45.rész

~Új én...

(Október 26, Hétfő)

    Este sokat gondolkoztam, hogy mi is legyen, ha vissza kell mennem. Hogy viselkedjek vele, mit csináljak? Hogyan fogom elviselni minden nap az arcát.. De legalább már visszaköltözök a koleszba. Bár úgy jöttem el, hogy nem megyek, vissza nem tehetem meg. Nem csinálhatok bolondot a szüleimből, akik erre az évre mindent kifizettek. Nem lehetek ennyire önző. A mai nap már elviselhető formában voltam. Húgom elment egy fiúval csavarogni. hogy az ő szavaival éljek: "Nem tetszik, meg semmi csak barátok vagyunk." (Aranyos, engem akar megvezetni. Azért, mert néhány hónapja nem voltam itthon, azt hiszi, nem ismerem.) Ma nem akartam kimozdulni a lakásból, filmet akartam nézni. Beültem a nappaliba, lesötétítettem, és elkezdtem nézni a filmet. Azt, amit tegnap is, de akkor szakított félbe Louis. Anya sütött valami finomat, éreztem az illatát. Apa dolgozni ment. Végre ott tartok ahol tegnap.. mit fog válaszolni a lány.. Úgy izgultam, erre tessék csörgött a telefon.

 - Kicsim! Felvennéd? Most tele a kezem /kiáltott a konyhából anyu/

 - Persze! - és azzal már rohantam is a telefonhoz. Nagy meglepetésemre Louis szólt bele. Hát ezt nem hiszem el... már megint. A filmeeeem... :(

 - Nincs kedved bejönni a kávézóba? Utána elmehetnénk valahova... Mit szólsz?

 - Hogy mit szólok? Már megint miattad nem tudom meg mi lesz a vége a filmnek. 6nevettem el magam/ De egyébként szívesen megyek egy öt perc és indulok..

  Komolyan sohasem fogom látni azt a filmet végig. De nem baj, szívesen beszélgetek Louissal. Gyorsan összekaptam magam, és szóltam anyunak, hogy elmegyek. megkért, hogy ma ne este jöjjek. és ha lehet, hozzam be Louist, mert rég látta.

[...]

  Odaértem, de kicsit korán. Szóval ittam egy kávét, és mire megittam Louis már szabadulhatott is. De nem mentünk sehova, leült az asztalhoz, mint vendég. Beszélgettünk.

 - Nem tudom, hogy fogok a szemébe nézni. És hogy fogom bírni a közelségét. Legszívesebben itt maradnék, és soha nem mennék vissza oda. De ezt az egy évet muszáj ott befejeznem.

 - Ez a te bajod.. /kevergette a kávéját/ mindig csak menekülsz. Soha nem állsz szembe a problémával. /néma csend lett, nem tudtam mire vélni/

 - Mi lenne, ha egyszer nem menekülnél el... Inkább találj ki valami mást. Ilyenkor a lányok nem hajat vágatnak, vagy valami. Nem elszöknek egy másik országba. /nevette el magát/

 - Ááá, dehogy nem vágatom le a hajam... megőrültél? Hálát kell adnom Istennek, hogy ekkorára megnőtt.

  Megittuk a kávét, majd betuszkolt a kocsimba (ő vezetett). És elvitt fodrászhoz, oda is betolt.

 - Szia, Rosali! Kezelésbe tudnád venni a barátom haját. De vágni, ne vágj egy centit se. Oké? /a lány bólintott és beültetett a székbe/ - Na, akkor én megyek is. Van egy kis dolgom, majd jövök, ha kész vagy.

  Hát, nem tudom. Nem lett nagy durranás, vagyis nagyon furcsa lett. Megjött Louis, kicsit döbbent arccal nézett rám. Lehet, meg sem ismert. Vagy rosszabb lett a hajam, mint gondoltam.

 - Úristen! De jó lett a hajad... nagyon tetszik. Köszönöm Rosali. /fizetni készült/

 - Te meg mit csinálsz. Miért fizetnéd az én hajam.

 - Mert, végülis nem te akartad megcsináltatni.

  Egy ideig veszekedtünk, de végül kiharcoltam, hogy legalább a felét fizethessem ki. Kimentünk, és beültünk a kocsiba. elmondtam neki, hogy ma korán kell hazaérnem. De, neki is jönnie kell. Mert anya látni akarja. Ültünk a kocsiban, majd azt kérte.

 - Csukd be a szemed, és nyújtsd ki a karod. /valamit matatott a kezemen/ - Kész, kinyithatod...

Egy szép karkötő került a kezemre - Ezt nem fogadhatom el. Ne költsd rám a pénzed... Kifizetem, mennyi volt?

 - Semmi szükség rá. Ezt azért kaptad, hogy amikor visszamész, és ránézel, erre erőt adjon. És hogy tudd itt várnak rád. Remélem segít majd küzdeni, és a kihozni magadból a legjobbat. Ígérd meg, hogy mindig hordod majd. És nagyon jó lett a hajad.

 - Hát nem tudom... Úgy érzem, mintha nem is én lennék. Hanem valaki más.

 - Pontosan, én egy erős, kedves, független lányt látok magam előtt. Aki semmitől sem riad vissza. Hát nem az a lényeg, hogy más emberként tekints magadra... És ígérd meg, hogy nem fogsz sírni.

  Hazavitt, és én behívtam, ahogy anya kérte. Mikor megláttak, alig ismertek meg. Főleg apa. Anya nem engedte haza Louist, így velünk vacsorázott. Megkóstoltuk a sütit, amit délután csinált. Nagyon finom. Végül, megnéztük a filmet Louissal a szobámban. Hát nem volt valami nagy durranás, lapos vége lett. Már későre járt, így elköszönt. Én ki kísértem, kint az ajtóban még beszéltünk pár szót, majd elindultunk. akaratlanul is kísértem egy darabon. Pontosan az utcánk sarkáig. Ott elköszöntünk egymástól, és hazaindultam. Otthon a szobámban nézegettem maga, hogy nem is olyan rossz ez az új haj. Amikor anya jött be, leült az ágyamra. Majd azt kérdezte:

 - Most mi van? Mert nem igazán ért semmit.

 - Hát.. Norbival, tudod vége. És hát nem akartam egyedül itt kuksolni minden nap. Egy véletlen, pontosabban egy Charlott véletlen miatt találkoztam újra Louissal. Segít, hogy ne legyek magam alatt...

 - De, hogy léptétek át, azt, hogy már jártatok?

 - Hát, én már nem szeretem ÚGY.. Ő még igen, legalábbis ezt mondta. De ő is tudja, hogy a múltat nem lehet visszahozni. És szerinte túl fontos vagyok neki ahhoz, hogy még barátok se legyünk. /közben odaültem mellé az ágyra/

 - Áá, értem.. Várjunk csak. Hogy mi szakítottál Norbival? Miért, és mikor?

  Ezután nem mondtam semmit, csak sírtam. Anya lassan átölelt. és simogatott, amíg meg nem nyugodtam. Most már tényleg tudom, VÉGE... Anya mondta, hogy nem kérdez róla többet, de ne sírjak. Kiment a szobámból, én pedig lefeküdtem aludni. Most már tényleg nem sírhatok. Két embernek is megígértem, hogy nem sírok.