46.rész

~Az utolsó nap a szünetből

(Október 30-31.)

   Az elmúlt három napban rengeteget találkoztam Louissal. De beszéltem Luluval, és Charlottal is. Szinte meg sem ismertek az új hajam miatt. Ma a megint találkozok Louissal. Gondoltuk, hogy elmegyünk kempingezni, de már túl hideg van... Meg túl messzire sem tudunk menni, mert holnap haza kell mennem, és nem késhetem le a gépet. Időben oda kell érnem a táncversenyre is, hogy Ádám elvihesse Vivit az utazásra. Már nagyon izgulok, ma sokat gyakoroltam otthon a koreográfiát. Délután Loius nem mondta el, hogy hova megyünk, csak beültetett a kocsijába. Végül a régi sulinál kötöttünk ki. a portás megengedte, hogy körülnézzünk. (Mivel emlékezett rám, és Louis ugye odajár.) Ahhoz képest, hogy csak négy évet jártam ide rengeteg emlékem van minden egyes sarokról. Az egyiknél kaptam az első csókom a suli-buli után, ezen a folyosón ütköztem bele abba a fiúba, akibe bele voltam zúgva egy teljes évig. Úgy, hogy még a nevét sem tudtam. És még ezernyi emlék jutott az eszembe. Louis is mesélt pár vicces történetet, ami akkor történ, mikor nem voltam itt (még/már). Egy-két órát biztos eltöltöttünk a suliban, beszélgettünk, és nevetgéltünk. a sulitól elmentünk sétálgatni.

  Van egy hatalmas piac, elsétáltunk oda, és körülnéztünk. Viccből felvettünk napszemüvegeket, parókákat próbáltunk, és még hasonlók. Nagyon sokat nevettünk, ez a régi időkre emlékeztetett. Amikor suli után odasétáltunk mindannyian. Csak most később fáradtunk el, mert nem volt nálunk a nehéz táska. Láttam pár egész aranyos kütyüt. Vettem is Tominak, Kleminek, Szandink, de Norbinak nem. Pedig amikor ránéztem rögtön ő jutott az eszembe róla. Mindegy nem akarom telesiránkozni a naplóm. Vacsoraként ettünk egy-egy hot dogot, majd visszaindultunk a kocsihoz. Hazafuvarozott, de még mielőtt bementem volna fél órát beszélgettünk a ház előtt. Bár jó lett volna még beszélgetni vele, de össze kellet pakolnom még.

 - Hát, akkor, szia. Sokat kell még pakolnom. Ígérem, holnap felhívlak, ha már kicsomagoltam.

 - Rendben, de esetleg nem segíthetnék a pakolásban?

 - Nem, kell. Menny csak haza, már a szüleid biztos otthon vannak.

 -  Nem, úgy sincs otthon senki. Anyám elment egy hónapja, apám meg üzleti úton van... /nagyon szomorúan nézett Louis/

 - Bocsi... nem tudtam.. Tudod, mit akkor gyere be segíteni. /csak nem hagyhatom, hogy egyedül legyen/

  Ezután felmentünk a szobámba, és pakolni kezdtem a szekrényemet kifelé. Viszek pár melegebb téli ruhát magammal. Louis segített kiválogatni, és behúzni a bőrönd cipzárját is. (Én ráültem nehezéknek, hogy egy kicsit összébb nyomjam.) Ez után megkértem, hogy segítsen választani egy ruhát holnapra, és a versenyre is. Nagyon jó ízlése van, én mondom :DD. Egy csomót hülyéskedtünk a szobámba, fel akarta venni a ruháimat. Szó szerint sikítoztam, mert a kedvenceimet akarta kinyújtani. már tíz is elmúlt, amiikor lementünk. Ekkor akart hazamenni, de anya nem engedte neki. Hiába próbáltuk győzködni, hogy nem lesz baja... utána, hogy hazaviszem kocsival... nem engedte. Úgyhogy nálunk aludt, mondjuk ezt nem annyira akartam. (Anya megint olyat tett, amit nem kellett.)

 - Na, jó akkor itt alszol a kanapén, ha neked is jó. /alkudoztam/

 - Nem-nem. Ez túl kényelmetlen, inkább a te kanapédon fog, mert azt ki lehet nyitni. /vágta rá anya/

  Ilyenkor meg tudnám fojtani anyát. Miért avatkozik bele mindenbe, ááh?! Végül Louis a kanapémon aludt. Még este, amikor már a helyünkön feküdtünk beszélgettünk egy kicsit, de bealudtam.

*Másnap reggel*

    Tegnap, csak úgy beszunyáltam... Óvatosan felültem, és láttam Louis még alszik. Ezután ránéztem az órára, hét óra volt. Csöndben megcsináltam az ágyam, és elmentem átöltözni a fürdőbe, azután lementem. Már lent volt anya és Szandi is, apa munkában volt. Szandi bőszen reggelizett, mert megint találkozik a "nem tetszik, csak barát"-jával. Anya, pedig mosogatott, éppen csengettek. - Megyek, nyitom - mondtam anyáéknak. Mikor kinyitottam Charlott állt az ajtóban, bosszús arccal.

 - Bejöhetek? Mesélnem kell valamit, amit nem fogsz elhinni. /mosolygott, de ugyanakkor dühös is volt/

 - Szia, gyere csak be és ülj le. Mindjárt jövök, csak szólok anyának.

  Charl előre ment, én pedig a konyhába töltöttem két pohár gyümölcslét. Ekkor jutott az eszembe, hogy Louis ott alszik a szobámba. Gyorsan felrohantam, hogy ne ébressze fel. De mikor beszaladtam Louis éppen öltözött (fölső sehol nem volt rajta). A kanapé összecsukva, az ágynemű összehajtva az ágyam végébe. Charl csak döbbenten nézett. (Még nekem is olyan hatást keltett, mintha együtt aludtam volna vele.) Most ezt, hogy magyarázom meg?!