37.rész

(Szeptember 29-30.,csütörtök este, péntek)

    Hihetetlen, amikor megláttuk nem hittünk a szemünknek. Krisztián ott ült teljes életnagyságban. Vagy fél perc csönd után megszólalt, tök lazán.

 - Na, akkor anyuék jól mondták... A drága öcsikém becsajozott. /a mondat első felében nagyon komoly arcot vágott, a második felében felállt és egy nagy barackot nyomott a fejére/ - Hát, meg kell hagyni, egész jól néz ki... És ki vagy te? /fordult felém/

  - Nem ismersz meg? /csodálkoztam/

 - Ismerlek? Az lehetetlen, ha úgy lenne nem ennek a barátnője lennél /karolta át egyik kezével a vállam/

 - Na, hagyd csak békén. /rántott el Norbi/ - Ő, Adri... tudod, aki kiment Franciaországba.

 - Ne, az nem lehet... És azt tudod /beszélt hozzám franciául/ , hogy már akkor is beléd volt zúgva? /ekkor jutott csak eszembe az, hogy amikor elmentem megcsókolt... /

  Folytattuk volna a beszélgetést, de Andi és Zoli betorpantak. Andi sikoltozva  Krisz nyakába ugrott. Ezek szerint nekik is meglepetés, hogy Krisz haza jött. Megkérdeztük, hogy miért, de nem mondott semmit. Mindegy, helyesebb lett, mint volt. Vacsoráig beszélgettünk, franciául. Jó is volt, mert kezdtem berozsdásodni. Nem tudom, Norbi kicsit sértődötten nézett. Vacsoránál is Krisz mellém ült, Norbi pedig sréhen velem szembe. Miután végeztünk a vacsorával Krisztián felajánlkozott, hogy elmosogat. Nem akartam bunkó lenni, végül is befogadtak. Az a minimum, hogy kicsit segítek. Álltam fel az asztaltól és mondtam, hogy én is megyek. De abban a pillanatban Norbi elkapta a kezem és azt mondta.

 - Nem mész te sehova. Mert, segítesz átcuccolni.

  Tényleg, hogy lesz ez most, Norbi hol fog aludni... Ugye nem?! Jézus, egy szobában alszunk minden este...

Ezeken gondolkoztam, amíg cuccoltunk vissza az ő szobájába. Hál' Istennek a földön alszik, matracon. Bár nem örülök, hogy a földön fekszik, miattam. Meg örülnék is, ha velem aludna, de azért nap, mint nap... Ennyire még nem haladtunk előre. Este nagyon ideges voltam, az ágyon ültem. Csak az előszobából jött be a fény a szobába. Norbi bejött, becsukta az ajtót és odaült mellém.Megölelt és megkérdezte:

 - Nem baj, hogy itt alszom? Mert mehetek Krisz szobájába is...

 - Nem, dehogy is!

 - Akkor jó... /megcsókolt és fölállt az ágyról/

  Mindketten lefeküdtünk. Reggel, amikor felébredtem a karjaiban találtam magamat. Ez meg, hogy lehet, mit keres ő az agyon? Majd amikor jobban feleszméltem, vettem csak észre, hogy nem ő a területszegő. Ugyanis én kerültem le a földre mellé...

 - Jó reggelt... /mosolygott kacéran/

 - Jó reggelt /pattantam fel és kezdtem összeszedni a ruháimat/

Odajött a hátam mögé és megcsókolt, én visszacsókoltam. És abban a pillanatban belépett Krisz...

  - Jó reggel fiatalok, gyere Adri csináltam kaját. /mosolygott és a kezemnél fogva "lehúzott" a konyhába/ 

  Nagyon finom volt a reggeli, Norbi kicsit pipa volt, hogy neki nem csinált Krisz reggelit. Jézus, Ádám.. nem mentem próbálni.Ránéztem az órára, volt még időm.. Úgy látszik korán keltem.Gyorsan bekaptam a reggelit és felöltöztem. Mielőtt elszaladtam volna nyomtam Norbinak egy gyors csókot és rohantam a suliba. Ádámmal sokat gyakoroltunk. Ma valahogy semmi különleges nem történt. Jut eszembe ma láttam Danit, egy nagyon aranyos lánnyal volt. Nagyon jól néztek együtt.

Örülök, hogy neki is van valakije. Nem volt semmi különös a mai nap. Este már lefeküdni készültem, amikor Norbi odafeküdt mellém.Én csak ránéztem ő pedig annyit, mondatot:

 - Még mindig jobb, mintha te jönnél le a földre és megfáznál.

Olyan jó volt, szorosan átölelt. Alig tudtam aludni.