54.rész

(November 23, hétfő)

    A gondolataimat megzavarta a kiabálás. Kimentem, hogy megnézzem mi történt. Nem hittem a szemeimnek. Levi verekedett... Nem láttam az arcát a másik srácnak. Csak, amikor már két férfi leszedte őket egymásról. Nem hittem a szememnek... Ott álltam ledöbbenve, hogy ilyen hosszú idő után így látom újra Norbit. Levinek az arca csupa vér volt. Norbi is kapott pár ütést, de nem nézett ki olyan rosszul, mint Levi. Hirtelen annyira meg voltam zavarodva, csak annyit tudtam kinyögni, hogy -Levi jól vagy? Azután ott álltam némán kettőjükre nézve. Megjött a rendőrség, letartóztatták őket. Ezután a rendőr megkérdezte, hogy ismerem-e őket.

 - Persze ő Levi a barátom, és ő... - még mielőtt folytathattam volna Norbi közbevágott.

 - Semmi közöm ehhez a nőhöz - ez lesokkolt, akkor miért van itt?

 - Igaz ez hölgyem?

 - Öhm.. igen, vagyis nem. Egy osztályba járunk, de semmi több -ahogy ezt kimondtam könnybe lábadt a szemem.

A fiúkat elvitték a rendőrök, engem pedig visszakísértek a szobámba. És azt hiszem kaptam egy kis nyugtatót, a gyógyszerem mellé. Rengeteget agyaltam. Nem értettem semmit. Azt hiszem Norbi volt az, aki benyitott. De miért jött, ha számára egy ismeretlen ember vagyok? Nem értek semmit. Csak egyet akarok soha többet nem akarom látni egyiküket sem. Azt érzem Levi eltitkolt valamit előlem. És ők tudnak valamit, amit én nem. Tudni akarom mi folyik a hátam mögött.

(November 29, vasárnap)

    Ma délelőtt beszéltem anyuval. Vidáman újságolta, hogy megvette a repülőjegyeket. Már alig várja, hogy otthon legyek. Csak azt nem értem, hogy miért jön ki pár nappal előtte, hogy visszamenjen két nap múlva velem...

Mostmár én is örülök annak, hogy hazamehetek, legalábbis azt hiszem. Mára nem vártam vendégeket, de ismét megleptek. Levi volt az, volt képe még idejönni. Amikor megláttam nem kaptam levegőt, nem tudtam eldönteni, hogy elküldjem, vagy faggassam ki előbb. Végül az utóbbinál maradtam. Nem szóltam egy szót se, amíg le nem ült a székre.

 - Tudtad, hogy akkor vagy a legijesztőbb, amikor hallgatsz? - törte meg a komor csendet.

 - Ja, tudom... szóval?

 - Mi az?

 - Jaj, ne nézz hülyének!! Mi a francot műveltek ti Norbival a hátam mögött? És mégis mit keresett itt, de fontosabb miért verekedtetek? - emeltem fel a hangom.

 - Semmit. Semmi közöd hozzá. Beszéljünk valami másról.

 - Csak, hogy nincs más téma, amit megbeszélnék veled. Ha nem válaszolsz, akkor el is mehetsz - vágtam a szavába.

Még próbált győzködni, de nem érdekelt. Így negyed órába se telt ez  látogatás. Gondolkoztam, Levi nem mondja el, akkor csakis Norbi marad. De ő pláne nem fogja az orromra kötni. Akkor, mégis, hogy derítsem ki? Vagy akarom én egyáltalán tudni?

(December 15, szerda)

    El sem hiszem, ma végre levették a gipszet. Az orvos azt mondta, sokat kell tornáztatni, de csak fokozatosan. Klemi eljött és tartottunk egy kis csajos "napot". Kifestettük a körmünk, zenét hallgattunk és pletykáltunk. Elmesélte, hogy Levit és Norbit egy hétre felfüggesztették. Vajon miért?! Persze úgy tettem, minta semmit sem tudnék. Nem kell, hogy akcióba lendüljön és nyomozgasson. Már teljesen hidegen hagy, hogy hogyan ölik egymást. Egyikükhöz sincs már túl sok közöm, akkor minek idegesítsem magam rajta. Bár már úgy érzem mindent lezártam magamban, amikor Klemi azzal próbált biztatni - Jól nézel ki, végre megint mosolyogsz. Ha így folytatod, kint hamar szerzel egy új pasit - kicsit rosszul éreztem magam, de gondolom ez normális. (Ugye?!) Este, mikor hazament megint tornáztattam a lábam, elég jól éreztem magam. Olyan rég éreztem a lábam alatt a talajt, így úgy döntöttem megpróbálok ráállni. Baj nem lehet belőle. Lassan felültem az ágyon. Lelógattam a jobb lábamat, és szépen mellé a balt. Megtámasztottam magam mellett a kezeimet és szépen lassan engedtem lejjebb a lábaimat. Elérték a padlót, felemelő érzés volt. Ennyire még nem éreztem magam boldognak attól, hogy érezhetem a lábam alatt a talajt. Talán még könny is szökött a szemembe a boldogságtól. Ezután mohón, de lassan ráhelyeztem egy kis súly. Majd szépen óvatosan, lassan ráálltam. Legszívesebben pörögtem forogtam volna, sőt ugráltam volna. Egy percet álltam így, ezután visszaültem az ágyra. Fülig ért a szám, tálán még álmomba sem tűnt el a mosoly.

Sziasztok!! Bocsánat, hogy nem hoztam új részt. Pénteken nem voltam otthon (a Music fm buliján voltam). Szombaton délutánra (mire hazaértem) belázasodtam. Remélem nem haragszotok. Ma már voltam olyan állapotban, hogy írni tudtam (nem szundítottam be fél percenként egy órára). Mivel most itthon vagyok és megszállt az ihlet csak írok, írok és írok. Szóval a közeljövőben számíthattok még egy részre. Puszi ♥ :*
Ui: És remélem nem okoztam túl nagy csalódást a Norbi fanoknak, se a Levi fanoknak ;)