35.rész

(Szeptember 29.)
     Ma korán keltem, de nem voltam fáradt. Kicsit sem. Bekapcsoltam a laptopom és vidám, pörgős zenéket hallgattam. Miközben felöltöztem és kisminkeltem magam. Szinte leszálltam a lépcsőn, majd berepkedtem a konyhába reggelizni. Evés után ránéztem az órára. Láttam, hogy Norbi csak nem akar felkelni. Felmentem a szobájába, rátérdeltem az ágy szélére. Fölé hajoltam és megcsókoltam. Ezt követően azt mondtam.

 - Norbi, itt az ideje felkelni.
   Éppen fel akartam állni,majd felhúzni a redőnyt. De Norbi visszarántott és szorosan magához ölelt. (Olyan kis aranyos...) Vagy tíz percig így voltunk, amikor már mondtam neki (pedig szívesen maradtam volna még a karjai között:
 - Most már tényleg készülni kéne, nehogy elkéssünk. /azzal felálltam és kimentem a szobából/

  Amíg ő készülődött én megcsináltam a szendvicseket. Tiszta holtkórosan jött le a lépcsőn. Amikor leért nyomtam egy csókot az arcára. Felcsillant a szeme, de ezután is kissé kába volt. Suliba menet egymás kezét fogva mentünk. (Nem csak azért, mert szeretjük egymást.)Féltem, hogy a végén még egy kocsi alá sétál.

Egész úton teljesen el volt varázsolva, de ha ez még nem lenne elég fáradt is volt. A suli előtt megtorpant.

 - Mi a baj? /kérdeztem meg őt/
 - Semmi… csak az álomból rémálom lett. /röhögte el magát/
 - Mi? Miről beszélsz? /csodálkoztam/

  Hát eddig ez egy csodálatos álom volt. Szeretsz, járunk… Ezért nem is aludtam este, nem akartam, hogy véget érjen ez a tökéletes álom. De most suli, úgyhogy átváltott rémálommá. /juj, de cuki, amit mondott-gondoltam/

Annyira meghatott, hogy átkaroltam a nyakát és azt mondtam neki.

 - Ez nem álom, tényleg szeretlek /ezzel hosszan megcsókoltam/ talán nagyon is… /folytattam/

  Megfogtuk egymás kezét és besétáltunk a suliba. Klemi és Marci már mosolyogtak ránk, jó messziről. Amikor közelebb értünk Klemi a nyakamba ugrott, gondolom, ez azt jelenti, hogy örül nekünk.

 - Na, végre… /nevetett/ már régebben össze kellett volna jönnötök (gondol még a költözésem előttre)
 - Ssss, ne, olyan hangosan...

  Ma egész napturbékoltunk. Például Norbi még evett, de én már kivittem a tálcám és elraktam a tányérom. Levi is pont akkor pakolta. Csöndben álltunk egymás mellett. Majd elkezdte halkan mondani.

 - Látom együtt vagy Norbival. Gratulálo(k) /fejezte volna be, de Norbi pont akkor állt közénk/

  Hátat fordított neki, gyorsan elpakolta a cuccokat. És már húzott is el, épp hogy köszönni tudtam Levinek. Ez nagyon furcsa volt, talán féltékeny. De el kéne mondanom Norbinak, hogy csak barátként gondol rám a Levi. Suli után hazafelé kéz a kézben mentünk. Mikor megérkeztünk még senki sem volt otthon. Elkezdtünk tanulni, rájöttem valamire (amit eddig is tudtam, de csak most fogtam fel) Norbi okos. Ahogy ő magyaráz megértem. De nem kívánom azt, hogy például Gábor bá (matek tanárom). Ugyanis ha jól válaszolok, kapok egy csókot... (mit mondhatnék, bevált). Miután már a nagy részével végeztünk egy helyes válasz után nem csak egy csókot kaptam. (úgy látszik nem bírta tovább...) ezután úgy döntöttünk mozogni kéne egyet (ne gondoljatok furcsaságokra). Sétálni mentünk, leültünk a parkba beszélgetni. Nagyon sok mindenről beszélgettünk. Majd a mai napra terelődött a téma. Elkezdtem mondani Norbinak, hogy nem kell féltékenykedni Levire, hisz csak barátok vagyunk.

 - Figyelj, a Levivel kapcsolatban... /és egyszer csak elkezdett zuhogni az eső. Szaladtunk hazafelé, amikor a kapuhoz értünk már csuromvizesek voltunk/

  Egymásra mosolyodtunk és csókolózni kezdtünk. Az arcomon csurgott az esővíz, hideg volt, de cseppet sem fáztam. A csók feltüzelt, olyan jó volt, hogy már az ájulás kerülgetett. Majd egyszer csak minden elsötétült... Megint azt a furcsát álmodtam. Reggel a ragyogó nap besütött a szobába. Magamtól keltem, kikászálódtam az ágyból. Felvettem a nagyon cuki rózsaszín fodros kis ruhám. Lerohantam anyuhoz és megkértem, hogy hagy mehessek le játszani a játszótérre. Elengedett.. mikor leértem azonnal odamentem egy fiúhoz. Az arcát nem láttam, de azt tudom, hogy mosolygott rám.. Megdicsérte a ruhámat, ettől nagyon boldog voltam. Aznap nem homokoztunk, hogy ne legyen koszos a ruhám. Hintáztunk, csúszdáztunk és mérleghitáztunk. Amikor én voltam fent, olyan érzés volt mintha repülnék. Leültünk az egyik padra, majd azt mondta...

 - Adri, el kell valamit mondanom... ma el fogok költözni, messzire. És nem fogunk találkozni többé... /nyomott az arcomra egy puszit és elment/

  Ott sírtam egyedül a padon, csak sírtam és sírtam... Egyszer csak odajött egy pár fiú, leöntött sáros vízzel és azt mondták - Úgy kell neked elvetted tőlünk a legjobb barátunkat, miattad költözik el a .... És mielőtt kimondta volna a nevét felébredtem. Norbi aggódva nézett rám.

 - Jól vagy? /kérdezte/

 - Persze, de mi történt?

 - Az esőtől belázasodtál és elájultál. Már lejjebb ment a lázad és mélyen aludtál, amikor elkezdtél kiáltozni, hogy Ne... Ne, menj és utána könnyek csurogtak le arcodon.

Ezt nagyon furcsálltam, de ki lehetett?...