~Louis... megbánta a múltat?!
(Október 25.)
Reggel, borzalmasan néztem ki. A sminkem elkenődve, a szemeim be voltak dagadva. Azon gondolkoztam, hogy mit mondjak, ha lemegyek.. Végül, úgy döntöttem, hogy lesz, ami lesz. Mikor lementem csak Szandi nézte a Tv-t.
- Hát anyáék? /kérdeztem/
- Elmentek vásárolni.. Na, most pedig mond el mi bajod volt este.
Elmeséltem
neki mindent, Norbiról, azt, hogy Levi megölelt stb. , és azt is, ami
tegnap történt Louissal. Erre nem túl sokat tudott mondani.
-
Tudom, hogy szereted, Norbit. Nem mondom, hogy felejtsd el, vagy
hasonlók. De ne fuss olyan után, aki így félredob. /egy párperces csend
után ismét beszélni kezdett/ - Tudod mit nem értek... Ha tegnap el
tudtad magadtól lökni Louist, akkor előtte Levit miért nem?!
Nos, hogy most feltette a kérdést nem tudom... Nem,
mintha erősebb lenne Levi louisnál.. vagy valami. Felmentem a szobámba
és felhívtam Lulut, Chart, és Roult. Pechemre egyikük sem ért rá. Milyen
már ez? A barátjuknak szüksége lenne rájuk, de nem érnek rá. Na, jó
lehet így kicsit önzőnek tűnök. Ezután eldöntöttem, hogy egy csajos
napot tartok a hugimmal, amikor lerombolta az elképzelésemet. A sulival
megy tanulmányi kiállításra. (Ha szükségem lenne valakire akkor senki
sem ér rá.) Úgy döntöttem megnézek egy filmet. A fiú éppen be vallotta a
lánynak, hogy szereti, amikor csengettek. Kinyitottam, és
megpillantottam Louis-t. Már megint mit akar itt.
- Úristen!! Hogy nézel ki? /hát köszönöm, régen is ilyen kedves volt/
- Na, jó.. ha csak ezért jöttél már mehetsz is.
-
Ne, nem.. csak gondoltam rosszul érzed magad. Nem akartam, hogy egyedül
legyél. Sejtettem, hogy ki vagy bukva, de, hogy ennyire?
Felvonszolt az emeletre és rendbe szedetett. Amíg vasaltam a hajam megkérdeztem:
- Miért foglalkozol velem hirtelen? Meg amúgyis, hogy lehetsz velem kedves, mikor én dobtalak.
- ... Hát vedd, úgy, hogy ez egy kárpótlás az akkoriakért...
Végül már csak fel kellet öltöznöm, szóval kitoltam a szobám elé.
Miután kijöttem a a szobámból sehol nem találtam. Lementem a nappaliba,
és akkor pillantottam meg a fényképeket nézegetve. Akaratlanul is
odasettenkedtem mögé. Nem fordult meg, de annyit mondott - Akkor
mehetünk. - csak ezután fordult meg. Én indultam a kocsimhoz, de
megfogott, és az ő autójára mutatott. Jelezve, hogy azzal megyünk.
Hosszú
ideig autóztunk, mikor megérkeztünk egy helyre, csak nem tudtam, hogy
hova. Olyan fél 12 lehetett akkor. Mikor kiszálltam, megpillantottam a
hullámvasutakat, és az óriás kereket.
- A vidámpark, minek jöttünk ide? /kérdeztem/
- Nem mindegy? Csak az a lényeg, hogy jól érezzük magunkat.
Még be se fejezte a mondatot, mikor megragadta a karom, és vonszolni
kezdett a bejárat felé. Megvettük a jegyeket. Elsütötte azt a poént,
hogy "Egy felnőtt és egy gyerekjegyet kérnék..". Persze én volnék a
gyerek.. Bementünk, majd elkezdtünk körülnézni. Eleinte ő ráncigált fel
mindenféle cuccra, volt amelyikről azt sem tudtam, hogy mi fog történni
rajta. Egy idő után elkezdtem élvezni, de Louison láttam, hogy kezd
elfáradni. Nem érdekelt, valahogy abban a pillanatban semmi nem
érdekelt. Kicsit úgy éreztem, magam, mint egy kisgyerek. Két óra felé
megkérdezte, hogy nem vagyok-e éhes. Nem voltam túlzottan az, de láttam,
hogy ha most nem ül le akkor még összerogy itt nekem. Úgyhogy beültünk
egy kajáldába. Ettünk egy keveset, és beszélgettünk. Majd valamiért
megkérdeztem tőle még egyszer.
- Miért jöttünk vidámparkba? ... és miért pont ide?
- Hát nem emlékszel?
- Mégis mire? /mondtam teli szájjal/
- Amikor ideköltöztetek ez volt az első kirándulás ahova eljöttél...
Jé, tényleg. milyen régen volt már.. Befejeztük az evést, utána még jó
ideig barangoltunk a vidámparkban. Már elég későre járt, úgy 5 óra
lehetett, mert a nap már ment lefelé. Ezen a ponton már semmi erőm nem
volt... Szinte csak csoszogtam és imádkoztam, hogy a kocsiig el tudjak
jutni, és nem ott rogyjak össze.
- Már megyünk? /kérdezte, és elvigyorodott/
- Igen, teljesen kifáradtam... /mondtam nagy komolyan, majd mosolyogtam fülig érő szájjal/
Szépen lassan sétáltunk a kijárat irányába, amikor hirtelen szakadni
kezdett az eső. Gyorsan beálltunk egy bódé eresze alá. Még akkor nem
voltam annyira vizes csak éppen, hogy vízcsepp foltos volt a ruhám.
Azon gondolkoztam, hogy mikorra fog elállni az eső. Amikor megszakított
Louis egy kérdéssel - Van erőd futni, ahogy csak bírsz? - nem értettem
mire gondol. még válaszolni sem volt időm. Megragadta a kezem, majd
elkezdett futni és húzott maga után. Egy 5 percnyi futás után elértük az
óriáskereket. Senki nem állt sorba, így betudtunk ülni rögtön a
kabinba. Csurom vizesek voltunk, de mindketten nevettünk.
- Úristen, ez eszméletlen volt /nevettem, miközben csavartam a hajamból a vizet/
- Ugye..? /mosolygott rám kaján vigyorral/
Beszélgetni kezdtünk. Kérdezgetett Norbiról, de mondtam neki, hogy
inkább ne rontsuk el a napot ilyen témával. Ezt követően néma csend
lett. Sóhajtott egy nagyot, majd nekikezdett.
- Sajnálom.. /fürkészte a földet, mintha valami érdekes lett volna ott/
- Mégis mit? Azt, hogy összekapartál, és egy csodás napot adtál nekem.. /sejtettem mire céloz/
-
Nem... Mindent, azt a régit, amit akkor tetem.. Hiba volt, ezerszer
megbántam már. Bár visszatudnék menni abba az időbe, hogy rendbe hozzam.
-
Tudod.. az már a múlt. És sajnos ezen nem lehet változtatni. Külön
utakon kezdtünk el járni, és én beleszerettem (kit áltatok.. régen is
szerettem) valakibe. Akit még mindig szeretek, bárhogy is próbálok
szabadulni a gondolattól...
- Megértem. /felemelte a fejét és mélyen belenézett a szemembe/ De, ne felejtsd el, hogy rám mindig számíthatsz..
Ezután megöleltük egymást, majd észrevettük, hogy felértünk az
óriáskerék tetejére. Kinéztünk, és azt vettük észre, hogy a lemenő nap
csillogtatta az esőcseppeket. Iszonyatosan szép volt. Mire leértünk,
elállt az eső (hál' istennek). Louis ekkor már csak annyit mondott -
Most a barátod vagyok, de nem jelenti azt, hogy felhagyok azzal, hogy
szeresselek. Ezt vésd az eszedbe. - beültünk a kocsiba, és hazamentünk.
Útközben Szandi hívott, hogy merre vagyok. Mondtam neki, hogy nemsokára
otthon leszek, de ne várjanak meg a vacsival. Amikor hazaértem már sötét
volt, megöleltem és megköszöntem a napot. Ezután kiszálltam a kocsiból,
és beszaladtam a bejárati ajtó előtti eresz alá. (Mert már megint esett
az eső.) Dudált egyet, integetett, miközben elhajtott. Én bementem az
ajtón, majd nekitámaszkodtam, és csak mosolyogtam magamban. Azt
gondolva, hogy ez a nap milyen jó volt. Megmondom őszintén az is
megfordult a fejemben, hogy ha akkor így viselkedik velem, a mai napig
itt lennék, és nem mentem volna sehova. De a szívemnek nem tudok
parancsolni, még mindig Norbit szeretem.. bármit tesz, vagy nem tesz.
Felrohantam a fürdőbe, és vettem egy nagy fürdőt, azután lefeküdtem.
Kicsit gondolkodtam, hogy mi lesz, ha visszamegyek.. Majd elaludtam.
Én nem látom sehol a 44. Részt! O.o
VálaszTörlésSóval nem legfelülre tettem, bocsánat. de most már a helyén van és még egyszer bocsi a kis hibáért :) ♥
TörlésMennyi ideig tart elkészíteni egy-egy részt?
VálaszTörlésHát változó.. volt olyan amit egy fél óra alatt leírtam, de volt amit négy óra alatt tudtam csak "kiszenvedni". Vagyis hiába tudom, hogy mit akarok írni van, hogy nem lesz olyan a szöveg, így át kell írogatnom. De úgy átlagosan egy óra azt hiszem... (Pulsz az az idő, amíg kigondolom, hogy, hogy is folytatom. De azt bárhol ki tudom gondolni pl. amikor utazom haza, vagy tanulnom kéne :D.)
VálaszTörlés