32. rész

(Szeptember 26.)

  Ma reggel korán keltem, még mindenki aludt. Andi, és Zoli ma nem dolgoztak. Norbi Krisz szobájában volt, szerintem még aludt. Tényleg nem is meséltem még Kriszről. Ő Norbi bátyja, öt évvel idősebb, mint mi. Most 21 éves, ha jól emlékszem egy francia egyetemen tanul. Régen, amikor kicsik voltunk mindig kizárt minket a szobájából. De engem néha beengedett, ha éppen összevesztem Norbival, Klemivel, vagy Tomival. Ha most belegondolok Norbi, azért tanult mindig annyira, hogy a bátyja nyomdokaiba lépjen.

  Egy órát facebook-oztam, beszélgettem az ismerősökkel. Nyolc óra lehetett, amikor Andi bekopogott...
 - Szabad...- mondtam meglepetten
Bejött a szobába, és becsukta maga után az ajtót.
 - Adri, ma elmegyek venni pár ruhát magamnak a barátnőimmel, és elmegyünk körmöt csináltatni. Norbinak is kéne vennem pár új ruhát. Szóval eljönnél velem? Csak, ha nem baj, hogy ős kövületekkel kell mutatkoznod- 37 éves, az hol ős kövület?- kérdeztem magamban
 - Persze szívesen megyek, ha nem zavarok...
 - Jaj, szupi most úgy érzem magam, mintha a lányom lennél. Lesz még egy veled egykorú lány is- ezzel szorosan megölelt, majd ki nyomta belőlem a szuszt is.
  Átöltöztem, reggeliztem. Megmostam a fogam, és megcsináltam a hajamat. Már éppen indulni készültünk, mikor Norbi támolygott le a lépcsőn halál kómásan kusza hajjal.
 - Hát ti? Hova mentek?
 - Megyek a lányommal vásárolni. Kettő felé jövünk puszika- adott egy puszit az arcára, és kiment a kocsihoz.
 - Na, most már van egy húgom is...- mondta viccesen.
 - Bocsi, nővér, mert te csak 30-án születtél. Na, most megyek öcsi- kacsintottam.
Bementünk az áruházba ott megláttam két nőt és egy lány. Mikor közelebb értünk Andi bemutatott engem, udvariasan köszöntem. A lány kicsit nagyképűen állt, és méregetett a szemével, aztán megszólalt.
 - Lídia...
 - Tessék?- nem értettem mit akar.
 - Lídia vagyok... te idióta- nézett rám, mint egy véres rongyra.
Ezután bementünk pár üzletbe. Andi észrevehette, hogy nem nagyon bírom Lídia közelségét. Mert egy kis idő után elköszönt a csapattól.
 - Na, jól van, sziasztok... holnap beszélünk. Most kell vennem pár ruhát Norbinak is.
Ezután vettünk két pólót, egy nadrágot, és egy pulcsit Norbinak. Megtetszett egy óra, rögtön arra gondoltam, hogy jó lenne Tominak. Hátha kicsit felvidulna.
 - Csak nem a barátodnak?
 - Mi? Ez..? Nem..., vagyis igen, de nem, olyan barát csak egy haver régről, Tomi.
 - Ja, értem.. emlékszem rá- szontyolodott el egy kicsit.
Nagy csönd volt ezután. Végül megvettem Tominak az órát. Kleminek is vettem azt a pár ruhát, hát neki is "kell". És talán még jobb kedve is lesz tőle.

  Mivel elmúlt dél beültünk egy kávézóba harapni valamit. Éppen kortyoltam a teából, amikor Andi megkérdezte.
 - Tegnap, amíg nem voltunk otthon meddig jutottatok?- úgy megijedtem, és megdöbbentem, hogy kiköptem a teát.

 - Tessék? Mi nem. Mi csak...

 - Értem- kuncogott. - Majd idővel rájöttök- mosolyogta el magát.
Mire is? Nem értem. Miután megebédeltünk, berángatott egy boltba, vett nekem pár ruhát. Hiába ellenkeztem, csak megvette. Ezután hazamentünk, Norbi, és az apja bütyköltek egy motort. Norbit felhívta valaki. Csak ezeket hallottam:
 - Nem, most. Köszi, nem megyek. Mondom, hogy nem... Várj, akkor megkérdezem.
 - Adri van kedved ma elmenni, bulizni egy kicsit?
 - Mi? Nekem holnap már suli, és még nem vagyok túl jól- több értelemben sem.
 - Jó, akkor én sem megyek.
 - Nehogy már? Menj nyugodtan.
Szó szerint noszogattam Norbit fel a szobájába, bár jelenleg én lakom ott. Betoltam az ajtón, és becsuktam magam mögött. Norbi hanyatt vágta magát az ágyon, én azonnal odarohantam, és szitkozódtam. Nehogy már az olajos ruhájába feküdjön az "ágyamba". Megfogtam a két kezét, és felhúztam ülőhelyzetbe.
 - Na, gyerünk, vedd le a pólód. Olajos lesz az ágy- vagy három perc csönd következett.
Úgy ült, mint valami bábu. Dühösen álltam előtte és vártam csípőre tett kézzel. Éppen azon gondolkoztam, hogy holnap Ádámnak mondanom kell, hogy válasszon mást társnak.
 - Csináld, te- most nem tudom, mire gondol.
 - Mit?
 - Mondom, vedd le te- akkor kapcsoltam, hogy ő a pólós beszélgetésre reagált.
 - Hogy mi? Én minek venném le, én nem vagyok koszos- mondtam zavarodottan.
 - Nem a tiedet- hogy mi? Ezt csak én nem értem?

 - Mindegy, hagyjuk. Különben is nem megmondtam, hogy nem megyek?- ordított rám.
Tombolva kivágta az ajtót, és pufogva elsétált a fürdőig és ott becsapta az ajtót. Andi bejött, és aggódva kérdezte.
- Mi a baj? Min vesztetek össze?
- Mindegy- majd úgy tettem, mintha dolgom lett volna.
Kiment a szobából. Én bepakoltam, amikor Zoli beszólt, hogy mehetek fürdeni. Fogtam magam, és bementem. (Leírás: egy helyiségbe  van a wc, és a kád valamint a mosdó. Úgy oldották meg, hogy ha valaki fürdik, akkor is lehessen a wc-ét használni, hogy egy kartonfalat csináltak. Vagyis a wc-ből nyílik a fürdő egy húzóajtóval.)

  Kicsi a fürdő, ezért "kint" vettem le a pólót, és a nadrágot. Ezután elhúztam az ajtót, nagyon megijedtem.