55.rész

(December 20, hétfő)

    Rengeteget gyakorolok, az orvosok is megdicsérték az akaraterőmet. Már mondhatni szaladok, na, jó azért nem... De már sétálni tökéletesen tudok, csak néha inogok meg. Ma is a folyosón sétálgattam, amikor egy eszetlen vadbarom meglökött. Persze nem tudtam megtartani az egyensúlyom, így esni kezdtem. Nagy meglepetésemre valaki elkapott. Mikor megláttam ki az köpni, nyelni nem tudtam. Krisz?! Mégis mit keres itt?

 - Hát te? Miért vagy itt? - robbant ki belőlem.

 - Talán baj? - nevetett és segített talpra állni.

Komolyan kedvem támadt felpofozni az anyja helyett is. Miután elmondta végleg haza, jön. Kicsit lefagytam - What?. Nem értem őt, kint akar tanulni. Megtanul folyékonyan franciául, felveszik oda, ahova menni akar, majd egy kis idő múlva (másfél év) haza táncol azzal, hogy bocs mégse. Csak nekem furi ez?

 - Tegnap jöttem haza, akkor hallottam anyától mi történt veled. De látom, már szaladsz - viccelődött.

 - Hát, te is tudod, milyen vagyok. Szívós mit egy csótány - nem jutott eszembe jobb hasonlat.

Tíz perc röhögés után - Hát lehet, hogy szívós vagy, sőt biztos. De nem vagy olyan csúnya, mint a csótány - nevetett tovább. - Hallom mi van Norbival és veled... - folytatta.

 - Hát akkor mesélhetnél, mert én nem tudok szinte semmit - csodálkozva felvonta a szemöldökét. - Szakítottunk, de nem tudom miért. Te mennyit tudsz? - folytattam.

 - Hát úgy látszik, én se tudok többet. Jól vagy már? - kérdezte aggódóan.

 - Tudom, hogy az öcséd, de nem éri meg, hogy életem végéig küzdjek érte. Megpróbáltam, de nem. Már feladtam - egy keserű mosoly ott settenkedett a szám sarkában.

 - Jaj, tudom, hogy az öcsém egy bunkó idióta. Nem kell bemutatni - bólogatott egyetértően.

Még egy ideig szidta Norbit. Mondtam neki, hogy hagyja ezzel Norbit, mert feleslegesen kavarja fel őt, és engem is.

 - Miért? Hát, ha észbe kap, és újra összejöttök.

 - Biztosra tudom, hogy ez nem történik meg - nevettem fel fájdalmasan.

Láttam Kriszen, hogy érdekli miért, de nem akar többet kérdezősködni. Jó sokat beszélgettünk, én közben fel-alá járkáltam. Egyszer kétszer még elkapott, aztán elment. Későre járt, így lezuhanyoztam és ágyba bújtam. Holnap jön anya és csütörtökön pedig már el is hagyom a kórházat (és az országot).

*Másnap*(December 21, kedd)

Anya elég korán jött, csak tudnám miért. Amikor visszaértem a wc-ről, ő már ott ült a szobámban. Nagyon megijesztett. Bár  úgy gondoltam nem mesélem el senkinek, mit csinált Norbi és Levi. De később úgy éreztem el kell mondanom anyunak. Csak azt nem tudtam, hogy hogyan.

 - Na, és történt valami érdekes, amíg nem voltam itt?

 - Háát.. sok minden a minap itt volt Krisz. Úgy döntött hazajön.

 - Az a kölyök, istenem... Sose tudja, mit akar - bosszankodott anyu (is).

 - Éés... Klemi is itt volt, Norbi és Levi verekedtek, sőt még Andi is eljött - hadartam abban a reményben, hogy anya füle átsiklik a mondat közepén.

 - Állj, állj! Micsoda? Levi és Norbi? Verekedtek, miért? - szinte levegőt sem kapott a meglepettségtől.

 - Nem tudom. Csak egyik nap szét kellet szedni őket. De semmit sem tudok, hogy miért vagy, hogy egyáltalán ki kezdte.

 - Úristen! Pedig Norbi nem ilyen, nem ilyennek ismertem.

 - Tudom én se, de... - anya megszakította a panaszkodásomat.

 - Lehet, rosszul gondolom, de Norbi nem kezdhette... - gondolkozott hangosan anya.

 - Miért nem?

 - Hát... minek jött volna ide. Mikor a suliban, vagy otthon is megverhette volna? - anyunak igaza van, de ennek semmi értelme.

Anya látta rajtam, hogy kezd felzaklatni a dolog, így inkább másról kezdtünk el beszélgetni. Bár napközben nem gondolkodtam ezen, viszont egész este agyaltam rajta. Aaa, minek kellet elmondanom... most megint nem hagy nyugodni a dolog. Norbi vagy Levi kezdte? És miért? Ezekre kerestem a választ egész éjszaka.

*Harmadnap*(December 22, szerda)

    Mivel éjszaka egy szemhunyásnyit sem aludtam, folyton elbóbiskoltam a laptop felett. Charlal beszélgettem. Mesélte, hogy valami különlegeset szeretne a 17. szülinapjára. (Január 4-én született.) Viccből mondtam, hogy megmutatom neki Magyarországot. Ő pedig teljesen beleélte magát, mondta, hogy meg akarja nézni a Hősök terét. És még sok-sok szép nevezetességet. De a többit rám bízza.

 ¤ És hogy óhajtasz kijönni?

 ¤ Hááát, van egy kis spórolt pénzem. Meg azt kérem szüleimtől (kipótolják).

 ¤ Hát, ha tényleg szeretnéd, akkor hajrá. Szívesen visszajövök majd. - persze minél messzebb Levitől és Norbitól - gondoltam.

Tényleg, akkor az újévi kiruccanásomat nem kell törölnöm, csak átrakom későbbre. Charl kijelentkezett, mert Luluval elmentek vásárolni. Most komolyan, volt szívük megmondani úgy, hogy én nem tudok menni. (Hát van szívük?!) Nem telt el sok idő, megcsörrent a telefonom. Klemi hívott, ma nem jön be. Abban maradtunk, hogy holnap jön a reptérre.

 - Szia! Hogy vagy?

 - Puszi, egész jól. Képzeld Krisz visszajött végleg. Meg tegnap megjött anyu is.

 - Krisz? Ez egy agyatlan... ááá, nem is folytatom. Hiányzott már nem? - én csak egy halk ahával jeleztem az egyetértésemet. - Na, csak azért hívtalak, mert lenne egy kérdésem - folytatta tovább.

 - Mi az? Örülsz valaminek, hallom a hangodon.

 - Hát, az van... Marcit meghívta egy barátja szilveszterre egy buliba. És arra gondoltam te is jöhetnél...

 - Nem hiszem, hogy szilveszterre visszajövök. Most beszéltük Charl-lal, hogy januárba jövünk. A szülinapja miatt - vonakodtam a dologtól, mert nem akarok ide-oda ingázni, meg nem is engedhetem meg magamnak.

 - Januárba minden kihalt, miért nem ünnepel előbb. Szilveszterkor tudna csak igazán magyarul bulizni... - csábítgatott.

 - Aaa, na, jó meglátom, mit tehetek. Viszont ha, ennyi akkor megyek, mert semmit nem aludtam éjszaka.

 - Jó-jó. Ennyi pusziiii - nyújtotta a végét vagy egy percig.

Ahogy letettem a telefont, küldtem e-mailt Charl-nak a dologról. Sc-n (SnapChat) teli szájjal vigyorgó képet és egy szöveget küldött. " Anyuék megengedték, hogy menjek, de csak a téli szünetbe. Vagyis jeee szilveszter... ^-^ ". Hát ez a nap is eltelt, többé-kevésbé jól. Anya ma nem jött, valami olyat magyarázott, hogy egy volt munkatársával találkozik, ha már itt van. Este hamar elaludtam, most valahogy már megint nem izgat a Norbi ügy. Talán csak túl fáradt voltam.