42.rész

(Október 24, vasárnap)

    Amikor kinyitottam az  ajtót megláttam egy mosolygós arcot. Az ajtóban nem más állt, mint Charlott, nagyon meglepődtem. Egy jó nagy maroknyi konfettit dobott az arcomba és kiáltotta - Boldog szülinapot!!. Amint kihalásztam a konfetti darabokat a számból megöleltünk egymást. Rég találkoztunk, behívtam a házba. Leült a kanapéra és így szólt.(Franciául)

 - Ja, Istenem.. el se hiszem, már 17 éves vagy. Kezdesz öregedni.. /cukkolt/

 - Ugye?! Enyém a világ... De, nem úgy volt, hogy holnap találkozunk? /csodálkoztam/

 - De, csak ma akartalak felköszönteni.. /mondta, majd fél percen keresztül néma csendben mosolyogtunk/ - Na, mire várunk?! Öltözz, megyünk... /pattant fel a kanapéról/

 - Miii.. mikor és mégis hova?!

  Nem mondott semmit csak felszaladt a szobámba és lehozta a táskám. Felkiáltottam anyának, hogy elmentem, és Charlott éppen azon gondolkozott, hogy milyen útvonalon menjünk (tudom is én hova..). Majd akkor jutott eszembe... ♫♪van már kocsim ♪♫. Meglengettem a kulcsot, és ebből már levágta, hogy kaptam egy kocsit. Mint később megtudtam, a kedvenc helyemen találkoztunk Luluval és Roullal. Kitaláljátok hol.. a Satellit Café-ban. Imádom azt a helyett, jó zene, finom süti és persze isteni cappuccino. Régen mindig oda jártunk suli után. Sokat beszélgettünk a kávézóban, főleg, hogy mi minden történt velük és velem. És persze szóba jött a szerelem is. Na, igen.. végre kicsit ki tudtam verni a fejemből.. erre megint ő jár az eszemben. (Vajon, hogy van a keze.. ugye nem komoly?!) Még most sem tudom igazán felfogni, hogy miért is szakított velem. Kiderült, hogy Lulunak van pasija Rayan. Nagyon szeretik egymást, két hónapja vannak együtt és már közös tetkójuk is van.. Bár elég kicsi és a többihez képest. (Igen Lulu, kicsit vadóc, de éppen ezért és a beszólásaiért szeretjük.) Roul szegényke facér, de ő nem is szeretne barátnőt. Ahogy ő fogalmaz " Fontosabbak a barátságok, mint a szerelem...". Tipikusan ő a "bölcs" négyünk közül. Ezen persze mindenki nevetett, főleg Charlott. Majd rákérdezett Roul Charlottra - Na, és akkor veled mi van, drága Charl... Mesélj, csak Nicolnak...- mondta azzal az önelégült vigyorával.

 - Hát, az úgy van, hogy.. nem járunk, vagy ilyesmi. /hallgattuk néma csendben/ Félre ne értsétek, mostanában találkozgatunk, de nem "randi" címszó alatt. Azt hiszem csak a házi doga miatt.. /szegényke, olyan vörös volt, mint egy paradicsom.../

  Gondolom, sejtitek, hogy ezután rám került a sor... Elmeséltem nekik, hogy azzal, aki még a költözésem előtt megcsókolt jártam. De most szakított velem, de a pontos okát nem tudom. Próbáltam nem szomorúnak tűnni és mosolyt erőltetni magamra. Nem nagy sikerrel, könnybe lábadtak a szemeim. Mind a hárman vigasztaltak, hogy "ne is törődj vele", "meg se érdemel az ilyen"... Meg pár hasonló "szlogen"-nel. De ez sajnos nem segít.. Szeretem azt az idiótát. Csak azt tudnám, hogy én marha, miért, ezek után miért? Azt hiszem kicsit, jobb, hogy elmondhattam valaki(k)nek. Két órát beszélgettünk, nevetgéltünk. Koccintottunk rám, ahogy ők mondták "a vén kisasszonyra". Úgy döntöttünk elmegyünk a La Fayette-be vásárolni. Roulnak nem tetszett az ötlet (mondjuk elhiszem, mert hát fiú), így inkább passzolta. Így odaadta az ajándékom, egy pár gyönyörű fülbevalót. Elköszönt, majd Lulu, Charl és én beültünk a kocsiba és elmentünk vásárolni. Nagyon jó móka volt. Nem bírtam megállni, így vettem egy popót magamnak. Luluval bementünk a parfümériába, és mutatott két illatot. Amelyiket választottam, azt vette meg nekem a szülinapomra. Odahívta a barátját és bemutatta nekem, majd elment Rayannel. Charlottal ketten maradtunk...