61. rész

 - Most mégis mihez kezdjek. Elmondjam Charlnak, vagy sem? - gondolkoztam magamban.
Ezalatt végig Levivel szemben álltam. A töprengésem Levi zavarta meg.
 - Jól gondold meg - nézett rám könyörgő szemekkel, majd elment.
Én csak néztem magam elé és töprengtem. Na, most mi legyen Adri, hajrá, ideje megcsillogtatnod a kreativitásod... Aztán megjelent előttem Charl.
•- Ugye milyen aranyos? Persze, hogy az, mivel én bukkantam rá. Na, mondj már valami - vesztette el a lelkesedését komor bambulásom miatt.
 - Mit mondhatnék?
 - Hát, hogy mit gondolsz Leviről. Már ismered, szóval biztos tudsz pár dolgot róla - miután semmi válasz nem érkezett irányomból újból megszólalt.
 - Adri, ne mond, hogy... Mond, hogy ő nem az a Levi?! - reménykedett.
 - De, ő az - bólintottam. - De még mielőtt megszólalnál, rajtad áll, hogy beszélsz-e vele. Miattam ne kerüld, mert engem tényleg nem érdekel úgy - fejtettem ki a válaszom. Erre csak egy mosolyt és egy  hatalmas ölelést kaptam. Ezután már rohant is Levi irányába. Hogy miért döntöttem így? Hát ki vagyok én, hogy közéjük álljak, főleg úgy, hogy mind a ketten a "barátaim".
   Már csak fél óra és újév. Végre lezárult ez az év is. Ilyen kusza évem talán még nem is volt. Pedig nem mondható átlagosnak az életem. Vajon mi lett volna, ha nem jövök vissza? Talán magamat kíméltem volna meg attól, hogy ennyit szenvedjek. De nem bántam meg egyetlen percet sem, amit Norbival, vagy a barátaimmal töltöttem. Ezek, és ehhez hasonló gondolatok jártak a fejemben. Csak akkor eszméltem fel, amikor a bent lévők már visszafele számoltak.
 - 5, 4, 3, 2, 1 - ezután nagy ujjongás tört ki.
Ezzel egy időben egyre több tűzijáték röppent a magasba. Míg én kint csodáltam mindezt, a többiek bent kívántak boldog újévet egymásnak. Valamiért jó volt elképzelni, hogy Norbi csak úgy sétál felém. Majd amikor megfordulok, rám mosolyog, és én a nyakába ugrom. Majd miután megpörget egy forró csókot nyom az ajkaimra. Bárcsak... De, hisz miről álmodozom? Jól tudtam, hogy senki sem lesz mögöttem, mégis megfordultam. Ez fölösleges tett volt.
   Nem sokkal ezután a nyakamba ugrottak a lányok. Széles mosollyal üdvözöltek az újévben is.
 - Hát te? Miért tűntél el így? - nézett dühösen Klemi.
•- Pontosan, miért vagy egyedül az újév első perceiben? - panaszkodott Charl is.
Megráztam a fejem és mondtam nekik, hogy menjenek, vissza én még nézem egy kicsit a tűzijátékot. Utánuk megyek egy kicsit később. Nem szeretek harmadik keréknek lenni. Sőt, most ötödik kerék lennék. Gondolom az még rosszabb, mint a három.
  Beleegyeztek, és visszasétáltak a házba. Végig gondoltam az elmúlt időket. Azt hiszem félóra is eltelt már mikor úgy éreztem - igen, lezártam az elmúlt évet, és pozitívan állok az elkövetkezőhöz. Sarkon fordultam be a házba. Megláttam amint Klemi Marcival az oldalán egy srác és Levi között vannak. Mellesleg Charl is ott állt Levibe kapaszkodva. De mikor meglátott Charl odaszólt Kleminek, majd felém vette az irányt. Egyenesen eltolt a helyről, majd néhány perc elteltével a többiek is követtek minket. (Az ismeretlen srác eltűnt. Mikor kérdeztem őket folyton terelték a témát. Nem értem, mi folyik itt a hátam mögött? Elég hamar elapadt a buli. Szóval már hajnali négyre otthon voltunk Klemiéknél. Az első az volt, hogy kifaggattuk Charlt Leviről. Elmondásai szerint jól elvannak, annak ellenére, hogy csak angolul tudják megértetni magukat egymással. Kíváncsi leszek mi lesz ebből.
   Végre alszanak a csajok. Most megírhatom az újévi leltáram. Szóval kezdjük:
      20XX (tavaly):
 szerelem: 2db
 szakítás: 2db
 új ismerősök: 6db
 elvesztett emberek: 1db
 baleset: 1db
 egyéb: -viták
             -szenvedés

      Újév:
 csodás szerelem: 1 db
 barátok: maradjon ugyan ennyi
 egyéb: -jobb jegyek (most nem a legjobbak)
            -munka (szegénység van)
Hát elég szegényes lista lett ez a mostani. Majd talán jövőre sikerülnek a kívánságaim. Reménykedem.

   Hosszú idő telt azóta mióta utoljára írtam. Már két napja itthon vagyok. Valahogy nem vitt rá a lélek, hogy írjak. Most viszont leírom pársorban az eltelt napokat. Szilveszter után, amit kint töltöttünk jó volt. Mindenfele csavarogtunk. Sajnos hamar hazajöttünk Charlal. Jó lett volna még kint maradni, de most a tanulás ideje következik. (Még most sem tudom, ki volt az a rejtélyes srác szilveszterkor.) Mikor első nap mentem a suliba sokan meglepődtek. Akik nem igazán kedvelnek persze beszólogattak, és jó páran még nem felejtették el a Louisos esetet sem. De nem zavart, mert a barátaimmal vagyok. Ami nagyon érdekes számomra, hogy Charl és Levi még mindig beszélgetnek. És ami még jobban meglepett, hogy Levi felkeresett. Azt kéri, hogy tanítsam őt franciául. Mert imponálni szeretne Charlnak. Ami még viccesebb, hogy Charl is ugyanezt kérte. Szóval tanár lettem, vagy mi-a-fene (?).


Hát most ennyi lenne. Tudom, hogy nem lett túl jó. És én is érzem, hogy ez a szünet nem tett jót nekem. semmilyen szempontból. lelassult a gépelésem, több a hiba, és a fogalmazásom is kíván kivetnivalót maga után... De nézzétek el nekem, ígérem a következő nem lesz ennyire. Nem is tudom milyen jelzőt mondjak rá.  És persze hamarabb is jön. puszi :*