38.rész

(Október 22, péntek)

    Nem sok minden történt, leszámítva, hogy az őszi szünetre hazautazok. Vasárnap este indulok és szombat délben indulok Párizsból. És, hogy egy hete Krisz visszament az egyetemre. Szóval Norbi visszaköltözött a szobájába. Ismét külön ágy és külön szoba... kicsit magányos egyedül a szobába. Az elmúlt három hétben reggelente nagyon korán keltem, hogy gyakoroljak a táncversenyre, ami egyébként jövő hét vasárnap lesz. Már nagyon várom, remélem, megnyerjük, hogy Ádám és Vivi el tudjanak utazni. Ma reggel is siettem a próbára. Amit igazán furcsálltam, hogy Norbi már előttem fent volt és egyszerre mentünk el. Nem tudom, hogy hova ment (kíváncsi vagyok). Reggel első óra előtt találkoztunk. Megkérdeztem, merre járt. Megvonta a vállát és adott egy csókot. Nem értem, eddig nem volt titkunk egymás előtt. Ma egész nap furcsa volt, ezt el akartam panaszolni Tominak.. de láttam, hogy nagyobb gondja is van, minthogy az enyémmel foglalkozzon, így Kleminek mondtam el. Nem értem, ő felpattant és annyit mondott felemelt hangon, hogy - Miért kell mindenben a rosszat látni, gondolkozz már.. ah, hagyjuk!! - és kirohant a teremből. a szünet végéig nem jött vissza, és utána egész nap nem beszélt velem. Mi bajuk ezeknek?! Miután ebédeltem és kanyarodtam a folyosón és megláttam, hogy Norbi és Klemi önfeledten beszélgetnek. Mi folyik itt? Visszafordultam és nagy lendületemben fellöktem Levit. Ő lehuppant a földre, én pedig egyenesen rá... ami még rosszabb pont összeért a szánk. Ez most olyan volt mintha csókolóztunk volna. Vagyis most megcsaltam Norbit?! Jézusom ezt.. most mit csináljak, ha Norbi ezt megtudja.. vagy, ha nem... Míg ezen gondolkodtam, felsegített Levi.

 - Bocsi... nem szándékos volt.  / hadartam és futottam el/

  Szünetbe odajött a Klemi és bocsánatot kért majd elmondta, hogy összeveszett a Marcival és ezért, reagálta túl... Nem kérdeztem meg tőle, hogy mit beszélt Norbival "a hátam mögött". ( Norbi beszélgetett Klemivel és Marci és Klemi összeveszett.. nem-nem ilyen nem történhet.. ) Úgy látszik, kezd minden jóra fordulni, mert Norbi is megkeresett és hosszan megölelt. Megbeszéltük, hogy együtt megyünk haza.  Hazáig kéz a kézben sétáltunk, mikor hazaértünk bezárkózott a szobájába. Még enni se jött le, mivel gondoltam éhes, vittem fel neki vacsit. Ő az íróasztalánál „dolgozott”. Letettem a tálcát az ágyra és odamentem mellé. Megkérdeztem, hogy min munkálkodik, de ő szó szerint kirakott a szobából. Nagyon rosszul esett, de legalább volt dolgom. Így nem csak kuksoltam a szobámba, összeraktam a ruhákat. Alig vásom, hogy újra lássam Párizst és a barátokat. Elmentem fürdeni, azután beszélgettem a csajokkal, Charlotte-tal, Lulu-val. És hirtelen kaptam egy érdekes hívás gépen. „Bejövő hívás: Roul…” Felvettem és éjfélig beszélgettünk… Tényleg hiányoznak, még Louis is, de nem úgy, mint egy volt szerelmem. Arról, pedig fogalmam sincs, hogy ha találkozok, vele mit csináljak, és, hogy viselkedjek.