47.rész

~Átvágtak... már megint...

 (Október 31, szombat)

 

Gyerünk Adri, csak az igazat..

 -  Figyelj Charl, ez nem az, aminek látszik...

 - Ja, persze.. /vágott a szavamba/

 - Gyere le, és elmondom. /nyugtattam/

 - Nem, tudod mit? Elmondom, miért is jöttem. Adele (egy gonosz csaj az volt osztályból) mindenkinek azt mondta, hogy mekkora egy ribi vagy.

 - Mi? De hát miért? /nem egészen értem/

 - Hát, mert azt állítja, hogy ráhajtottál a pasijára.. Minden nap vele voltál.

 - Hogy mi? Mégis miből, nem is találkoztam Lionellel (a pasija).

 - Vele már szakítottak, de ezt már mondtam. Ahogy látom igazat mondott.. /nézett végig Louison szúrós szemmel/

 - Te? /fordultam Louishoz, miközben Charlott kirohant/ - Várj, nem tudtam, hogy együtt vannak. /rohantam Charl után/

 - Ááá, minden világos... Istenem, és én még voltam olyan hülye, hogy megvédtelek. Hogy lehettem ilyen, hülye, hogy kiálltam melletted? Ráadásul még a srác is ellenem fordult, aki végre felfigyelt rám. Egy barom voltam, és még Lulu is összeveszett Rayannel, csak miattad. Undorító vagy..  Még te sírsz, hogy elhagyott a "szerelmed"? De látom nem viselt meg, mert már jól vagy. Na csá...

 - Mi? Charl várj.. /de nem várt, csak kirohant a kocsijához, és elment/

  Hogy mi? Most mi van.. Louis és Adele, együtt.. "Nem voltam azóta senkivel..", szóval hazudott. Megint, az a szemét, én meg hittem neki. Hogy lehetek ekkora barom, hogy kétszer bedőlök neki. Lulu, és Charl is... Tényleg megvédtek, de én..?

Ezeket gondoltam, és közben csak álltam mereven. Ez körülbelül fél perc volt. Utána felrohantam a szobába, mert Louis még ott volt.

 - Figyelj, hagy magyarázzam meg... /mondta Louis/

 - Nem szükséges, tökéletesen értem.. /összeszedtem a ruháit és belegyömöszöltem egy szövetszatyromba/ - Azt hiszem, most menned kell, nem igaz? /mosolyogtam rá dühösen/

 - Várj, kérlek. /próbált magyarázkodni, miközben loholt utánam le a lépcsőn/

  Ki dobtam a táskát egy lendülettel az ajtón, ő utána lépett, és felvette. Majd visszalépett az ajtó elé. Még mindig magyarázkodni akart. Persze nem érdekelt, és csak annyit mondtam - A táskát megtarthatod, ha visszahozod, úgyis kidobnám. Mert szemetet raktam bele, szia. Ezután bevágtam az ajtót az orra előtt. Huh - fújtam ki magam, és próbáltam megnyugodni. Beletúrtam a hajamba, de a karkötő bele akadt. Óó, ezt nem adtam vissza - gondoltam. Levettem, és kinyitottam az ajtót, ő még ott állt.

 - Bocsi, ezt elfelejtettem visszaadni. /ezzel hozzávágtam a karkötőt és újra becsaptam az ajtót/

  Iszonyatosan dühös voltam, legfőképpen magamra, mert megint hittem Louisnak. Anya kijött a konyhából, és annyit kérdezett - Megbeszéljük?- Én csóváltam a fejem, és miközben mentem fel a lépcsőn egy hatalmasat ordítottam - Francba, egy idióta vagyok! Annyira dühös voltam magamra. És már arra sem volt időm, hogy tisztázzam a dolgokat a csajokkal. Elrendeztem a szobám, majd összekészültem. Aztán beültem a kocsiba anyával. Leindultunk a reptérre, Szanditól és apától már elköszöntem. Elköszöntem anyától is, vagy tíz percig öleltük egymást. Nem akartunk elválni egymástól, nagyon fognak hiányozni. A repülőn zenét hallgattam és aludtam. A repülőút után busszal mentem a koleszhoz. Újra osztattak nekem szobát, de hála istennek megint Klemivel. Gyorsan felvittem a cuccaim, beraktam a fellépő ruhát és már mentem is a sulihoz. Mert ott találkoztam Ádámmal. Már ott volt mire odaértem. Elmentünk a versenyre, iszonyatosan izgultam. Egyszer elrontottam  a lépest, végül jött az eredmény. Másodikok lettünk. Nem győztünk, és ez az én hibám. Most Ádám nem tud elmenni Párizsba... Nem győztem bocsánatot kérni tőle, de ő csak annyit mondott.

 - Semmi baj, mindent megtettél.. /megsimogatta a fejem búbját/ Még előbb is jöttél haza, pedig elég lett volna holnap is.

 - De-de..

 - Nincs semmi de.. Bár nem tudom kivinni, de a pénz feléből elviszem vacsorázni... és kényeztetem egy kicsit. 

  Végül megfeleztük a nyereményt. Úgyhogy most van 50.000 Ft-m. Ádám hazakísért aznap, Klemi már aludt. Így megfürödtem, és én is lefeküdtem. Pörgős egy nap volt... Holnap egész nap tanulok, mert még egy betű nincs kész.