen értettem, mi a baj, mivel ránézésre ne volt semmi. Megkaptam a "diagnózist", beledagadt a lábam a gipszbe. Levettem a nadrágom (azért, hogy ne legyen tiszta gipsz a ruhám) és vártam az orvosra, hogy újra gipszeljen. Már tíz óra fele volt, de még mindig az orvost vártam. Na, ekkor jutott az eszembe, tegnap megbeszéltem Levivel, hogy segítek neki tanulni TÍZ óra körül. Ahogy ezt kimondtam magamban betorpant ő. Hát rém ciki volt, mondhatom. Csak képzeljük el, bugyiban fekszem az ágyon (persze fölül rendesen fel voltam öltözve). Levi is, szegény úgy ledöbbent, hogy még elfordulni is nehezére esett. Mereven nézett egem, persze én mondtam neki, hogy menjen, ki vagy legalább forduljon el. Ez csak úgy sikerült neki, hogy fejbe dobtam a párnámmal. Mikor nagy nehezen elfordult óriási küzdelmek árán megszereztem az ágy végébe összehajtott takarót. Betakaróztam, és mondtam neki, hogy most már megfordulhat. Lesütött szemmel odahozta a párnát és leült mellém.

51.rész

 - Kicsim... apáddal elengedtünk ide, mert úgy gondoltuk, hogy elég érett vagy és felelősségteljes ahhoz, hogy megpróbálj egyedül élni - mondta anyu szépen lassan koncentrálva arra, amit mond.

 - Igen, és ez volt a legjobb, ami történt...- mosolyogtam.

 - De tudod... Szóval akkor megérted, hogy a legjobbat akarjuk neked. Éppen ezért hoztuk meg ezt a döntést. Már akkor, mikor olyan beteg voltál kétségek merültek fel bennem. De édesapád megnyugtatott, viszont ez már sok... Mivel a lehető legjobbat akarjuk neked, meghoztuk ezt a döntést. Miután felépültél visszajössz Franciaországba velem. Tudom, hogy itt vannak barátai, de egyedül nem tudsz boldogulni még. /mikor elmondta lefagytam/

 - Hogy micsoda? Ezt nem hiszem el... Miért nélkülem döntöttétek el - teljesen kiakadtam.

 - Kicsim nyugodj meg, olyan lesz, mint régen... - próbált nyugtatni.

 - Most miért jó az neked, hogy tönkreteszed az életem. Gyűlölöm, nem akarok visszamenni. Elegem van, hogy sohasem dönthetek a SAJÁT életemről. Volt valaha, hogy számított a véleményem.. Amikor elrángattatok a barátaimtól?! Most végre újra együtt lehetek velük, erre szó nélkül elrángatsz. Mondjuk mit is vártam, te ilyen vagy. Önző... utállak.

 - Nem érdekel, mit mondasz, akkor is visszajössz megértetted?! - ezután kiviharzott a szobából.

  Bár még soha nem mondtam anyának, amit akkor mondtam. Vagyis még akkor sem, mikor kicsiként elrángatott egy idegen országba. Azt hiszem nem komolyan gondoltam, vagyis igen. Abban a percben talán igen... Ki akartam magamból adni a dühöt és elmondani valakinek. De inkább úgy döntöttem, hogy inkább csak előtte mondom el a fontosabb embereknek, Levinek, Kleminek, Tominak, Daninak, Marcinak. Egész este azon gondolkoztam "Milyen lesz, ha visszamegyek?". Az ottani barátaim közül senki sem maradt. Ekkor a laptopom csilingelt kettőt. A facebook volt az... "Két új üzente"

50. rész

(November 4, szerda)

    Levi szorosan ölel és feküdtünk az autó előtt. Nem bírtam abbahagyni a reszketést. Bár, csak pár másodperc volt az egész, de olyan hosszúnak tűnt. Nem bírtam megszólalni, se megmozdulni. Ezután minden kezdett elmosódni. Még pár dolgot hallottam a nevemen szólongattak és azt hiszem mentő hangját is. De bárhogy akartam nem bírtam kinyitni a szememet. Csak az járt a fejemben - Levi, Levi nem sérülhet meg miattam. Egyszer csak kezdtem ébredezni, nagyon fájta fejem, így időbe telt mire ki tudtam nyitni a szememet. A szobában, ahol feküdtem sötét volt, csak a vészkijáratot jelző láma világított a maga zöldes, halovány módján. Valaki..., valaki fogta a kezemet. Az ágyam mellet kuporgott ráborulva az ágyra. Aludt, de mégis úgy szorította a kezemet, mintha csak az életem múlna rajta. Bár nem láttam az arcát, biztos voltam benne, hogy Levi az... Ki más lenne? A szüleim nincsenek itt. Lehet, hogy még nem is tudnak a balesetről. Klemi vagy Tomi... nem hiszem. Vagy talán? Nem ő sem lehet, Norbit nem érdeklem. Feküdtem az ágyon éreztem, hogy valami nem stimmel a lábammal. Iszonyatosan fájt, elengedtem Levi kezét és megsimítottam az arcát. Közben halkan suttogtam - Köszönöm, mindent köszönök. Bár megígértem Louisnak és ami fontosabb anyának, hogy nem sírok, de nem bírtam tovább a könnyeimmel. Szépen csendben sírtam, csak peregtek a cseppek sorban le az arcomon. Azután valamikor álomba sírtam magam. Másnap arra keltem, hogy a nap csiklandozza az arcom. Lassan kinyitottam a szemem, Levi nem volt a szobában. Már biztos hazament - gondoltam. Ekkor lépett a szobába, akkor láttam csak, hogy egy kötés van a homlokán. Észrevette, hogy fent vagyok, nem szóltunk semmit, ő némán odasietett az ágyamhoz. Még mindig csend volt. Nagy gombóccal a torkomban nyeltem egyet, majd így szóltam - Köszönöm, hogy megmentettél. Mosolyogtam rá gyengéden. Ő visszamosolygott, lágyan megfogta a kezemet és így szólt:

49.rész

~ A féktelen rohanás...

(November 2, hétfő)

    Norbi állt az ajtóban. Abban a pillanatban elszállt minden bátorságom. Gondoltam, hogy sokkol majd, de nem hittem, hogy ennyire. Kit álltatok, túl vagyok rajta, még mit nem...

 - Hát te? Mit keresel itt... /úgy tűnik nem vette észre Levit/

 - Csak ajándékot hoztam a szüleidnek, köszönetképpen, hogy itt maradhattam egy ideig. /miközben ezt mondtam odajött a kapuhoz/

  Pár másodpercig csak néztük egymást... furcsa érzés volt, teljesen elfeledkeztem mindenről. Olyan érzés volt, mintha beszippantott volna a szeme.

 - Aaa, csak add már oda és mennyünk. /kiáltott oda Levi/

 - Hát ez meg? Mit keres itt...

  Levinek akart menni, de én közéjük álltam. Norbi erre még jobban dühbe gurult. Most így visszagondolva nem volt túl jó ötlet Levivel menni, bár nem tudtam magamról levakarni. Persze Norbi csak ordítozott, hogy mekkora egy *$@!ß vagyok. Ekkor pedig Levi is bepöccent, szóval két tűz között álltam. Nem elég, hogy megcsaltál ezzel a csávóval, még idehozod... - mondta Norbi. 

48.rész

~ Tanulás és az első nap...

(November 1-2)

    Ma reggel én keltem fel előbb. Csendben összeszedtem azokat a könyveket, amiből tanulni kell. Átöltöztem majd végighasaltam az ágyon. Fülhallgatóval zenét hallgattam és közben gőzerővel tanultam. Nem sokkal később Klemi is felkelt.

 - Bocsi, hangos voltam... Felkeltettelek?

 - Nem, magamtól keltem. /mondta kómás fejjel/

  A fejére húzta a takarót, majd fél másodperc után felült és döbbenten rám nézett. Azt hiszem, csak most esett le neki, hogy újra itt vagyok. És talán még a hajam is furcsa volt neki.

 - Hát te? Mikor jöttél?

 - Tegnap késő este jöttem haza, de a cuccaim már délután óta itt vannak. /mosolyogtam/

 - És a... izé a hajad? Mi történt vele? /igazam volt/

 - Nem tetszik? /kérdeztem/

 - De-de,  csak szokatlan... Furcsa, hogy ahányszor elmész, mindig másképp jössz vissza. /nevette el magát/

47.rész

~Átvágtak... már megint...

 (Október 31, szombat)

 

Gyerünk Adri, csak az igazat..

 -  Figyelj Charl, ez nem az, aminek látszik...

 - Ja, persze.. /vágott a szavamba/

 - Gyere le, és elmondom. /nyugtattam/

 - Nem, tudod mit? Elmondom, miért is jöttem. Adele (egy gonosz csaj az volt osztályból) mindenkinek azt mondta, hogy mekkora egy ribi vagy.

 - Mi? De hát miért? /nem egészen értem/

 - Hát, mert azt állítja, hogy ráhajtottál a pasijára.. Minden nap vele voltál.

 - Hogy mi? Mégis miből, nem is találkoztam Lionellel (a pasija).

 - Vele már szakítottak, de ezt már mondtam. Ahogy látom igazat mondott.. /nézett végig Louison szúrós szemmel/

 - Te? /fordultam Louishoz, miközben Charlott kirohant/ - Várj, nem tudtam, hogy együtt vannak. /rohantam Charl után/

 - Ááá, minden világos... Istenem, és én még voltam olyan hülye, hogy megvédtelek. Hogy lehettem ilyen, hülye, hogy kiálltam melletted? Ráadásul még a srác is ellenem fordult, aki végre felfigyelt rám. Egy barom voltam, és még Lulu is összeveszett Rayannel, csak miattad. Undorító vagy..  Még te sírsz, hogy elhagyott a "szerelmed"? De látom nem viselt meg, mert már jól vagy. Na csá...

 - Mi? Charl várj.. /de nem várt, csak kirohant a kocsijához, és elment/

46.rész

~Az utolsó nap a szünetből

(Október 30-31.)

   Az elmúlt három napban rengeteget találkoztam Louissal. De beszéltem Luluval, és Charlottal is. Szinte meg sem ismertek az új hajam miatt. Ma a megint találkozok Louissal. Gondoltuk, hogy elmegyünk kempingezni, de már túl hideg van... Meg túl messzire sem tudunk menni, mert holnap haza kell mennem, és nem késhetem le a gépet. Időben oda kell érnem a táncversenyre is, hogy Ádám elvihesse Vivit az utazásra. Már nagyon izgulok, ma sokat gyakoroltam otthon a koreográfiát. Délután Loius nem mondta el, hogy hova megyünk, csak beültetett a kocsijába. Végül a régi sulinál kötöttünk ki. a portás megengedte, hogy körülnézzünk. (Mivel emlékezett rám, és Louis ugye odajár.) Ahhoz képest, hogy csak négy évet jártam ide rengeteg emlékem van minden egyes sarokról. Az egyiknél kaptam az első csókom a suli-buli után, ezen a folyosón ütköztem bele abba a fiúba, akibe bele voltam zúgva egy teljes évig. Úgy, hogy még a nevét sem tudtam. És még ezernyi emlék jutott az eszembe. Louis is mesélt pár vicces történetet, ami akkor történ, mikor nem voltam itt (még/már). Egy-két órát biztos eltöltöttünk a suliban, beszélgettünk, és nevetgéltünk. a sulitól elmentünk sétálgatni.