39.rész

(Október 23, szombat)

    Ma korán keltem, azt hiszem fél nyolc körül... Átöltöztem és lementem reggelizni. Furcsálltam, hogy Norbi nem volt még lent. Mondtam Andinak, hogy megyek és felkeltem Norbit. De megállított, azzal, hogy Norbi korán reggel elment. Mi a fene folyik itt? Nem beszél velem, kizár, titkolózik és még Klemivel is találkozgat a hátam mögött. Mit kéne tennem?! Andi azt mondta, hogy üzeni nekem: " Négyre itthon lesz.." Az egész napot azzal töltöttem, hogy ide-oda sétálgattam, vagy próbáltam a táncot gyakorolni.. nem nagy sikerrel. Már majdnem öt óra volt, így felhívtam, hogy merre jár...
 

 - Szia, merre jársz..
 - Öö.. majd jövök, hello /és gyorsan letette/
 

  Ami még ennél is rosszabb, hogy a háttérben hallottam a Klemi nevetését.. Mi a fészkes fene folyik itt??? Ugye nem csal meg a legjobb barátnőmmel? Olyan ideges, de egyben csalódott voltam. Úgy döntöttem, kiszellőztetem a fejem. Kisétáltam a parkba, Nagyon fújt a szél a még fent lévő faleveleket is lefújta aszárnyaló égből a sötét és rideg földre. Leültem az egyik padra és csak gondolkoztam miközben néztem a naplementét.... Egyszer csak Levi sétált felém és megkérdezte:

 - Minden rendben? /nekem pedig abban a pillanatban csordult ki a szememből egy könnycsepp, ami végiggördült az arcomon/
 

  Ezután megállíthatatlanul folyt. Levi nem kérdezett semmit, csak szorosan ölelt. Amikor abbahagytam a sírást letörölte az arcomról a könnyeket. Rámosolyogtam és azt mondtam:
 

 - Köszönöm, hogy a barátom vagy.
 - Ja, csak barát.. hmm..

  Ezután hirtelen megcsókolt, nem tudtam, hogy abban a pillanatban mit csináljak. Majd megláttam Norbit, megdöbbent arccal. Ellöktem magamtól Levit és Norbi után rohantam... Otthon az orrom előtt becsapta az ajtót. Sírva bementem a szobámba és egyhatalmas csokor rózsát láttam az ágyon, gyertyák minden felé. Odamentem az ágyamhoz, volt egy kártya is a virághoz. Amin ez állt: " Boldog 17. születésnapot (bár egy nappal előbb), mindennél fontosabb vagy nekem." Akkor egy világ omlott össze bennem.. Akkor minden ezért volt, azért titkolózott Klemivel, hogy ezt összehozza. Istenem mekkora egy hülye vagyok. Odarohantam az ajtajához dörömböltem rajta és kiabáltam, de nem nyitotta ki. Összekuporodva sírtam addig, amíg el nem aludtam... Később arra keltem, hogy az ágyában fekszem, ő meg a földön térdelve borult az ágyra.