51.rész

 - Kicsim... apáddal elengedtünk ide, mert úgy gondoltuk, hogy elég érett vagy és felelősségteljes ahhoz, hogy megpróbálj egyedül élni - mondta anyu szépen lassan koncentrálva arra, amit mond.

 - Igen, és ez volt a legjobb, ami történt...- mosolyogtam.

 - De tudod... Szóval akkor megérted, hogy a legjobbat akarjuk neked. Éppen ezért hoztuk meg ezt a döntést. Már akkor, mikor olyan beteg voltál kétségek merültek fel bennem. De édesapád megnyugtatott, viszont ez már sok... Mivel a lehető legjobbat akarjuk neked, meghoztuk ezt a döntést. Miután felépültél visszajössz Franciaországba velem. Tudom, hogy itt vannak barátai, de egyedül nem tudsz boldogulni még. /mikor elmondta lefagytam/

 - Hogy micsoda? Ezt nem hiszem el... Miért nélkülem döntöttétek el - teljesen kiakadtam.

 - Kicsim nyugodj meg, olyan lesz, mint régen... - próbált nyugtatni.

 - Most miért jó az neked, hogy tönkreteszed az életem. Gyűlölöm, nem akarok visszamenni. Elegem van, hogy sohasem dönthetek a SAJÁT életemről. Volt valaha, hogy számított a véleményem.. Amikor elrángattatok a barátaimtól?! Most végre újra együtt lehetek velük, erre szó nélkül elrángatsz. Mondjuk mit is vártam, te ilyen vagy. Önző... utállak.

 - Nem érdekel, mit mondasz, akkor is visszajössz megértetted?! - ezután kiviharzott a szobából.

  Bár még soha nem mondtam anyának, amit akkor mondtam. Vagyis még akkor sem, mikor kicsiként elrángatott egy idegen országba. Azt hiszem nem komolyan gondoltam, vagyis igen. Abban a percben talán igen... Ki akartam magamból adni a dühöt és elmondani valakinek. De inkább úgy döntöttem, hogy inkább csak előtte mondom el a fontosabb embereknek, Levinek, Kleminek, Tominak, Daninak, Marcinak. Egész este azon gondolkoztam "Milyen lesz, ha visszamegyek?". Az ottani barátaim közül senki sem maradt. Ekkor a laptopom csilingelt kettőt. A facebook volt az... "Két új üzente"

Charlott: 

  "Szia! Bocsiii, tényleg. Miután lehiggadtam és elolvastam, amit írtál rá jöttem, hogy hülye voltam. Túl elhamarkodottan ítélkeztem. És hát nem is tudom, hogy gondolhattam azt, hogy összejönnél Louissal újra (még ha nem is tudod, hogy barátnője van). És, amit mondtam... nem miattad vesztem össze Vele. Kiderült, hogy csak arra kellettem, hogy ötöst kapjon. Még talán a miatta lévő dühömet is rajtad vezettem le. Na, azt hiszem, csak ennyi. Még egyszer nagyon sajnálom. Remélem, még beszélünk puszi ♥"

Lulu:

  "Puszi Csajszi. Charl kicsit lökött, nem igaz? :D Na, csak azért írtam, hogy leírjam. Megbocsájtok vagy valami ilyesmi. Bár azt hiszem nem is haragudtam, vagy valami. Na, mindegy. Csak tudd, hogy szeretlek, és nem akarlak elveszíteni. (Úúú, ez túl nyálas, túl nyálas tőlem :$) Rayannal meg már kibékültem, szóval rá se ránts ;) És bár nem bírom a búráját annak a patkánynak, de ha neked ő kell. Hát áldásom rá vagy valami :D Szóval a lényeg nincs hari. Pusszancs :* "

 Elolvastam, és nagyon megörültem. Úgy néz ki minden helyre jön kint. Beszélgettünk hármasban és elmondtam, hogy mik történtek. Mikor megtudták, hogy balesetem volt nagyon megijedtek. Amikor a hazaköltözést is elmondtam ők örültek neki. Tényleg meg sem fordult a fejemben, hogy ha elmegyek akkor nem kell bámulnom a Norbit. Így könnyebb lesz elfelejteni. Miután a csajok elmentek aludni én gyedül gondolkoztam... Mindenféléről, csak úgy. És egyszer csak elnyomott az álom.

(November 6, péntek)

    Későn keltem fel. Anya küldött egy SMS-t. Ma nem tud bejönni hozzám, mert a sulit intézi. Ma is bejött a Levi. Már egész szép volt a feje, s ennek örülök. Nagyon nem bírtam a bezártságot, szóval lementünk egy kicsit "sétálni". Vagyis ő tologatott a kerekesszékben. Nagyon rossz érzés volt, hogy nem tudok egyedül boldogulni. Beszélgettünk, és szóba került a szilveszter. 

 - Egy haverom rendez házibulit. Minden évben oltári jó volt. Arra gondoltam, hogy eljöhetnél velem.

 - Hát, még nem igazán tudom, hogy el tudok-e  menni.

 - Ne aggódj, már biztos, hogy jó lesz addigra a lábad. Vagy ha nem, akkor majd én leszek a te támaszod.

 - Már most is az vagy - mosolyodtam el.

  Ezután még beszélgettünk, és öt óra felé elment. Megmosakodtam, megnéztem egy filmet és aludni mentem. Még a naplómba sem volt kedvem írni ennél többet.

(November 7, szombat)

Reggel bejött Tomi látogatóba. Beszélgettünk egy jót. Mesélt egy-két vicces sztorit. Miért pont ilyenkor hiányzom?! Ebéd után Klemi jöttbe, úgy volt, hogy Marci is jön, de közbejött neki egy fociedzés. Jut eszembe az ebéd förtelem volt... Klemi elment hozni nekem valami ehető kaját. Közben bejött anya is. Bocsánatot kértem tőle.

 - Megértelek kicsim. De nem tudom elviselni, ha valami történik veled.

 - Ne hibáztasd magad. Viszont szeretnék kérni valami nagyon fontosat... Szilveszterkor lesz egy buli itt. Legalább arra visszajöhetek? És néha szünetekben, persze saját pénzből.

 - Persze, nem azt mondtuk, hogy soha nem jöhetsz vissza ide. Csak, hogy ott a helyed mellettünk. És azt is tudom, hogy összevesztél a lányokkal. Másik iskolába is mehetsz, a szeretnél.

 - Nem, kell! Már kibékültünk.

  Megöleltük egymást és akkor torpant be Klemi. Tátott szájjal nézett. Nem mondod komolyan, hogy elmész - kérdezte. Bólintottam egyet szomorúan. Majd elmagyaráztam neki, hogy miért. Közben anyu elment.

 - De hát, így nem tudod visszaszerezni Norbit...

 - Még mindig szeretem. De tudom, hogy már nem leszünk soha együtt. És talán így könnyebb is elfelejtenem őt.

 - És tényleg jó ez így neked? Na és Levi? Ő sem számít?

 - Legalább elfelejt és talál egy lányt, aki viszont szereti őt. Mindenki jobban jár.

 - Te csak kibújsz a felelősség alól. Fogod magad és elmenekülsz.

 - Menekülök? Anyám rángat haza, én csak beletörődtem... Jobb, ha te is ezt teszed. És kérlek, Klemi ne mond el senkinek. Könyörgöm.

 - Hát, ha te így akarod lejátszani, rendben. Viszont hazudni nem fogok...

 - Rendben, köszönöm. Imádlak - megöleltük egymást és utána még egy jó darabig beszélgettünk.

 Tényleg csak nyerünk azzal, hogy megyek. Levinek is jobb és Norbi is kedvére csajozhatna. Most komolyan Levi itt írogat nekem fb-n. Mikor annyi leckéje van hétfőre, hogy szombaton is tanul. Tényleg nem komplett. Na, mindegy. Ennyit a máról.

Sziasztok! Bocsánat, hogy nem hoztam jó ideje új részt. Konkrét ötletem sem volt olyan jó, de kidolgozni sem volt időm, így csúszott el. Bár már tegnap meg volt a sztori, de suliban buli volt, így elhalasztódott mára. Még egyszer bocsi. Remélem tetszett puszi :*